1976. szeptember 12-én Niki Lauda, a regnáló világbajnok, csodával határos módon visszatért a rajtrácsra mindössze 42 nappal azután, hogy kis híján életét vesztette a Nürburgringen.
Alig hat héttel korábban Lauda súlyos balesetet szenvedett a Német Nagydíjon – Ferrari versenygépe a második körben megcsúszott az esős aszfalton, korlátnak csapódott, majd azonnal lángba borult. Az osztrák pilótát versenyzőtársai mentették ki az égő roncsból, de 46 másodpercig a tűz foglya volt. Feje, arca és kezei megégtek, tüdejét pedig súlyosan károsította a belélegzett mérgező füst.
A kórházban Lauda szó szerint élet és halál között lebegett – az orvosok szinte lemondtak róla, egy pap fel isadta számára az utolsó kenete.
Lauda azonban nem volt hajlandó meghalni, és megkezdődött a sporttörténelem egyik legelképesztőbb felépülése.
A baleset idején Lauda uralta a 1976-os világbajnoki szezont, címvédőként szállt harcba kihívójával, James Hunt-tal. A Nürburgring előtt fölényesen vezetett, ám a baleset mindent megváltoztatott. A lángok okozta fájdalmas sérülések ellenére hihetetlen akaraterővel kezdett felépülni.
Orvosai és barátai próbálták lebeszélni arról, hogy ilyen rövid idő alatt visszatérjen a versenyzéshez, de Lauda hajthatatlan volt. Úgy gondolta, hogy minél tovább vár, annál nehezebb dolga lesz.
Lauda fizikai állapota messze volt az ideálistól – feje még be volt kötve és extra szivacsozású sisakot viselt, hogy tompítsák a rázkódásokat.
A pénteki edzésen az esőben újra átélte a történeteket, szerencsére a végkimenetel nélkül: amikor a Ferrari megcsúszott alatta, saját elmondása szerint úrrá lett rajta a rettegés, de le akarta győzni félelmét. Szombaton mindenkit megdöbbentve az ötödik legjobb időt autózta az időmérőn, ezzel jelezve, hogy nem a szánalom kedvéért tért vissza: versenyezni jött.
A futam délutánján a monzai lelátókon és a boxutcában mindenki lélegzet-visszafojtva figyelte, ahogy Lauda újra versenyautóba ül. A rajtnál a reflexei még nem voltak a régiek: visszaesett a mezőnyben, de a fájdalmakkal dacolva körönként küzdötte magát előre. Az 52 körös Olasz Nagydíj leinbtésekor, Lauda a negyedik helyen szelte át a célvonalat.
A verseny után többen megdöbbenve látták, amint Lauda levette sisakját: tűzálló maszkja csuromvér volt, és beleragadt a fején lévő sebekbe. Az osztrák azonban ezt a szenvedést is rezzenéstelen arccal viselte.
Niki Lauda 1976-os monzai visszatérése a mai napig a motorsport történelem egyik leginspirálóbb és legdrámaibb történése.
Noha az azévi világbajnoki címet végül – Lauda a Japán Nagydíjon, szakadó esőben való visszalépése nyomán – James Hunt nyerte meg, Lauda viszont elképesztő indpirációt nyújtott a világnak elképesztő akaratával és bátorságával.
