Csak egy átlagos csütörtöki nap az irodában: az Audi frissített Q3-as modelljének gyártásindítási ünnepségén vettem részt. A gyártás vezetői és a miniszterelnök is tartottak beszédet, és valaki egy ponton kijelentette, hogy aki eddig nem volt Audi-rajongó, mostantól az lesz. Ezen akkor jót szórakoztam magamban, majd a nap végén a szuvenírboltban azon tűnődtem, melyik audis sapkát vegyem meg… Tessék, az Aston Martin után újabb propaganda áldozatául estem!
Magára a ceremóniára nem térnék ki túlságosan – nálam hozzáértőbb emberek megírták és közvetítették szakszerűbben, mint ahogy én tudnám, úgyhogy csak annyit emelnék ki a délelőttből, hogy nagy szeretettel fogadtak a gyárban, és azt is megtudtam, hogy a magyar export 7%-át az Audi adja (nem tudom, ez rajtam kívül mást is meglepett-e, de ez egy nagyon magas szám). Kaptunk egy részletes bemutatást magáról az autóról, és hadd emeljem ki a kedvenc update-emet: a négykarikás logó mostmár világítással is rendelkezik!
De térjünk át arra, ami miatt tulajdonképpen el akartam menni az Audihoz: ez pedig a gyárlátogatás. Erre nemcsak sajtósként van lehetőség: az Audi weboldalán minden információ elérhető, és be lehet jelentkezni 2400 forintért, magyar, angol vagy német nyelvű körbevezetéssel. Általában sajnos nincs lehetőség fényképek vagy videók készítésére, de én engedélyt kaptam, hogy hozzak egy kis ízelítőt nektek.
Egy átlagos látogatás 1,5-2 órás, a miénk ennél kicsit gyorsabban zajlott, bár, ha őszinte akarok lenni, én ki tudtam volna tölteni 2 órát is a különböző részlegek megfigyelésével. Bár volt tárlatvezető (a szerelési üzem vezetője), időnként kikapcsolt az agyam kommunikációs központja, és egyszerűen csak próbáltam azt befogadni, amit látok.
Mint valaki, aki tanult némi lean módszertant (ami egyben a Forma-1 rajongásom eredettörténete is), teljesen le voltam nyűgözve. Egy ponton bemutatták nekünk a “raku-raku” széket, amivel be lehet ülni az autó belsejébe, és ott például a légzsákok beszerelését egy nem túl megterhelő pozícióban elvégezni. (A raku-raku japán szó, és azt jelenti, hogy kényelmes, könnyen használható.) Ha őszinte akarok lenni, nagyon szívesen meghallgatnék egy olyan körbevezetést is, ami az ehhez hasonló gyártás-optimalizálásokra fókuszál.
View this post on Instagram
Egy hatalmas sárga robotkar intézi szélvédők ragasztózását – ez olyan hipnotikus hatással volt rám, hogy akármeddig el tudtam volna nézni. De a felettünk és mellettünk felfüggesztésen haladó különböző gyártási fázisokban lévő autók is elvarázsoltak, a videóim körülbelül 60%-a ezekről készült. Nem minden nap „repül el” az ember feje fölött egy autókarosszéria.
Van egy úgynevezett monszun kamra is, ahol szó szerint lelocsolják a kész autókat, hogy megnézzék, teszteljék a tömítéseket. Ennél a résznél sajnos nem álltunk meg huzamosabb ideig, pedig biztos vagyok benne, hogy ez lett volna a legkedvencebb kedvencem.
Ezután került sor a nap fénypontjára (ami sajnos nem hozzáférhető egy átlagos látogatás során). Bevittek minket a tanulóműhelybe, ahol biztonságos környezetben tudják a megtanulni a dolgozók mindazt, amire a munkájuk során szükségük lesz. A gyár építési állomásait lemodellezték ebben a mikrokörnyezetben, és itt nekünk is lehetőségünk volt kipróbálni a különböző gyártási állomásokat: a logó felszerelését, a hangszóró és ablaklehúzó becsavarozását az ajtóba, némi motorbütykölést és a vezérlőpult takaró elemének a felhelyezését.
Annyira ráfókuszáltam ezeknek a kipróbálására, hogy mire végeztem, én voltam az egyetlen, aki még ott volt. Nagyon élveztem, mert a csapat olyan türelemmel és kedvességgel mutatott meg mindent, hogy egy percig sem éreztem magam nem odavalónak (ami egyébként az imposztorszindrómám egyik tünete).
