A Forma-1 világa első pillantásra talán fényévekre van az űrutazástól. Ám a két terület meglepően sok közös vonást és kapcsolódási pontot rejt. Mind az F1-es mérnökök, mind az űrkutatók a technológia határait feszegetik, és hasonló kihívásokkal néznek szembe.
Az F1 mellett a másik gyerekkorom óta meglévő szenvedélyem az csillagászat/világűr témája. Persze csak amatőr szinten, de úgy nagyon.
Tegnap végre – még épp időben – megnéztem a HUNIVERZUM kiállítást (nem reklám) és ennek, valamint annak apropóján, hogy ma zárul a Világűr Hete*, vegyük sorra, hogyan találkozik a „száguldó cirkusz” és a világűr!
*A Világűr Hete (World Space Week) egy minden évben október 4-10. között megrendezett nemzetközi eseménysorozat, amely az űrkutatás eredményeit és az űrtechnológia emberiségre gyakorolt hatását ünnepli világszerte.
Milyen hasonló követelményeknek kell megfelelniük az F1-es versenyzőknek és az űrhajósoknak, valamint hogyan vesz át a Forma-1 innovációkat az űrkutatástól – és viszont: a motorsportban kipróbált megoldások miként épülnek be az űrmissziókba.
Űrtechnológia a Forma–1-ben
A Forma-1 mindig is élen járt az új technológiák adaptálásában. Ami beválik a repülésben vagy az űrkutatásban, azt a konstruktőrök igyekeznek mielőbb beépíteni a versenyautókba, hiszen a műszaki újítás előnyt jelenthet. Nem véletlen, hogy számos F1-es fejlesztés gyökere az űrtechnológiáig nyúlik vissza, legyen szó speciális anyagokról vagy éppen adatelemző rendszerekről.
Anyagok és szenzorok
Az űrkutatásban használt könnyű és szupererős anyagok forradalmasították a Forma-1-et is. Például a karbonszálas kompozitokat először az űr- és repülőgépipar fejlesztette ki, hogy a rakéták és repülők szerkezete egyszerre legyen könnyű és strapabíró. Ma pedig minden F1-es autó pilótafülkéje ilyen anyagból készül. Ugyanígy a hőálló kerámiák vagy a titánötvözetek is az űrtechnológiából kerültek át, hogy kibírják a motorok és fékek extrém hőterhelését.

Emellett a modern műholdak és űrhajók miniatürizált szenzorai és elektronikája is megjelent az F1-ben. Az autókban rengeteg különféle szenzor figyeli az adatokat verseny közben, és folyamatosan sugározza azokat a mérnökök részére.
Ez a komplex telemetriai rendszer a NASA űrhajóinak földi irányítóközpontjához hasonlóan működik.
Aerodinamika és szimuláció
A repülőgépek és rakéták tervezésében szerzett több évtizedes tapasztalat az aerodinamika terén szintén beszivárgott az F1-be. A versenyautók formatervezői ugyanazokat az eszközöket használják, mint az űrmérnökök: szélcsatornákat és számítógépes áramlástani szimulációkat (CFD), hogy optimalizálják a jármű alakját. E technikák gyökere a repülőgépiparba vezethetők vissza.
Így fordulhat elő, hogy egyes csapatok olykor az űrkutatással is együttműködnek: a Boeing repülőgépgyártó például már 2004-ben technológiai együttműködést kötött a Renault F1 csapattal, felismerve, hogy a versenyautók és az űreszközök fejlesztéséhez hasonló szakterületi tudásra van szükség. Az ilyen típusú kooperációk révén az F1 mérnökei hozzáférnek az űripar kutatás-fejlesztési eredményeihez, legyen az egy új áramlástani szoftver vagy akár egy speciális anyagtudományi felfedezés.
Hőmenedzsment
Az űrkutatás extrém hőmérsékleti kihívásai és megoldásai szintén hasznosak a Forma-1-ben. Az űrhajók és műholdak hűtése a vákuumban rendkívül nehéz feladat – nem áll rendelkezésre levegő, amin keresztül a hőt leadhatnák, ezért innovatív megoldások kellenek. Ezen a téren egy különleges példa a Reaction Engines nevű brit űrtechnológiai cég esete: ők egy forradalmi rakétahajtóművet fejlesztenek, amelyhez egy előhűtő berendezést terveztek, ami képes a 1000°C-fokos beáramló levegőt ezredmásodpercek alatt lehűteni
A Mercedes F1-es csapatának mérnökei felfigyeltek erre a technológiára, és a rakétamotorhoz szánt előhűtő elvét felhasználva egy ultrakompakt, vízhűtéses intercoolert építettek a 2022-es autóba. Ennek köszönhetően a Mercedes W13 modell rendkívül keskeny oldaldobozokat kapott, ami szenzációt keltett a paddockban.
Forma-1-es innovációk az űrkutatásban
A technológiai tudás áramlása nem egyirányú. Nem csak az F1 vesz át ötleteket az űrkutatástól, hanem számos, a versenypályán kikísérletezett megoldás az űrben is hasznosnak bizonyult. Az űripar folyamatosan keresi azokat a módszereket és eszközöket, amelyekkel megbízhatóbbá, könnyebbé és hatékonyabbá teheti a rakétákat és űreszközöket.
Áramvonalazás és aerodinamika
A Sauber ultramodern szélcsatornáját például nem csak autók, de vonatok és rakéták légellenállásának vizsgálatára is használják. A Forma-1-ben felhalmozott aerodinamikai tudás a rakéták tervezésénél is kincset ér. A Sauber szélcsatornájában végzett mérések hozzájárulnak a hordozórakéták stabilabbá és áramvonalasabbá tételéhez, például az orrkúp optimális formájának kialakításához.

