A fő ok, amiért ellátogattam Angliába, az volt, hogy Günther Steiner elkezdett egy turnézni az Egyesült Királyságban „Egy este/délután Günther Steinerrel” címmel – ez lényegében a könyvbemutató turnéja.
Az én nézőpontom az volt, hogy ő annyira vicces, hogy nem is érdekel, miről beszél, még ha csak a rántotta készítést magyarázná is el, én ott akarok lenni. Aztán megtudtam, hogy lesz egy másik esemény is, ahol dedikálja az új könyvét, így arra is bejelentkeztem – így jöttek össze a „randevúim” vele.
Hogy milyen valójában Günther Steiner?
Nos, őszintén szólva, nekem ugyanolyannak tűnt, mint a Drive to Survive-ban és az interjúiban. A sorozatban nyilvánvalóan az érzelmileg felfokozott részeket és azokat a pillanatokat mutatják, amikor határozott véleménye van valamiről, így az alapján kicsit nyersebbnek vártam őt.
De kezdjük az elején – a dedikálással. A Waterstones Piccadillyben tartották – ez az könyvesbolt gyakran szervez dedikálásokat, ezért ha van olyan új könyv, ami érdekel (motorsport vagy más), általánosságban érdemes megnézni az eseményeiket az oldalukon. Már előzetesen figyelmeztettek a hosszú sorokra, és arra, hogy érdemes korán érkezni, amit meg is tettem, így 50 perccel a kezdés előtt ott voltam.
Ez azt jelentette, hogy a bolt előtt kint kellett sorban állni, ahol a dolgozók ellenőrizték a jegyeket, és adtak egy példányt a könyvből. Természetesen volt beugró, 22 GBP, ami a dedikált könyv ára, ha amúgy is meg akarod venni, így a „girlmaths” szerint a Güntherrel való találkozás maga tulajdonképpen ingyen volt.
Tíz perccel 6 előtt engedtek be, és minden különösebb felhajtás nélkül elkezdődött a dedikálás. Én elég elöl voltam, így a kezdés után 20 perccel már végeztem is, ami egy személyre szóló aláírást, egy nagyon minimális interakciót (nagyon-nagyon minimálisat, mert az előttem lévő hölgy a kamerájával bajlódott, ami az én időmből vett el), és egy képet eredményezett.
A második randevúnk másnap volt, a London Palladiumban, ami egy színház, és lényegében egy beszélgetés zajlott Günther és James Hogg között, aki segített neki megírni a könyveit.
Az elhangzottak 90%-a nem volt új számomra, mert a koncepció az, hogy Günther életén megyünk végig, természetesen a motorsport karrierjére összpontosítva, kiemelve azokat a történeteket, amelyeket már leírt az első könyvében, a Surviving to Drive-ban. Nem bántam, mert ez nyilván élőben zajlott, és látni Günther baba- és gyerekkori képeit felbecsülhetetlen élmény volt!
A szünetben bárki küldhetett be kérdéseket, amikre válaszolt. Hallhattuk például, mit gondol Günther a 2021-es Abu Dhabiról (ez nem volt új információ, azt hiszem, egy podcastban is elmondta már valahol) – valaki hibázott, és ha nem Michael Masi lett volna ott akkor, akkor Hamilton nyolcszoros világbajnok lenne. Azt is mondta, hogy szerinte az idei világbajnoki cím Landoé lesz (ezt is hallottam már korábban valahol).
Ahogy már az elején is mondtam, ő tényleg olyan, mint amilyennek gondolnád. Meglepett, hogy mennyire nem káromkodott – de igazából nem is volt rá oka tulajdonképpen és az is, hogy mennyire nem mondott semmi rosszat senkiről. Hogg megpróbálta kiprovokálni, viccelődve Nikita Mazepinnel (és az apjával), valamint Ralf Schumacherrel, de Günther viszonylag objektív maradt, elsütött pár viccet a rovásukra, de ennyi.
A jegy ára 72 GBP volt (foglalási díjjal együtt), és lehetett volna találkozni is vele egy meet and greet során, ami körülbelül 150 GBP-be került, és Güntheres ajándéktárgyakat is kaphattam volna, de nekem teljesen elég volt az előző napi találkozás.
Günthernek még sok hasonló eseménye lesz a könyvbemutató turnéja során (főleg az Egyesült Királyságban, de már több más városban is járt), ha esetleg te is szeretnéd átélni ezt az élményt. Most pedig, ha megbocsátasz, mennem kell, mert vár rám az Unfiltered!
Te olvastad már az előző könyvét? Mit gondoltál róla?
View this post on Instagram