A MotoGP-ben a versenyzői hűség egyszerre jelenthet előnyt és kockázatot. Egy motor megismerése és a csúcsteljesítmény elérése időigényes folyamat, ugyanakkor a túl hosszú ideig ugyanannál a csapatnál maradás könnyen megtorpanhatja egy pilóta karrierjét.
A 2010 és 2026 közötti időszak adatai jól kirajzolódó tendenciákat mutatnak. A gyári csapatok közül a Honda messze kiemelkedik: átlagosan öt évig tartja meg versenyzőit. A márka hagyományosan hosszú távú együttműködésekben gondolkodik, amit Marc Márquez 11 éves és Dani Pedrosa 13 szezonos hondás pályafutása is alátámaszt. A Yamaha négyéves átlaggal követi. Ez elsősorban Valentino Rossi (összesen 15 év két korszakban) és Jorge Lorenzo (9 év) hosszú ottléte miatt van.
A Ducati esetében az átlagos időtartam három év. Az olasz csapat stratégiája egyértelmű. Az első számú versenyző hosszabb távon marad (Dovizioso a 2010-es években, Bagnaia a 2020-as években), míg a második számú pilóta gyengébb teljesítmény esetén jellemzően két év után távozik. Ez a minta Jorge Lorenzo érkezése óta állandósult, de Valentino Rossi is mindössze két szezont töltött a versenyképtelen Desmosedicin a 2010-es évek elején.
Mi a helyzet a szatellitcsapatoknál?
A szatellitcsapatoknál általánosan alacsonyabb a versenyzői lojalitás. Ezek az alakulatok jellemzően két szerepet töltenek be: vagy ugródeszkát jelentenek fiatal tehetségek számára, vagy átmeneti – illetve végső – megoldást kínálnak tapasztalt pilótáknak. Ennek megfelelően a versenyzői állomány gyakran változik.
A Gresini és a Pramac a legrövidebb átlagos ott-tartózkodási idővel rendelkezik. Ők rendszerint nevelőműhelyként működnek, ahonnan a legeredményesebb versenyzők továbblépnek a gyári alakulatokhoz, míg mások csak rövid időre kapnak lehetőséget.
A Tech3 a KTM-re váltást követően szintén elmozdult a rövidebb ciklusok irányába. A csapat szerepe elsősorban a KTM versenyzőinek kipróbálása és felkészítése lett, ami szükségszerűen együtt jár a gyakori pilótacserékkel és a kisebb mértékű folytonossággal.
Ezzel szemben a Honda LCR kivételt képez a szatellitcsapatok között. Bár szatellitként működik, a versenyzők átlagosan hosszabb ideig maradnak itt. Az LCR tudatosan épített stabilitásra, amit különösen Cal Crutchlow és Takaaki Nakagami több szezonon át tartó szerepvállalása erősít.
A jelenlegi Trackhouse Aprilia – jogelődeit is figyelembe véve – a mezőny legkevésbé stabil csapata: átlagosan 1,69 évente cserél versenyzőt. Ez sokáig kísérletező szemléletre utalt. Ám az amerikai tulajdonosváltás óta a csapat irányvonala kiegyensúlyozottabbá vált, és a folyamatos átalakítások korszaka lezárulni látszik.
Az Aprilia és a KTM a többi gyári alakulathoz hasonlóan elsősorban az első számú versenyző megtartására épít. Brad Binder a hetedik MotoGP-szezonját kezdi, míg az Aprilia 2025-ig Aleix Espargaróra és Maverick Viñalesre támaszkodott, majd új korszakot nyitott Jorge Martín és Marco Bezzecchi érkezésével
