Délelőtt az első szabadedzésen szó szerint füstbe ment Jorge Martín terve: motorja látványosan megadta magát, így kénytelen volt a másik motorjával folytatni. A balszerencsés kezdés ellenére azonban hamar visszanyerte a tempót, és a másik motorral meggyőző teljesítményt nyújtott.
A sérülésekből visszatérő spanyol közel állt ahhoz, hogy közvetlenül bejusson az időmérő második szakaszába – végül a 11. helyen zárta a pénteki edzést, ami éppen a határt jelentette. Bár erről épp lecsúszott, a nap végén kissé fáradtan, de optimistán nyilatkozott: érzi, hogy újra rátalál a tavalyi szezon ritmusára.
„Reggel gondunk volt a motorral, a csapat most elemzi, mi történt. Aztán felültem a másikra, és nagyon jól éreztem magam rajta – a gépben hatalmas potenciál van, tempóban kifejezetten erősek vagyunk. Egy körön talán még nem tudom kihozni a maximumot, de egyre közelebb kerülök.” – mondta a világbajnok.
Lassan, de biztosan visszatér a jó érzés
Martín szerint a jó érzések lassan, de biztosan térnek vissza. A pénteki nap értelemszerűen az elemzésekről és a finomhangolásról szól. A spanyol tisztában van vele, hogy papíron a harmadik szektorban veszít sokat, de a saját érzései nem ezt mutatják: „Marco [Bezzecchi] adataival összehasonlítva ott gyorsabbnak tűnök, ezért nem görcsöltem rajta túl sokat. Holnap inkább beállok pár versenyző mögé, és megnézem, mi történik ott. A többi rész rendben van. A hátsó tapadás hiányzott kicsit az edzés elején, ezután tettünk néhány apró változtatást, ami sokat segített abban, hogy több súlyt helyezhessek a hátsóra. Szombaton is ezen az irányon fogunk dolgozni. A fékezés most nagy erősségem, a kanyarbejáratok is jók, inkább a kijáratokon kell dolgozni. A kormányon állítottunk, és ez sokat javított a motor elejének érzetén. Még mindig ilyen részleteken dolgozunk, amelyek első ránézésre talán nem tűnnek fontosnak – de nagyon is fontosak!”
A pálya karaktere is szóba került, ami megosztja a mezőnyt – Martín azonban élvezi a kihívást: „Szerintem szórakoztató, bár furcsa. Rengeteg az irányváltás és a fékezési pont, fizikailag igencsak igénybe vesz. Még nem vagyok száz százalékos állapotban, így kicsit elfáradtam, de ha ma este vacsorázom egy jót, holnapra minden rendben lesz.”
A mandalikai pályához hasonlította a pályát, amely vegyíti a lassú és a gyors kanyarokat. Úgy véli: ha valaki gyors, akkor mindenhol az, ha nem, akkor semmilyen pálya nem segít rajta. Az előzés kérdése azonban már más tészta: „Nem lesz könnyű helyet találni. Talán az egyes, ötös, hetes és tizenötös kanyarban lehet próbálkozni, de rizikós, mert szűkek és könnyű szélesre menni.”