Utána még ücsörögtem egy keveset az új Q3-ban. Az autó, amit mostanában vezettem, ehhez képest olyan, mintha egy Nokia 3410-egy iPhone 16-hoz képest…
A csoportvezető odaült mellém beszélgetni egy kicsit, és minden kérdésemre válaszolt. Ezek a teljesen random, organikus beszélgetések azok, amiket a legjobban élvezek. Először megkérdeztem, hogy a váltó mégis hogy működik, mert körülbelül úgy éreztem magam, mint aki először próbálja vezetni a Millenium Falcont.
Az új Q3-ast ugyanis már csak automata váltóval gyártják, és az is felkerült a kormánytörzsre. Elsőre úgy képzeltem el, mint egy F1-es váltót, de igazából inkább olyan, mint az irányjelző, ugyanúgy föl le lehet kattintani. Ezután kicsit értekeztünk még arról, hogy mennyire “okos” az autó, és általában mekkora a realitása van a 100%-ban mesterséges intelligencia vezette autóknak. A válasz egészen meglepett: a technológia már 2007 óta létezik, de mivel nincs rá törvényi szabályozás, nem került bevezetésre. A legfőbb dilemmát az okozza, hogy baleset esetén ki a hibás: a gyártó, az autó vezérlése (ami nagyjából értelmezhetetlen ebben a kontextusban) vagy a sofőr – és itt szóba került még az Én, a robot c. film is. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a tizenöt perces beszélgetés sem oldotta meg a problémát.
Mivel nem bírtam magammal, rá kellett kérdeznem arra is, hogy a győri gyárnak lesz-e szerepe a Forma-1-es csapat működésében. Különböző falfelületeken láttam az F1-es autó plakátjait, úgyhogy feltételeztem, hogy valami igen. Azt a választ kaptam, hogy egyelőre nem tudják – a gyár be fog vonódni a pénzügyi részbe, és az is lehet, hogy másba is, de erről még nem kapott pontos információt.
Viszont az Audi Forma-1-be lépése biztos, hogy minden audis dolgozót motiválni fog! Egy meg nem nevezett munkatárs már most annyira magáénak érzi Hülkenberg silverstone-i harmadik helyezését, hogy Oscar Piastri kérdését (vagyis mit szól ahhoz Hülkenberg, hogy a trófeája, amire 15 évet várt, “csak” LEGO-ból van) egyenesen ripacskodásnak nevezte. (Szerintem Piastri csak vicceskedni akart, de én elfogult vagyok a papaja-srácokkal kapcsolatban.)
A látogatás lezárásaként még benéztem az ajándékboltba, és szokásom szerint értékelném is: nincs kitűzőjük, ezért mindenképpen pontlevonás jár. Viszont egészen sok érdekes dolgot árulnak, például helyi kézművesek termékeit is, ami szerintem hatalmas plusz pont. Az Audi nagyon elkötelezett a fenntarthatóság iránt, ezért a győri gyár területén (de úgy tudom Ingolstadtban is) méhészet is működik, és az ebből származó mézet is meg lehet vásárolni a boltban. Ezzel nálam egyenlítettek a kitűző hiányáért való levonás után. Vettem egy üveggel, bár a kóstolás még várat magára.
Egy teljes napot töltöttem az Audi gyárban, és szuper élmény volt! A Q3 bemutatója is tetszett, de ahogy a fentiekből is kiderül, a gyárlátogatást és a szerelést élveztem a legjobban. A látogatói központ, valamint a kommunikációs osztály tagjaival tudtam egy kicsit kötetlenebbül is beszélgetni – főleg mivel ismét előadtam speciális magánszámomat: az autó nélkül eljutást egy autókra optimalizált helyszínre. Ezúttal „csak” a hazajutás jelentett volna problémát, de ebben nagylelkűen kisegítettek a vonatállomásra való eljuttatásommal. (Ezt senki NE csinálja utánam, menjetek autóval!)
Összességében az volt a benyomásom, hogy akikkel ott találkoztam büszkék a munkájukra, a munkahelyükre, szeretnek ott dolgozni, és engem is olyan vendégszeretettel és kíváncsisággal fogadtak, hogy szinte VIP vendégnek éreztem magam.
View this post on Instagram
