Ma pontosan tizenhét éve, hogy a melbourne-i Ausztrál Nagydíjon olyasmi történt, ami azóta is a sporttörténelem egyik legnagyobb sikersztorija: egy csapat, amely alig néhány héttel korábban még nem is létezett, kettős győzelemmel debütált a Forma–1-ben.
2009 elején a Honda váratlan kivonulása után a Brackley-ben székelő csapat a megszűnés szélén állt. Ross Brawn, a technikai zseni, jelképes egy fontért vásárolta meg az istállót, és saját nevét adta hozzá, majd a Hondára szabott autóba belefaragtak egy Mercedes-motort.
Szponzorok nélkül, szinte hófehér, díszítés nélküli autókkal érkeztek meg a téli tesztekre, ahol mindenki azt hitte, csak „időmérős körökkel” próbálnak támogatókat fogni maguknak.
Aztán eljött a 2009-es Ausztrál Nagydíj, és kiderült: a sebesség nem volt kamu.
A szombati időmérőn Jenson Button és Rubens Barrichello kisajátította az első sort. A vasárnapi versenyen pedig Button rajt-cél győzelmet aratott.
A rajtnál Barrichello majdnem lefulladt, és a mezőny sűrűjében koccant is, de autója bírta a strapát.
Néhány körrel a vége előtt Sebastian Vettel (Red Bull) és Robert Kubica (BMW) ütközése miatt a biztonsági autó is szerephez jutott. A verseny a Safety Car mögött ért véget, így Button és magát a nésodik helyre visszaküzdő Barrichello megszerezték az első két helyet.
A dupla diffúzor esete
A rivális csapatok (Ferrari, McLaren, Red Bull) óvtak a technikai megoldás ellen, amely a Brawn GP-t a mezőny fölé emelte. A dupla diffúzor egy olyan aerodinamikai kiskaput használt ki, amely drasztikusan megnövelte a leszorítóerőt. Mire a többiek lemásolták a megoldást, Jenson Button már behozhatatlan előnyre tett szert a világbajnoki pontversenyben.
A Brawn GP az egyetlen csapat az F1 történetében, amely 100%-os mérleggel rendelkezik: egyetlen szezonban indultak, és mind az egyéni, mind a konstruktőri világbajnoki címet megnyerték, mielőtt átalakultak volna a Mercedes gyári projektjévé.
Ne hagyd ki Keanu Reeves doku sorozatát a Brawn GP-ről, mert kiváló!
