Egyre többször botlok olyan írásokba, melyről messziről lerí, hogy aki fordította a szöveget, annak az adott témához lövése sincs. Ez nem az ő hibája, hanem az adott megrendelőé, aki a fordítást után nem küldte el szakmai lektorálásra. Mert hiába perfekt valaki egy adott idegennyelven, ha egy adott iparágban, sportban, stb. nem jártas, nem ismeri a szakzsargont, akkor nem lesz jó a végeredmény.
Épp elég, ha abból indulunk ki, hogy a saját anyanyelvünkön sem tudunk hozzászólni érdemben olyan témához, amiben nem vagyunk jártasak. Bár egyesek így is hozzászólnak, nem túl okos módon…
A baj az, hogy ez a jelenség nem csak facebook posztokban és „jelentéktelen” szövegekben üti fel a fejét, hanem kiküldött sajtóhírekben, sőt kiadott könyvekben is.
Valószínűleg én sem tudnék jól lefordítani egy sakkjátszmáról, vagy balett előadásról szóló angol nyelvű cikket, mert nem ismerem ezek magyar szófordulatait, nyelvezetét sem. Ez ilyen egyszerű. De miért is várjuk el bárkitől, hogy mondjuk egy közgazdasági szöveg után ugyanolyan helyességel le tudjon fordítani egy orvosi szakkönyvet és egy szakácskönyvet is? Sokszor még a profi fordítók is lyukra tudnak futni.
Amiről ez most elsősorban eszembe jutott, az épp egy kapott sajtóhír volt, ami hemzsegett a hibáktól. Olyan hibáktól, amiről látszott, hogy azért keletkeztek, mert idegennyelvről fordította olyasvalaki, aki nincs képben a témával.
A másik ok, hogy októberben elolvastam James Gray Max Verstappen című könyvét. Alapvetően is ellene vagyok annak, hogy egy versenyzőről még aktív karrierje közben jelenjen meg könyv (persze tudjuk az okokat: nyerészkedés, karácsonyi könyvpiac, stb.), és azt sem szeretem, mikor úgy ír valaki könyvet egy versenyzőről, hogy az egyértelműen nem a versenyzővel egyeztetve készül, nincs benne semmi extra vagy új infó, semmi személyes, hanem nagyjából csak összegzi az eddig megjelent cikkeket, interjúkat… De most nem ez a lényeg.
A valódi bajom a magyar kiadással van. A fordítónak egyértelműen semmi köze a Forma-1-hez. Ez még nem is lenne baj, ha nem spórolta volna meg a kiadó a szakmai lektort. Olyan elképesztő félrefordítások és értelmezhetetlen mondatok vannak benne, hogy ha nem magam látom, el sem hiszem.
A cél egyértelműen az volt, hogy minél kevesebb anyagi ráfordítással legyen kész a könyv és minél előbb, minél drágábban el lehessen adni, félresöpörve a minőség iránti igényt. Ha A Kiadó elfogad egy tanácsot, legközelebb leellenőrizteti az ilyet kiadás előtt olyannal, aki képben van az adott témával. Inkább legyen a könyv drágább, de akkor legyen igényes. Legalábbis ennél mindenképp igényesebb.
“Kedvenc” kifejezéseim a könyvből, a teljesség igénye nélkül (olykor magyarról kellet tükörfordításban angolra fordítanom, hogy rájöjjek, mi akart az lenni valójában):
- kifutóterület (bukótér helyett, bár ez határeset)
- járdaszegély (rázókő)
- versenyvonal (racingline, vagyis ideális ív, ugyebár)
- “semlegesre kormányozta a kerekeket és összezárta a fékeket” (mire gondolt a költő?)
- “a páros összecsapta kerekeit”
- “az autók zárolt parkolásban voltak” (értsd: Parc fermében. Nem fordítjuk le – pláne így -, ennek ez a neve, kész)
