Megérkezett a Netflix új Schumacher-filmje: Inkább szerelmi vallomás, mint objektív dokumentumfilm!

A napokban felkerült Netflix műsorába a frissen elkészült, Michael Schumacherről szóló dokumentumfilm, a „Schumacher ’94 – Egy legenda születése”.

A film kifejezetten az 1994-es évet dolgozza fel, mikor Schumi az első világbajnoki címét nyerte meg, egy tragédiákkal és botrányokkal teli szezon végén.

A hang és a vágás remek, hangulatos, az utólag forgatott jeleneteket is elegánsan passzolnak az archív felvételek közé, és kifejezetten említésre méltó, hogy sok olyan archív felvétel került bele, amely nem, vagy csak alig volt ismert korábban.

Az imolai tragikus hétvége körülbelül 25 percet kap a 107 perces filmből, és ez a film egyik legerősebb része. Noha, ha már ekkora szerepet kap – ami azért tegyük hozzá, hogy érthető – akkor célszerű lett volna kibontani némileg az okokat is. Mert az egyszeri embernek ebből így nem sok minden fog összeállni, hogy mi is történt és miért.

Corinna Schumacher, Willi Weber, Flavio Briatore, Pat Symonds, Bernie Ecclestone és mások megszólalásai miatt sok helyről érkeztek az információk és vélemények, de ezek egy része némileg fals volt, más pedig akár felesleges is. Miközben fontos személyek hiányoztak a megszólalók közül, leginkább Damon Hill.

A filmben Hill ugyan feltűnik, de kizárólag archív felvételeken. A Schumacher–Hill rivalizálás másik oldalát a dokumentumfilm egyáltalán nem mutatja be.

Ecclestontól nagyjából két semmitmondó mondat került a filmbe, ezért kár volt…

A feleség, Corinna pedig nagyjából fals állítással indított, abban a tekintetben, hogy ő miként keveredett az autósport környékére. A film és a szavai szerint ő Schumacher okán került be ebbe a világába és egyszerű lányként Schumi oldalán nyílt meg a lehetősége arra, hogy beutazza a világot. A mondat második fele igaz, de a motorsportos kapcsolata nem Schumacherrel indult, hiszen előtte Heinz-Harald Frentzen barátnője volt.

Világos, hogy egy Schumacher filmben nem lett volna Frentzenről beszélgetni ilyen tekintetben, de akkor esetleg máshogy kellett volna fogalmazni.

Mindettől függetlenül Corinna fontos eleme a filmnek, ő képviseli az érzelmi narratívát, mondhatnánk ő a „hangtompító” az 1994-es év hangzavarában. Az ő emlékei teszik a filmet intimebbé és meghatóbbá.

A film jól ábrázolta és mutatta be, hogy miként vált a Schumacher-jelenség a németek mániájává

Ez szintén egy olyan dolog, ami teljes mértékben releváns és érthető. Ezzel kapcsolatban volt is benne pár mókás történet, amit Corinna megosztott a közönséggel.

Ami azonban komolyabb kritika, és ahogy utána néztem a nemzetközi terepenm ezt közel sem csak én gondolom így: teljesen felszínesen, szinte jelentéktelennek tüntetik fel a rejtett kipörgésgátló kérdését, a silverstone-i fekete zászlót végképp, de a spái padlólemez-ügyet, és legfőképpen az Adelaide-i Schumacher–Hill ütközést is.

Utóbbinál teljesen elmaradt az értelmezés: a film megmutatja, mi történt, de nem igazán teszi fel a lényeges kérdést, hogy Schumacher szándékosan ment-e bele a kockázatos manőverbe. Amit még csak nem is lett volna szükséges megválaszolni, de a kérdést talán fel kellett volna tenni, ha a ’94-es év problémáit, drámáit akarta a film tükrözni.

Minden történés szépítése és polírozása persze érhető abban a tekintetben, hogy a film szoros együttműködésben készült a Schumacher-családdal, ilyen esetekben azonban komoly elfogultsággal kell számolni. Ezt csak erősíti a szokásos Netflix – Drive to Survive stílus. Noha ehhez képest a pár évvel korábban, de szintén a Netflixen megjelent, Schumacher doku talán korrektebb volt némileg.

A film látványos, képi világa és hangjai okán izgalmas és élvezhető. De ki kell jelenteni, hogy ez egy kritika nélküli dicsfilm. Esetleg Corinna szerelmi vallomása. Ami rendben van, de kezeljük ezt ennek fényében, ne pedig alapigazságnak.