Torino már egy ideje szerepelt a listámon, főként a híres autómúzeuma (MAUTO) miatt, de aztán megtudtam, hogy az autógyártásban is komoly örökséggel bírnak. Nem igazán néztem utána semminek, mielőtt lefoglaltam a repülőjegyeket (kivéve az árakat persze), így véletlenül az Abu Dhabi Nagydíj napján érkeztem. Már néztem versenyt telefonon egy Burger Kingben, mert nem volt más választásom, de ezt nem akartam megismételni. Így végül a MAUTO vetítésén kötöttem ki.
Természetesen az olasz vallás, vagyis a Ferrari szívében voltam, ráadásul Carlos utolsó versenyére készült a Ferrarival, ezért úgy döntöttem, hogy erre a hétvégére elengedem a McLarent, és tifosivá válok. Pirosba öltöztem, és teljes erőbedobással szurkoltam a Ferrarinak (mint később kiderült, mindhiába. A vetítést a múzeum aulájában tartották, hatalmas kivetítővel és több sor székekkel. A legtöbb ember tifosi volt, de néhány embert McLarenes cuccban is láttam.
Már részt vettem korábban versenyvetítéseken, de egyik sem volt olyan szenvedélyes, mint ez – minden Leclerc-előzést (és volt belőle pár) hatalmas üdvrivalgás fogadott, Verstappen pedig, amikor majdnem kiiktatta Piastrit, szintén felkorbácsolta a hangulatot (bár aztán, a sikertelen kísérletet egy kollektív sóhaj követte). Az eredmény végül nem az lett, amit mindenki remélt, így sokan még a dobogó ceremónia előtt hazamentek.
Fantasztikus élmény volt, még ha szinte semmit nem is értettem az olasz kommentárból – a hangulat különleges volt. Ha Olaszországban vagy egy verseny idején, nagyon ajánlom, hogy menj el egy közösségi térbe, és úgy nézd meg – megéri.
Másnap visszamentem a múzeumba, hogy alaposabban körülnézzek.
Nem a legmodernebb vagy leginteraktívabb hely, ezért 5-ből 3-ra értékelném. Az ideiglenes kiállítás a FIAT-ról szólt (természetesen), ami talán a leghasznosabb rész volt számomra – különösen az a rész, amely arról mesélt, milyen nagyszerű munkahely volt a FIAT.
A legjobb része számomra az volt, ahol a motorsportra fókuszáltak: volt egy egész hosszú sor piros, olasz versenyautóknak szentelve (régen az autókat nemzetiségi alapon festették: Olaszország vörös volt, Nagy-Britannia zöld, Németország fehér stb.). Gyönyörű volt, különösen a háttérgrafikával, ahol futó lovak és tűz animáció kísérte az autókat azt az érzetet keltve, hoyg versenyeznek. Mivel, mint tudjuk, odavagyok a piros versenyautókért, ezt nagyon élveztem, még ha nehéz is volt beazonosítani, melyik autó melyik, mert az információk nem az autók mellett, hanem a másik oldalon voltak elhelyezve.
Ha csak ez lett volna a múzeum, már akkor is azt mondanám, hogy megérte, de őszintén szólva a többi része kicsit alulmúlta az elvárásaimat (összehasonlítva más autómúzeumokkal, amiket már láttam). Voltak kiemelkedő részek (mint például a lila Lamborghini Diablo, amiről azt hallottam, hogy Hamilton lila sisakját inspirálta – és teljesen megértem, beleszerettem abba az autóba), és persze vicces dolgok is, de a versenyautós rész nélkül kicsit csalódott lettem volna. Összességében 2 óra alatt végignéztem az egész múzeumot.
Az utazásom utolsó napján megnéztem a Lingotto épületet, ahol egykor a FIAT gyár működött.
Az, hogy egy tesztpálya (vagy bármilyen pálya) egy épület tetején van, számomra nagyon abszurdnak tűnik. (Főleg biztonsági szempontból, de az is, hogy hogyan viszik fel az autókat?) Mégis, ez a FIAT tesztpálya létezik.
Az internet nem volt nagy segítség a látogatásom előkészítésében – így volt benne némi improvizáció. Hogy neked könnyebb legyen: keresd a Pinacoteca Agnelli nevű művészeti múzeumot, amelynek van egy liftje, ami felvisz a pályára 2 euróért. Vannak szekrények is, amik 1 eurós érmével működnek (szerintem fontos ezt megemlíteni, mert egy másik meg nem nevezett múzeumban kénytelen voltam kidobni a maradék pizzámat – Olaszországban!!! –, mert nem volt semmilyen tárolási lehetőség).
A pálya jelenleg parkként és kiállítótérként működik, sok fény- és modern művészeti alkotással. Nagyon tetszettek, és remek fotózási lehetőségek is, így még ha valakit nem is érdekelnek az autók, a Lingotto meglátogatása akkor is élvezetes lehet.
View this post on Instagram
Az egyik információs táblán az állt, hogy a pályát még mindig használják elektromos autók tesztelésére (és voltak is közlekedési lámpák az úton, így ezt elhiszem), de kis utanájárás után ellentmondásos információkat találtam – nem vagyok benne biztos, mi az igazság. Akárhogy is, visszatérve az abszurditásra, hogy ez mind a tetőn van – ez a maga idejében nagyon csúcstechnológiának számított. Nem ez volt az egyetlen tetőtéri pálya (pl. a belgiumi Imperia gyárban vagy a buenos aires-i Palacio Chryslerben is ilyen volt), de ez a trend sosem terjedt el igazán.
Az ötlet az volt, hogy az autóalkatrészeket spirálisan felfelé mozgatták az épületben, míg a kész autó a tetőre került tesztelésre. Ez akkoriban nagyon új volt, mivel akkor még általában a munkaerőt mozgatták az autók helyett.
Különleges hely, csodálatos kilátást nyújt Torinóra, és szép természeti környezet is lehet, amikor nem tél van.
Élveztem a látogatást, különösen, mert ez volt az egyetlen FIAT-hoz köthető hely, amit megnézhettem. Mivel az balszerencse kísért, a FIAT Történeti Központ két nappal az után nyitott ki, hogy elmentem, és a Heritage Hub sem volt nyitva az ott tartózkodásom idején, de ezek mind a MAUTO (Museo Nazionale dell’Automobile) égisze alatt működnek, így ha sikerül jobb időpontot választanod (pl. egy teljes hétvégét), mindegyiket meglátogathatod helyettem is.
Összességében nagyszerű, bár rövid időt töltöttem a pályán. Igazán különleges élmény, és akik szeretik a döntött kanyarokat, mint én, azok számára igazán érdekes – még ha vannak is biztonsági őrök, akik figyelnek, hogy ne mássz fel rájuk. Ha Milánóban, Genovában vagy a környéken jársz, szerintem Torino remek egynapos kirándulás lehet.
View this post on Instagram
