Az F1 az elmúlt években kényelmes rutint vett fel, hiszen évről évre ugyanazokra a pályákra látogatunk el – de régen volt néhány igazi kuriózum a versenynaptárban!
Ezek az elfeledett pályák a múltban már adtak otthont királykategóriás futamnak, bár lehet, hogy nem igazán emlékszel rájuk!
Ain-Diab, Casablanca, Marokkó
1958-ban a Forma-1 egy lenyűgöző kitérőt tett a marokkói Casablancába az év utolsó versenyére. A 7,6 km-es pályát a Marokkói Királyi Autóklub tervezte, és a címről Stirling Moss vagy Mike Hawthorn döntött volna. Moss megnyerte a futamot, de Hawthorn második helye egyetlen ponttal a világbajnoki címet érdemelte ki. A versenyt azonban beárnyékolta a versenyző Stuart Lewis-Evans tragikus halála. A pályát az esetet követően felszámolták.
Bremgarten, Bern, Svájc
Bár Svájci Nagydíj a modernebb Formula-1-ben is létezett, utoljára 1954-ben rendezték meg valóban Svájcban, amikor a berni Bremgartenen került rá sor. A pálya közismerten veszélyes volt. A 7.2 km-nyi aszfaltcsíkot fák szegélyezték, amelyek eltakarták a napfényt és árnyékot vetettek a versenyfelületre. Ha esett az eső – ami gyakran megesett -, akkor még alattomosabb volt. A pályát vasakarattal törölték az F1-es naptárból; az 1955-ös Le Mans-i katasztrófa után Svájc általános tilalmat rendelt el az autósportra, és Bremgarten soha többé nem adott otthont autóversenynek.
Pescara Circuit, Pescara, Olaszország
A Circuito di Pescara leginkább arról ismert, hogy a Coppa Acerbo versenynek adott otthont, de a futam nevét a második világháborút követően megváltoztatták, mivel az alapító testvére, Giacomo Acerbo ismert fasiszta politikus volt. A 25.5 kilométeres pályán 1957-ben rendezték meg a Pescarai Nagydíjat, így ez volt a valaha volt leghosszabb pálya a száguldó cirkusz versenynaptárában. A pálya éppoly kedvelt volt, mint amennyire veszélyes, köszönhetően annak, hogy keskeny országúton haladtak, de a nagydíj alatt még a rettenthetetlen Enzo Ferrari sem volt hajlandó kiküldeni az autóit, mert attól tartott, hogy azok nem térnek vissza. Érthető módon a pályát soha többé nem használták F1-es versenyre; csak pár évig tartott ki még sportkocsis helyszínként, mielőtt 1961-ben teljesen megszűntek itt a versenyek.
Prince George Circuit, Kelet-London, Dél-Afrika
A dél-afrikai East Londonban található Prince George Circuit a második világháború idején hatalmas, 24.5 km hosszú pályaként indult; amikor 1962-ben, 1963-ban és 1965-ben csatlakozott az F1-es versenynaptárhoz, a pályát szűkös 3.9 kilométeresre csökkentették. Bár a pálya valószínűleg elég szórakoztató volt a nézőknek – egy tengerparti amfiteátrum köré épült -, végül túl kicsinek ítélték az 1960-as évek Forma-1-es autóinak, és a Dél-Afrikai Nagydíjat nem sokkal később Kyalamiba helyezték át.
Zeltwegi repülőtér, Zeltweg, Ausztria
1964-ben a furcsa alakú Zeltweg Airfield pontosan egy Forma-1-es futamnak adott otthont, amelyet a pályát koptató jellege miatt abbahagytak. Az egykori katonai repülőtéren azóta Red Bull Air Race-versenyeket és más motorsport-bemutatókat rendeznek. Az 3.1 kilométeres, négy kanyaros pályát elnézve érthető, miért nem volt népszerű! Viszont arra jó szolgálatot tett, hogy bemutatkozhasson Jochen Rindt, aki 1970-ben posztumusz megszerezte az F1-es világbajnoki címet.
Riverside International Raceway, Moreno Valley, Kalifornia, USA
A Riverside International Race egykor az Egyesült Államok sportkocsiversenyzésének kedvelt központja volt, mára azonban elbontották és bevásárlóközponttá alakították át. Azonban 1960-ban itt rendezték meg az Egyesült Államok második nagydíját. A 5.3 kilométeres pálya azonban nem eredményezett sikert. Rengeteg tényező vezetett a mindössze 25 000 fős alacsony nézőszámhoz. Az egyik legnagyobb: az Alec Ulmann promóter és a helyi lapok között dúló harc volt. A Forma-1 csak egy futamot rendezett a pályán.
