2011-et írtunk, és Marco Simoncelli már kiérdemelte a helyét a MotoGP-ben. Nemcsak a pályán mutatott agresszivitásával, hanem azzal is, hogy minden egyes alkalommal, amikor a mezőnyön keresztül tört a zabolátlan sörényével és még vadabb stílusával, nagy feltűnést keltett.
Le Mans-ban azonban a dolgok rosszabbul alakultak, mint kellett volna. A verseny közepén Simoncelli megpróbálta megelőzni Dani Pedrosát egy kockázatos manőverrel, aminek az lett a vége, hogy a spanyol versenyző a földön kötött ki kulcscsonttöréssel. A paddock kitört ellene. És nyilvánvalóan Pedrosa is.
Kettejük viszonya nem volt éppen baráti. A pályán a 250-es pályafutásuk óta ellenfelek voltak, a stílusuk ütközött: Pedrosa a technika, a precizitás és a kontroll; Simoncelli az improvizáció, az agresszivitás és a vadság. Ez a keverék elkerülhetetlenül felrobbant Le Mans-ban. A következő nagydíjon, Mugellóban Simoncelli megpróbált közelebb kerülni Pedrosához. Kezet nyújtott. Pedrosa visszautasította.
Majd az olasz a következő üzenetet küldte riválisának: „Szia Dani, itt Simoncelli. Valentinótól kaptam meg a számodat. Azért írok, hogy elmondjam, sajnálom, ami történt. És hogy te voltál az utolsó ember, akivel azt akartam, hogy ilyesmi történjen. Remélem, hogy minél jobban felépülsz a barcelonai versenyre. Ha beszélni akarsz velem a történtekről, itt vagyok. Üdvözlettel. Marco 58”.
Pedrosa fizikai sebei frissek voltak, de az érzelmi alapúak már jelen voltak egy ideje. Simoncelli a maga részéről a szomorúság és a lemondás keverékével fogadta a ridegséget.
A megbocsátás később jött, amikor Pedrosa készen állt, Paolo Simoncelli (Marco édesapja) volt az, aki megölelte őt a fia nevében, aki még abban az évben meghalt Sepangban.
Simoncelli édesapja: „Martín tíz centiméterre került attól a ponttól, ahonnan már nincs visszaút”
