Ma Szisz Ferencről emlékezünk meg, aki 1873-ban ezen a napon, szeptember 20-án született, Szeghalmon.
Szisz Ferenc volt az első Grand Prix autóverseny győztese 1906-ban, ezzel pedig örökre beírta magát a motorsport történelemkönyvébe – elsőként.
Korai évek
Szisz Ferenc egy hétgyermekes család hatodik gyermekeként született. Már fiatal korában kitűnt a gépek iránti szenvedélyes érdeklődésével: tanulmányai mellett a helyi földbirtok gépműhelyében tanult, később pedig lakatos és rézöntő munkával kereste kenyerét.
A 19. század végén Magyarországon még ritkaságnak számított az automobilizmus, így a gépek szerelmesei többnyire a vasút felé fordultak – Szisz sem volt kivétel. Mozdonyvezetőként helyezkedett el a Magyar Államvasutaknál, ahol megtapasztalta a sebesség izgalmát – a gőzösökön.
Húszas évei elején – akárcsak sok más fiatal mesterember akkoriban – vándorútra indult tapasztalatot gyűjteni. Bejárta Bécset, Salzburgot, Münchent és Berlint, mígnem 1900 tavaszán Párizsban telepedett le osztrák származású feleségével, Elisabeth Dornnal.
Abban az időben Franciaország volt az autógyártás fellegvára, Párizs pedig az új technológiák bölcsője. Szisz először egy párizsi kohászati üzemben kapott munkát, ahol azonban hamar szerencsés fordulat érte: az üzem illusztris ügyfelei között voltak a Renault fivérek, Louis és Marcel Renault is. A fiatal magyar szakember precíz munkája és műszaki tudása lenyűgözte a testvéreket, így 1901-ben állást ajánlottak neki a Renault gyárban, kezdetben a szerszámgép-osztályon. Szisz azonban rövidesen gépszerelőként, majd tesztmérnökként dolgozott tovább a gyárban.
Találékonyságát mutatja, hogy több újítást is kifejlesztett: nevéhez fűződik például az első szabályozott öngyulladású motor megalkotása, illetve a kurblis indítás kiváltása egy sűrített levegős indítószerkezettel. Ezekkel a fejlesztésekkel jelentősen javította a Renault autók versenyképességét, a gyár pedig nagyra értékelte tehetségét.
Az autóversenyzés hajnala
A 20. század elején az autóversenyzés még gyerekcipőben járt: a versenyeket eleinte országúti távolsági futamok (pl. Gordon Bennett Kupák) formájában rendezték.
1906-ban a Francia Autóklub (Automobile Club de France) új típusú versenyt hirdetett meg, és ezzel létrejött az első Grand Prix (Nagydíj) elnevezésű viadal.
Szisz 1905-ben lépett először pályára versenyzőként a pályára – korábban Marcel Renault stenékyes szerelője és navigátora volt. Év végén a Vanderbilt Kupán állt rajthoz az Egyesült Államokban, és ötödik helyezést ért el a neves nemzetközi mezőnyben.
Győzelem az első Grand Prix-n
Az 1906-os franciaországi Grand Prix futam egy kb. 103 km hosszú, háromszög alakú útvonalon zajlott.
1906. június 26-án reggel 32 automobil sorakozott fel a rajtnál. Olyan legendás márkák gépei, mint példáaul a Renault, Fiat, Mercedes, vagy épp a Peugeot. A két napos verseny alatt összesen csak 11 autó ért célba, a többiek műszaki hibák és a rekkenő hőség okozta nehézségek miatt nem tudták befejezni a versenyt.
Szisz Ferenc a Renault AK 90CV volánjánál, mechanikusa M. Marteau társaságában vágott neki a 12 körös (két nap alatt 6-6 kör) távnak. Bár Renault-ja nem a legerősebb motorral rendelkező kocsi volt a mezőnyben, Szisz kivételes kitartása és stratégiája meghozta gyümölcsét. 12 óra 14 perc 7 másodperces összidővel teljesítette a több mint 1200 km-es távot. Ez kb. 100,8 km/órás átlagsebességnek felelt meg, ami döbbenetes teljesítmény volt abban az időben. Ráadásul fölényét jól mutatta az is, hogy közel 32 perccel előzte meg a második helyezettet.
Sikeréhez a kiváló vezetői tudása mellett egy technikai újítás is hozzájárult: autóján a Michelin fivérek könnyen cserélhető keréktárcsás abroncsait alkalmazták, ami óriási előnyt jelentett a gyakori kerékcseréknél.
Szisz Ferenc tehát megnyerte a sporttörténelem első Grand Prix-versenyét, tehát egy magyar lett az autósport történetének első nagydíjgyőztese. Jutalma 45 000 frank volt, valamint a francia állam – elismerve érdemeit – soron kívül megadta neki a francia állampolgárságot.
A Grand Prix elsöprő üzleti és sportsikere nyomán Európa-szerte sorra kezdtek el hasonló versenyeket szervezni.
Vállalkozás és visszavonulás
Az 1906-os diadal után Szisz Ferenc még rajthoz állt néhány versenyen. 1907-ben a francia Grand Prix-n remekül szerepelt és második helyen végzett, bizonyítva, hogy nem egyszeri szerencse okozta első sikerét. 1908-ban azonban műszaki hibák miatt nem tudta befejezni a versenyt sem Franciaországban, sem az év végi amerikai Savannah Grand Prix-n.
A Renault gyár az 1908-as szezon után ideiglenesen visszavonult a versenyzéstől, és Szisz is új fejezetet nyitott életében. 1909 elején otthagyta a Renault-t, és Párizs előkelő negyedében, Neuilly-sur-Seine-ben saját autójavító műhelyt nyitott, Grand Garage de Neuilly néven.
Ez a komplexum egyszerre szolgált autószervizként, gépkocsi-tárolóként és sofőrszolgálatként – Szisz ezzel az elsők között ismerte fel az autós szolgáltatásokban rejlő piaci lehetőségeket.
Bár a versenyzéstől visszavonult, időről időre még visszacsalogatta a benzingőz: 1914-ben a neves versenyszervező, Fernand Charron felkérésére Szisz újra rajthoz állt a Francia Nagydíjon, egy Alda versenyautó volánjánál. Tiszteletére az 1-es rajtszámot viselhette a lyoni versenyen, de sajnos sérülés miatt fél táv után feladni kényszerült a futamot.
Ezután az I. világháború végleg pontot tett autóversenyzői karrierjére. Szisz Ferenc önként jelentkezett a francia hadseregbe, ahol algériai szállítóalakulatoknál teljesített szolgálatot mint járművezető tiszt. A háború után visszatért civil vállalkozásához: Renault és Citroën márkájú autók szervizelésére szakosodott műhelyét vezette, majd az 1930-as évek elején végleg nyugdíjba vonult.
Szisz Ferenc 1944. február 21-én, 70 éves korában hunyt el tüdőgyulladásban, Párizs közeli otthonában, Auffargis faluban. A helyi temetőben nyugszik, feleségével közös sírban, amelyet a mai napig a francia autóklub és a Renault gyár gondoz.
