F1-es futamra készülve: Emilia-Romagna régió kedvenc étele

Az Emilia-Romagna Nagydíj kapcsán újabb „F1-es” receptet hozok. Bár korábban már mutattam egy ide illő süteményt, most egy olyan étel jön, amit valamennyire mindenki ismer, de van egy igazi, Emilia-Romagna tartományból származó verzió, amiben van egy pici csavar.

A Lasagne Verdi al Forno az egyik legismertebb és legkedveltebb olasz tésztaétel, amely az Emilia-Romagna régióból származik. Ez a régió az olasz gasztronómia egyik fellegvára, híres olyan ikonikus ételekről, mint a tortellini, a tagliatelle al ragù és a Parmigiano Reggiano (parmezán) sajt.

A lasagne ezen változata attól igazán különleges, hogy zöld tésztával készül, amelyet spenóttal gazdagítanak.

A lasagne gyökerei az ókori Rómáig nyúlnak vissza, ahol egy hasonló, rétegezett tésztaételt készítettek, amelyet „laganum” néven ismertek. Azonban a modern, sütőben készült változat, amit ma ismerünk, csak a középkor végén alakult ki.

Miért zöld a tészta?

A Lasagne Verdi al Forno zöld tésztája az Emilia-Romagna régió gazdag mezőgazdasági hagyományaiból ered. A spenót hozzáadása nemcsak a tészta színét teszi különlegessé, hanem ízében is izgalmasabbá teszi. Ez a változat különösen ünnepi alkalmakra készült, amikor a friss, házi készítésű tészták kerültek az asztalra. Hát nekünk most az F1-es Emilia-Romagna Nagydíj az ünnepi alkalom!

Persze az olaszoknál is ahány ház, annyi szokás, így létezhet többféle változat, esetleg más arányokkal. De úgy gondolom, hogy az alábbi recept egészen autentikusnak mondható.

A ragu hozzávalói

• 2 evőkanál olívaolaj
• 1 fej vöröshagyma aprítva
• 500 g marha darálthús (sertéshússal is kivitekezhető)
• 1 sárgarépa, aprítva
• 1 szár zeller, aprítva (nem a zellergumó, hanem szárzellernek egy szára)
• 2 szelet panchetta (kolozsvári szalonnával helyettesíthető, de akár el is hagyható)
• 2,5 dl marha-alaplé (másféle húsleves alaplé is jó lehet)
• 2 evőkanál paradicsompüré
• 1 teáskanál oregánó
• só és frissen őrölt fekete bors ízlés szerint

Az olívaolajon enyhén pirítsd meg a hagymát, majd add hozzá a darálthúst. Kevergesd míg mindenhol „kifehéredik”, majd add hozzá a többi hozzávalót is. Főzd 2 órán át, de lehet hosszabb is a főzési idő, attól csak jobb lesz.

Amíg fő a ragu, készítsd el a tésztalapokat!

A tészta hozzávalói:

• 140 g spenót
• 280 g durumliszt (sima finomliszttel is jó, de a durumlisztből készült tészta kevésbé ázik át és lesz csirízes)
• 2 tojás
• 1 teáskanál só

A hozzávalókból gyúrj tésztát (a spenót nedvességétől és a tojás méretétől függően még kellhet hozzá liszt). Ha ez megvan, tésztanyújtó géppel nyújts belőle hosszú, vékony tésztalapokat, amiket aztán kb tenyérnyi méretű négyzetekre vágsz.

Ha nincs tésztagéped, akkor is kivitelezhető. Alapos lisztezés mellett nyújtófával nyújtsd a tésztát 1 mm vékonyra.
Ha nem akarsz tésztával vesződni, bolti, szárított lasagne tészta is opció, bár nagyon nehéz belőle zöld, spenótos verzióhoz jutni.

Itt fontos megjegyezni, hogy ha bolti, vagy szárított tészta mellett döntesz, akkor célszerű a lapokat picit előfőzni a rétegezés előtt. Friss tésztánál erre nincs szükség.

A béchamel mártás hozzávalói

• 2 evőkanál vaj
• 2 evőkanál finomliszt
• fél liter tej
• 1 csipet só
• 1 csipet szerecsendió

Olvaszd fel a vajat, add hozzá a lisztet, fél percig kevergesd (sűrű cucc lesz!). Ezt követően adj hozzá fél liter langyos tejet, sót és szerecsendiót, és kevergesd tovább, míg elkezd besűrűsödni, utána vedd le a tűzhelyről, hogy ne égjen le az alja.

Ha a ragu és minden elem kész, jöhet az összeállítás. Ehhez a mennyiséghez én kb 20×30 cm-es, magas való tepsit használtam, és 3 emelet lett belőle.

A tepsi aljára kenj egy kis mártást, ez segít, hogy majd ne ragadjon le a tészta. A vékony mártás rétegre jöhet egy sor tészta, aztán ragu, arra mártás, arra parmezán. Aztán újra tészta, ragu, mártás, parmezán. Ezt ismételgesd míg el nem fogy minden. Az utolsó tésztarétegre még mártás és parmezán kerül.

200 fokra előmelegített sütőben süsd 30-40 percig, míg megpirul a sajt a tetején!

Parmezán (Parmigiano Reggiano) helyett lehet olcsóbb, „olasz típusú” keménysajtokat is használni, a lényeg, hogy „olasz típusú” keménysajt legyen. Nyilván valójában olyan sajtot szórsz rá, amilyet akarsz, csak ne mondd el az olaszoknak! 😀