Nem véletlen az sem, hogy Adrian Newey, az egyik leghíresebb F1-tervező mérnök is kapott már ajánlatot egy amerikai űrjármű-tervezési projektben való részvételre. Bár végül maradt az autóknál, maga a felkérés is jelzi, milyen nagyra becsüli az űripar az F1-es szakértelmet.
Biztonság
A Forma–1 rengeteget tett a biztonság növeléséért: fejlett bukósisakok, tűzálló overálok, valamint a híres Halo fejvédő keret mind a pilóták védelmét szolgálják. Ezek a technológiák az űrhajósoknál is alkalmazhatók – gondoljunk például az űrruhák hővédő rétegeire vagy a leszállóegységek becsapódásának erejét elnyelő konstrukcióira, amelyek hasonló elven működhetnek, mint egy F1-es autó gyűrődő zónái egy ütközéskor.
Adatfeldolgozás
A modern űrmissziók és a Forma-1 egyaránt hatalmas adatmennyiséget termelnek, amelyeket gyorsan kell értékelni a döntéshozatalhoz. Az F1 csapatok az évek során kifinomult big data elemző szoftvereket és mesterséges intelligenciát kezdtek használni a telemetriai adatok valós idejű kiértékelésére (stratégiák, beállítások optimalizálására), ami az űrkutatásban is utat talált.
A NASA egyébként saját műholdas kommunikációs hálózatot (TDRSS) használ az űrhajók telemetriájának továbbítására, de a földi feldolgozórendszerekben átvesznek megoldásokat az F1-ből.
Energiahatékonyság
A Forma-1 hibrid hajtású erőforrásai energia-visszanyerő rendszerekkel vannak felszerelve, melyek fékezéskor elektromos energiává alakítják a mozgási energiát. Ezt a koncepciót a mérnökök már az űrkutatásban is fontolgatják – például a jövőben leszálló hold- vagy Mars-modulok fékezés közben töltő generátorai visszanyerhetnék az energiát az akkumulátorokba.
Emberi kihívások
Egy F1-es versenyző és egy űrhajós feladata ugyan eltérő, de a sikerhez hasonló fizikai és mentális felkészültség szükséges. Mindkettőnek extrém körülmények között kell helytállniuk, ahol a legkisebb hiba is végzetes lehet.
Extrém gyorsulás és G-erőhatások
A Forma-1-es autók hihetetlen gyorsulásra és kanyarsebességre képesek, aminek következtében a pilóták akár 5-6 G terhelést is elszenvednek kanyarodáskor vagy fékezéskor – nem beszélve egy esetleges ütközésről. Ez azt jelenti, hogy a testükre ható erő a testsúlyuk 5-6-szorosának felel meg, különösen a nyak- és törzsizmokat terhelve.
Egy űrhajós a rakétaindítás során jellemzően kb. 3-4 G-t érez, igaz, azt hosszabb ideig.
Mindkét esetben létfontosságú a kiváló fizikai erőnlét és a G-terheléshez edzett szervezet.
Gyors reakcióidő és koncentráció
Legyen szó egy előzési manőverről 300 km/h-nál vagy egy váratlan vészhelyzetről az űrhajó fedélzetén, a döntéseket töredékmásodpercek alatt kell meghozni. Egy F1-es pilóta átlagosan ~0,2 másodperc alatt reagál a rajtlámpák kialvására és indítja el az autót. Hasonlóképpen az űrhajósoknak is rendkívüli koncentrációra és fegyelmezett idegrendszerre van szükségük, például dokkolásnál vagy váratlan műszaki hiba során – egy rossz mozdulat vagy hibás gombnyomás az űrben az életükbe kerülhet. Ideális esetben ugyan a dokkolást automata rendszer végzi, de felkészültnek kell lenni a manuálisra is.

Mentális teher és izoláció
Mind az autóversenyzők, mind az űrhajósok zárt, izolált környezetben dolgoznak, ahol pszichésen is terhelve vannak. Egy F1-es pilóta egyedül ül a szűk pilótafülkében, rá van utalva a saját tudására és a rádión érkező utasításokra, miközben teljesen kizárja a külvilágot és 1,5-2 órán át folyamatosan 100%-os koncentrációval vezet.
Az űrhajósok hosszú időt tölthetnek egy űrkapszulában, vagy az űrállomáson, távol a Földtől, bezárva egy kis élettérbe.
Mindkét esetben fontos a stressztűrés, az egyedüllét és monotonitás elviselése, valamint a csapatmunkához szükséges kommunikáció fenntartása (az F1-ben a mérnökökkel rádión, az űrben a földi irányítással). Az ilyen izolált, extrém környezetben végzett munkára pszichológiailag is edzik a résztvevőket, hogy nyomás alatt is nyugodtak és összeszedettek maradjanak.
A Forma-1 és az űrkutatás két külön univerzum – az egyik a Földön keresi a határokat, a másik azon túl.
Mégis, mindkettőt ugyanaz az emberi vágy hajtja: hogy gyorsabban, okosabban és biztonságosabban jussunk tovább, mint eddig bármikor. A világűr és a versenypálya más-más terep, de ugyanaz viszi előre a fejlődésüket: az innovávió.
Forrás: Legnagyobb segítségemre a universemagazine.com cikke volt.
Az űrben járt az FIA zászló, de miben hasonlítanak az F1-esek és az űrhajósok?






