Az 1955-ös Brit Nagydíjra úgy érkezett a mezőny, hogy Juan Manuel Fangio nagyban már úton volt a harmadik világbajnoki címe felé, és egyértelműen a Mercedes csapat kedvenceként.
Csapattársa, a londoni születésű Stirling Moss volt leginkább aki üldözte őt a versenyzők tabelláján, a futam pedig a Liverpool melletti Aintree pályáján volt. Mivel addig otthon, az Forma-1-es világbajnokság kezdete óta nem nyert brit versenyző, mindenki tisztában volt vele, micsoda jelentősége lenne egy ilyen eredménynek. Fangio is.
Moss első helyre is kvalifikálta magát, és az angol sajtó folyamatosan azon rágódott, hogy mit ér meg a Mercedesnek az ő győzelme. Egy amerikai újságíró meg annak örvendett, hogy ezen a pályán skót whiskyt is lehet venni, ha esetleg unalmas lenne a futam. A versenynapra a nézők számát végül a különféle médiumok valahol 100 és 150.000 néző közé tették. A verseny persze Fangióról és Mossról szólt, a többieknek a statiszta szerep jutott. Végül mindenki elégedett lehetett, mert előbbi gyakorlatilag bebiztosította az újabb világbajnoki címét a második helyével, Moss pedig először nyert britként Nagy-Britanniában.
