Dani Amatríaín, Jorge Lorenzo korábbi menedzsere bemutatta önéletrajzi könyvét, amelyben a sikertől a pokolba zuhanásig tekinti át életét. A spanyol exversenyző tiszta vizet öntött a pohárba, és nyíltan beszélt a legsötétebb időszakáról, amikor a drogfogyasztás állt az élete középpontjában.
A TV3 Tot Es Mou című műsorának adott interjúban Jorge Lorenzo első menedzsere bevallotta, hogy ügynökként eltöltött ideje alatt keveredett droghasználatba: „Amíg versenyeztem, nem használtam. Ahogy egyre inkább üzletemberi és menedzseri szerepet kezdtem kialakítani, a vége felé, a környezet, a barátságok miatt, elkezdtem ezzel játszani. És ez annyira veszélyes, hogy a teljes katasztrófához vezetett.”
„Elkezdtem kokainozni. A könyvemben úgy beszélek mindenféle anyagról, mintha démon lenne. A függőség olyan, mintha egy démon lakozna bennünk.”
Könyvében megosztja az olvasókkal, és további részleteket közöl a drogok világába való belépéséről. Most, miután évekig küzdött a függőséggel, világos és motiváló üzenetet közvetít függőségének leküzdéséről, és betekintést enged személyes történetébe.
„Fegyelemmel és világos céllal sikerült kiszállnom. Most, a feleségemmel való találkozásnak köszönhetően sikerült egy kicsit rendet tenni az életemben. Most, hogy a dolgok tisztázódtak, itt az ideje, hogy továbblépjek. Egy szeretetteljes környezettel előre lehet jutni.”
Amatriaín évek óta az ágazat legjobb szakembereinek kezelésében részesül, és immár hat éve rehabilitálódik. Azonban egy súlyos betegséggel kell együtt élnie, amely élete végéig elkíséri őt. A barcelonai születésű férfi évekkel ezelőtt kapta el az AIDS-et. Amatriaín optimistán tekint a jövőbe, és elismeri, hogy bár szenved a betegségtől, a kezelésnek köszönhetően gyakorlatilag normális életet élhet: „Rossz időszakomban kaptam el ezt a betegséget, és Clotet doktor és csapata munkájának köszönhetően a Can Ruti kórházban kezeltek, és gond nélkül folytathattam az életemet. Úgy éreztem, hogy valamivel hozzájárulhatok az általa vezetett küzdelemhez, hogy megszüntetem ezt a megbélyegzést.”
Lorenzo szerint Bagnaiát elvitték az érzelmek, Acosta pedig a fiatal Rossit idézi
