Juan Pablo Montoya a kolumbiai sport egyik nagy sztárja volt, aki 2001 és 2006 között letette a névjegyét a Forma-1-es pályafutása alatt.
Ő volt hazájának a legjelentősebb alakja az autósport tekintetében, és az állampolgárok milliói váltak hűséges követőivé ennek a sportágnak. Montoya gyakorlatilag sok kolumbiainak megváltoztatta a hétvégéjét. Nagyon korán vagy késő este ültek a televízió elé, és a futamra kapcsoltak, hogy szurkoljanak a pilótának, aki nagyszerű teljesítményt nyújtott: két alkalommal is sikerült harmadiknak lennie az F1-es világbajnokságban. De azok az idők elmúltak, és most a reményt a fiába, Sebastián Montoyába helyezik, aki jelenleg a Formula 3-ban indul. Ő képviseli most a Montoya nevet. Apja pedig nagyszerű tanácsokat ad neki, hogy messzebbre jusson, akár a saját korábbi karrierjénél is.
Bár már több év telt el azóta, hogy visszavonult, a motorsport a vérében van. Montoya még mindig remek történeteket tud mesélni, amelyeket akkor élt át, amikor még aktív volt. Az As Colombia és a La W című újsággal folytatott beszélgetésében a pilóta megragadta az alkalmat, hogy eláruljon néhány eddig ismeretlen részletet, amelyekről van miért beszélni.
A kolumbiai 2001-ben a BMW-Williams csapatánál volt, és kiváló formában volt. Sőt, két évvel később a Forma-1-es világbajnokságon sikerült dobogóra érnie. Harmadik lett az összetettben, így felkeltette a sportág és más csapatok figyelmét is. Montoya felidézte, hogy nagyjából ebben az időben a Ferrari kopogtatott az ajtaján, de úgy döntött, hogy elutasítja alakulatát, amiért Michael Schumacher, a világ egyik leghíresebb és legsikeresebb pilótája a „hibás”. Így fogalmazott:
„Az én időmben nem voltak vonzóak. Ross Brawn, a monzai dobogó után, az egyik évben odajött hozzám és azt mondta nekem: „Szeretnénk, ha egy nap pirosban ülnél minálunk”. Megfordultam és azt mondtam: „Nem, köszönöm”, mert Schumacher ott volt, és nem akartam mögötte második lenni.”
Montoya nem először beszél a németről. Pár napja a hivatalos Forma-1-es médiának nyilatkozott, és beszélt a kettejük között kialakult rivalizálásról, hiszen gyakorlatilag minden versenyen megütköztek.
A kolumbiai elmesélt belsőbb dolgokat, amit a versenyek rajtja előtt tapasztaltak, vagy amikor briefingen voltak a pilóták. Elárulta, hogy amikor Schumacher megérkezett a futamokra, mindenki nagy tisztelettel viseltetett iránta, amivel ő nem értett egyet:
„Amikor Michael hátulról érkezett, mindenki elszaladt, és hagyta őt elmenni, és ez engem igen zavart. Olyanok voltak, mintha azt mondták volna, hogy „Ez Michael, ne bosszantsuk fel.”
Súlyos szavakkal megfogalmazta, hogy a módszere, ahogyan a végsőkig hajtotta a gépét, sok kritikát érdemelt:
„Mindenki nagyon tisztelte őt, én pedig olyan szemét módon vezettem, hogy az emberek azt hitték, őrült vagyok, de ez bejött.”
Montoya egyértelműen rámutatott, hogy annak idején nem nagyon beszéltek Schumacherrel, mert korábban minden másképp volt – de hozott példát arra, hogy a közösségi oldalakon ma már az ellenfelek „legjobb barátok” lettek:
„Az én időmben nem beszéltem senkivel, azzal a mentalitással érkeztem, hogy nem barátkozom.”
