Számomra, mint 2023 előtt teljes autóanalfabétának, teljesen új volt az az információ, hogy Stuttgart micsoda paradicsom, ha az embert érdeklik az autók (hadd ne soroljam fel, hogy még mennyi mindennel nem voltam képben 2023 előtt), és csak tavaly ősszel került fel a Mercedes-Benz múzeum a radaromra. Onnan már csak egy lépés volt, hogy a Porsche is felkerüljön, meg még egy pár dolog, de idő szűkében végül nem jutott idő mindenre.
Persze a prioritási sorrend minatt, az első utam a Mercedeshez vezetett, ahol egy körbevezetésre is befizettem. Ez hiba volt. Egyrészt az adóvevő, amivel az idegenvezető hangját kellett volna hallanunk, annyira béna volt, hogy max hangerőn alig hallottam valamit az erős hátterzaj miatt, arról nem is beszélve, hogy kényelmes se volt. Az idegenvezetés elvileg 75 perc, ami alatt nem mentünk be az összes terembe, és ahova igen, ott is csak átszaladtunk. Az egész egy hatalmas rohanás volt, és így is 85 perc alatt végeztünk csak, de az az állandó kényelmetlen érzésem volt, hogy nincs idő semmire.
Maga a tartalom rendben volt, bár én jobban szeretem az interaktívabb tárlatvezetéseket, ahol időnként feltesznek egy kérdést, és van valami interakció is, de ez nem nagyon valósult meg. Valószínűleg a következetes rohanás miatt – én lehet, hogy preferáltam volna, hogy esetleg még kevesebb dolgot nézzünk meg, de azt nem úgy szalagdálva, mint a mérgezett egerek.
Szerencsére úgy terveztem, hogy még ez után volt idő, hogy magamtól is körülnézzek, úgyhogy ismét föllifteztem az emeletre és elindultam lefelé. Nagyon tetszett az a koncepció, hogy az épület anyagai (a padló és a falvédő) is alkalmazkodott ahhoz a korszakhoz, amit épp az autókkal is bemutattak. A legelső terem az autó és a motor feltalálásával kezdődött, és innen jutottunk el gyakorlatilag napjainkig. A különböző termek különböző témáknak és korszakoknak vannak szentelve, így például vannak mindenféle szolgálati járművek, klasszikus autók és olyanok is, amik a saját idejükben a technológia csúcsát jelentették.
Számomra a legérdekesebb mégis a motorsportnak szánt csarnok volt (nyilván), ahol helyet kaptak különböző szériákból és korszakokból származó autók. Volt egy pitstop nevű hely is, ahol voltak még Forma-1-es dolgok, de sajnos azt a szekciót pont felújították, úgyhogy nem tudtam megnézni.
Még ez a második körbejárás is csak az egész hely felszínét karcolgatta, összességében így 3,5 órát töltöttem el ott, de ha rendesen, a saját tempómban akartam volna végigjárni, akkor egy teljes nap is elment volna. Az a tanácsom, hogy a tárlatvezetés helyett érdemes inkább az embernek a maga tempójában végigjárni, nem tervezve utána semmit, hogy ne kelljen rohanni. Hatalmas a hely, rendkívül informatív és érdekes, és vagy 7 emelete van – ennek megfelelően érdemes kalkulálni!
Utána a Porsche Múzeumhoz vezetett az utam…
…és az összes problémám, ami volt a tárlatvezetéssel a Mercedesnél, az itt fel sem merült. Mondjuk tény, hogy a túrán csak ketten voltunk és az idegenvezető Henry, akin látszott, hogy szívvel-lélekkel csinálja a dolgot, és kimondottan figyelt rá, hogy minket mi érdekel és arra fókuszált. Nem is feltétlenül nevezném körbevezetésnek, mintsem inkább egy beszélgetésnek az autók körül. Itt nem volt semmi sietség, mindenre jutott idő. Az időszakos kilátást már önállóan tudtam megnézni, és igazából nem is mentem vissza a korábbi részre, mert úgy éreztem, hogy elég alaposan láttam.
Végigmentünk a Porsche történetén, és amilyen kis tudatlan vagyok, én csak ekkor tudtam meg, hogy a Porsche autók igazából a Volkswagen Beetle-től származnak. Ahogy haladtunk végig az autókon, azt is megtudtam, hogy a mindenféle számok igazából azt jelentik, hogy hányas számú projekt volt az autó megtervezése, és a 911-es igazából a 901-es volt, de az az név már le volt védetve valaki más által. Képbe kerültek a különböző versenyautók is, egy Prost által vezetett F1-es McLaren volt számomra az egyik legkülönlegesebb, illetve a 2016-os Le Mans-i győztes autó, amin még a por is eredeti volt. Henry pedig nemcsak hogy kivette nekünk a kormányt, hogy megnézegethessük, hanem utána hagyta is, hogy készítsünk egy rakatnyi fotót ezekről a pillanatokról. Nem tudom, emlékeztek-e, hogy a Verdák című filmben Miss Sally egy kék Porsche – őt is láthattuk.
Ez a múzeum sokkal kisebb, szellősebb, mint a Mercedes, de éppen emiatt sokkal emészthetőbb is. Nagyjából 2-2,5 órát töltöttem el a Porsche Múzeumban, és ez elég is volt, bár ezen a ponton az egész napos múzeumozástól kicsit más autó- és információ túladagolásom volt. Mindenesetre a Porsche számomra sokkal emészthetőbb és kedvesebb volt, ha lehet ezt mondani. Egyébként gyárlátogatásra is lehet menni, nekem az most nem fért bele az időbe.
Ti jártatok már ezekben a múzeumokban?
View this post on Instagram
