Mint azt már említettük, Michael Mann Ferrari filmje egészen jól ragaszkodott a valósághű ábrázoláshoz, hogy Enzo Ferrari karakterét a lehető leghitelesebben mutassa be Adam Driver által.
Csak egészen aprócska „hibák” vannak a filmben, amelyekről ide kattintva olvashatsz.
De most vegyünk sorrá pár olyan elemet, amelyeket tűpontosan, a valóságnak megfelelően ábrázoltak:
- Bár a Ferrari mint cég erős sport- és versenyautókról ismert, maga Enzo eléggé elkötelezett volt a kis Peugeot 403-asa iránt, amelyet már a film elején is láthatunk.
- Törvényes fia, Dino halála után Enzo minden reggel elment a helyi fodrászüzletbe, majd virágot szedett, és meglátogatta fia sírját.
- Amikor a riporterek összegyűlnek Ferrarinál, hogy tudósítsanak arról, hogy kiket versenyeztet majd az 1957-es versenyeken, Enzo Ferrari még bejelentése előtt elzavarta azokat az újságírókat, akik korábban negatívan írtak róla.
- Enzo Ferrari ha olyan újságíróra akadt, akinek jónak tartott és megbízhatónak, azt a zsebében tartotta. Általuk olyan információkat kiszivárogtatni úgy, ahogyan ő szerette volna.
- A filmvásznon bemutatott, a Maseratival való rivalizálása is megfelel a valóságnak.
- Mondhatni szemben állt a Vatikánnal, a pápával és a katolikus egyházzal. Az ugyanis ellenezte a motorsportot, azt túl erőszakosnak tartotta és nem nézte jó szemmel, hogy a Ferrarik volánja mögött sorra halnak meg az olasz versenyzők. A L’Osservatore Romano című vatikáni lap például azzal vádolta Ferrarit, hogy olyan, mint Szaturnusz isten, aki felfalja a saját „gyermekeit”, miközben csakis a győzelem érdekli.
- Az 1950-es évek vége felé világossá vált, hogy az orrmotoros autók teljesítménye jelentősen elmarad a középmotoros konstrukciókkal szemben. Ferrari azonban hajthatatlanul tagadta ezt a szemléletváltozást, mind a filmben, mind a való életben azt hangoztatva, hogy „nem az ökör tolja a szekeret” – vagyis a jármű erőforrásának a vezető előtt, nem pedig mögötte kell elhelyezkednie.
Ide kattintva a filmmel kapcsolatos összes cikkünket megtalálod.
Premier előtt láttuk a Ferrari filmet: Lassú, fájdalmas, fanyar humorú, mégis magával ragadó
