Sainz szerint még többletsúly nélkül is a Williams nem tart ott, ahol kellene

A Williams FW48-asról köztudott, hogy túlsúlyos, de Carlos Sainz szerint még ha nem is lenne az, akkor is körönként egy másodperccel lassabb lenne, mint az élmezőny.

Miután a Williams tavaly az ötödik helyen végzett az F1 konstruktőri bajnokságában, James Vowles csapatfőnök ezt a pozíciót „új kiindulási pontnak” nevezte azon az úton, amelynek célja, hogy a csapat valódi bajnokesélyessé váljon. Most azonban, a 2026-os idény felénél sem járva, még ennek a pozíciónak a megtartása is távoli kilátásnak tűnik. Az istálló jelenleg a nyolcadik helyen szenved – és a előtte állókkal szembeni lemaradás egyre növekszik.

Carlos Sainz szerint ez a helyzet nem fog gyökeresen megváltozni. Az FW48-as későn készült el, és a szezon előtti tesztelésre jelentős túlsúllyal érkezett. Sainz úgy véli, hogy aerodinamikai teljesítménye annyira elmarad, hogy még akkor is jócskán lemaradna az éllovasoktól, ha a minimális súlyhatárnál (jelenleg 768 kg) futna. Sainz a Barcelona-Katalónia Nagydíj után tartott spanyol nyelvű sajtótájékoztatón, ahol a 12. helyen végzett, két hellyel elmaradva a pontszerző helyektől és két körrel lemaradva a futamgyőztestől beszélt erről:

„Szerintem, ha megszabadulnánk a túlsúlytól, akkor bekapcsolódhatnánk a pontokért folyó küzdelembe – de ez valójában nem elég. Nekem az, hogy egy másodperccel lemaradok… Az időmérőn 1,8 másodperccel, a versenyen pedig – a körtől függően – 1,7, 1,6 vagy 1,9 másodperccel maradtunk le. A túlsúly miatt akár egy másodperces lemaradás is keletkezhet az élen haladókhoz képest, miközben az Alpine-nal harcolunk. Nem ezt ígértük magunknak idénre. Nem itt kellene tartanunk, figyelembe véve az összes szélcsatornában töltött időt és az autó fejlesztésére fordított órákat. Ha körönként egy másodperccel lemaradunk az élmezőnytől, az nyilvánvalóan nem jó, így még messze vagyunk attól, ahol lennünk kellene.”

Ez a szélcsatornában töltött időre való utalás a Forma-1 aerodinamikai tesztelési szabályzatához (ATR) kapcsolódik. A szélcsatornában végzett futások és a számítógépes áramlástani (CFD) elemzések mennyiségét a csapat konstruktőri bajnokságban elfoglalt helyezése alapján szabályozzák. A keretekről évente kétszer döntenek, gyakorlatilag az év közepén és végén. Az ATR célja, hogy elősegítse a kiegyensúlyozottabb versenyt azáltal, hogy korlátozza a legjobban teljesítő alakulatok fejlesztési lehetőségeit. Ugyanakkor több esélyt ad a lemaradóknak a felzárkózásra. A tavalyi ötödik helyezése alapján a Williamsnek jelenleg több fejlesztési mozgástere van, mint a Mercedes, a Ferrari, a McLaren és a Red Bull-fogatnak. Ugyanakkor kevesebb erőforrással rendelkezik, mint a Racing Bulls, a Haas, az Audi, az Aston Martin, az Alpine és a Cadillac.

A konstruktőr-bajnokság jelenlegi állása alapján lehet azt mondani, hogy a rangsor jól példázza az ATR-rendszer hatékonyságát. Az Alpine – amely 2025-ben az utolsó helyen végzett, és ezért több fejlesztési erőforrással rendelkezik – jelenleg az ötödik helyen áll. Ez azonban figyelmen kívül hagyná a többi tényezőt: Sainz állítása szerint a Williamsnek a köridők tekintetében közelebb kellene lennie az éllovasokhoz, mint amennyire jelenleg állnak.

Az FW48 súlyproblémája leginkább abból adódik, hogy az autó nem felelt meg a szezon előtti ütközési teszten. Bizonyos elemeit ezért meg kellett erősíteni. Ez a többletsúly csak fokozatosan csökken, mivel a költségkeret-korlátozások miatt a csapat úgy döntött, hogy a lehető legtöbb alkatrészt a működési élettartamuk végéig használja, mielőtt könnyebbekre cserélné őket.

Azonban az aerodinamikai teljesítmény is elmarad, különösen az olyan közepes és nagy sebességű kanyarokban, amelyek olyan pályákon dominálnak, mint például a barcelonai. Az FW48-nál egyszerűen hiányzik a versenyképességhez szükséges hatékony leszorítóerő. Elméletileg a leszorítóerő-szinteknek jóval alacsonyabbnak kellene lenniük, mint az előző generációs talajhatású autók esetében, mivel ez volt az új szabályozás egyik célja. Ez bizonyos mértékig stimmel, de egyeseknél ez a csökkenés nagyobb, mint másoknál.

Valóban, mind az FIA, mind a Pirelli megerősítette, hogy a csapatok többsége már túllépte a szezon előtti előrejelzéseket a leszorítóerő szintjét illetően. A Williams helyzetét tehát nem annyira visszalépésként, mint inkább elégtelen előrelépésként kellene jellemezni – de a végeredmény mindkét esetben ugyanaz. Sainz így zárt:

„Reálisan nézve azt gondolom, számítottunk rá, hogy nehéz dolgunk lesz. Visszatekintve azt hiszem, inkább az a meglepetés, hogy mennyire lemaradtunk a közepes és nagy sebességű kanyarokban. Részben a súly miatt, de ami még fontosabb, az autó kevés leszorítóereje miatt. Szóval szerintem ez hatalmas pofon. Nem nevezném meglepetésnek, de még ébresztőnek sem, mert tudtuk előre. Ez inkább annak a felismerése, hogy nagyon messze vagyunk attól, ahol lennünk kellene, ahová céloztunk, vagy ahol lenni szeretnénk. Ideje visszatérni a tervezőasztalhoz, és újabb fejlesztéseket beépíteni az autóba. Világos, hogy egy közepes sebességű pályán nagyon messze vagyunk a kívánt szinttől.”