Öt évvel a királykategóriába való érkezése után Álex Márquez vasárnap hazai pályán szerezte meg első főfutamgyőzelmét. A Gresini Racing versenyzője, aki már több sprintversenyen is megízlelte a győzelem ízét, a Spanyol Nagydíjon robbantott, és egyben átvette a vezetést a világbajnokságban. Megelőzve ezzel testvérét, Marcot, akit egy korai bukás után a 12. helyen intett le a kockás zászló.
A 73-as rajtszámú versenyző erősen kezdett a rajtnál, és az első kanyarokban a negyedik helyre lépett előre. Álex tisztában volt az esélyeivel, és miután szemtanúja volt Marc balesetének a 8-as kanyarban, látott egy lehetőséget, amit nem halaszthatott el. „Amikor láttam, hogy a 8-as kanyarban bukott, azt mondtam, hogy ma van a nagy nap.”
Ettől kezdve Márquez fokozta a tempót, előbb Pecco Bagnaiát, majd Fabio Quartararót megelőzte, és több mint két másodperces előnnyel ért célba. A kockás zászló után az öröme fékezhetetlen volt. „Nagyon boldog vagyok, rengeteg kemény munka kellett hozzá. Az első győzelmemet itt megszerezni hihetetlen, leírhatatlan, én vagyok a legboldogabb ember a világon.”
A cerverai versenyző elismerte, hogy a jerezi győzelemre nem számított a hétvége elején, bár szombaton kezdte érezni, hogy valami nagy dolog történhet. „Nem számítottam az első győzelmemre Jerezben. Őszintén szólva szombaton volt egy megérzésem. A csapaton belül nagyon világos volt számomra, hogy ha minden jól megy, akkor a bátyámmal együtt harcolhatok a győzelemért.”
A verseny során Álex hiba nélkül végrehajtotta a csapatával egyeztetett munkatervet. „Igyekeztem nem hibázni, mindent tökéletesen megcsináltam, amit a csapattal megbeszéltem, és a végén gyorsabb voltam mindenkinél. Szerencsém volt, hogy Pecco nem tudta megelőzni Fabiót, de ezt a tartalékot kezelni tudtam. Nagyon boldog és elégedett vagyok” – mondta.
Bár jelenleg vezeti a világbajnokságot, Álex Márquez inkább óvatos marad a bajnoki esélyeit illetően. „A bajnokság? Miért ne, én személy szerint nem szeretek túl sokat beszélni eufóriából, mert jelenleg azt mondom, igen, harcolhatunk, de más szemszögből kell gondolkodnunk.”
Ami a testvérével való összehasonlítást illeti, Álex elismeri, hogy van még hova fejlődni. „A katari hibák nem fordulhatnak elő még egyszer, ebben rejlik a bajnokságunk, és abban, hogy nem hibázunk, mindig a motoron vagyunk. Élvezzük ezt a szériát.”
A célba érkezéskor teljes volt a felszabadultság érzése. „A végén, amikor áthaladtam a célvonalon, olyan volt, mintha 50 kilót levettek volna rólam guggolás közben, nem bírtam a lelkemmel, leírhatatlan volt” – vallotta be.
Álex a legboldogabb pillanatában sem akart megfeledkezni a spanyol szurkolókról. „Szeretnék köszönetet mondani a szurkolóknak, akik mögöttem álltak, különösen a rossz időkben, amikor semmi sem jött össze, amikor sokan kételkedtek. Soha nem adtuk fel. Az életben soha nem adhatod fel. Vasárnap a jerezi szurkolók ébresztettek hatkor, de megérte. Nekünk vannak a legjobb szurkolóink a világon, a legkarizmatikusabbak, tisztelettudóak és általában a versenyzőket leginkább támogatóak.”
Márquez dühöng: „Nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyen hibákat kövessek el”
