Az alábbiakban Szujó Zoltán MNASZ elnök hivatalos közleményét mutatjuk.
Négy éves ciklusának a végéhez ér a jelenlegi elnökség, és sokáig kérdéses volt, hogy a jelenlegi elnök folytatná-e a munkáját. Ezen kérdés végére került pont, az alábbi közleménnyel:
„Hamarosan tisztújítás következik a Magyar Nemzeti Autósport Szövetségben. Hosszas mérlegelés után arra a döntésre jutottam, hogy nem indulok el újabb négyéves ciklusra az MNASZ elnöki posztjáért. A tisztújításig, tehát 2026. december 1-ig természetesen legjobb tudásom szerint ellátom az elnöki feladatokat, a nyitott kérdéseket igyekszem megnyugtatóan lezárni. Azért is tartom fontosnak, hogy döntésemet időben bejelentsem, mert így az elnöki tisztségért induló jelölteknek elegendő idejük lesz bemutatkozni a tagság előtt, megismertetni elképzeléseiket a szövetség tagjaival.”
„Az elmúlt négy év rendkívül turbulens időszak volt. Számos nehéz döntést kellett meghoznunk, régi problémákkal kellett szembenéznünk, és sokszor a sportág jövőjét érintő alapvető kérdésekre kellett választ keresnünk. Ebben az időszakban szolgálhattam a magyar autósportot, és ezt hatalmas megtiszteltetésnek tartom. A legnehezebb pillanatokban sem merült fel bennem a lemondás gondolata. Amit vállaltam, azt tisztességgel végigcsinálom.”
„Négy éven keresztül következetesen ugyanazt mondtam: újra kell építenünk a magyar autósport kultúráját. Ez számomra nem csupán egy jól hangzó mondat volt, hanem egy irány, amelyet a munkám során követni próbáltam. Több átláthatóságot, több párbeszédet és egymás iránti nagyobb tiszteletet szerettem volna elérni sportágunkban. Továbbá a teljes megtisztulást, különösen az egyik legnépszerűbb és legnemesebb szakágunkban, a raliban.”
„Sokan már az első pillanattól fogva értették, mit jelent ez. Mások számára talán csak »menet közben« vált nyilvánvalóvá, hogy milyen értékekben hiszek, és valójában mit jelent számomra a magyar autósport kultúrájának újjáépítése. Nekik őszintén köszönöm a bizalmat, a támogatást és azt, hogy partnerként álltak mellém-mellénk. Voltak persze olyanok is, akik nem tartották magukat a korábbi ígéreteikhez, és ezzel a szövetség működőképességét is veszélybe sodorták. Bár nem volt könnyű, ezeket a döntéseket minden esetben elfogadtam és igyekeztem nem elítélni – sem szűk körben, sem pedig nyilvánosan.”
„Hiszem, hogy az elmúlt négy évben rengeteg eredményt értünk el: javult a sportágon belüli kommunikáció, több lett a párbeszéd, minden eddiginél jobban bekapcsolódtunk a nemzetközi sportszakmai életbe, új sportbírók százait képeztük ki, és sok olyan folyamat indult el, amelyre a jövőben lehet építeni. Ugyanakkor az elmúlt négy évben azt is megtapasztaltam, hogy az autósport minden szépségével, szenvedélyével és különleges közösségi erejével együtt időnként rendkívül mérgező közeggé tud válni.”
„A véleménykülönbség természetes. A vita is az. De amikor a párbeszéd helyét a személyeskedés, a sértettség és egymás folyamatos támadása veszi át, annak végül nem egy ember, hanem az egész sportág látja kárát. Különösen igaz ez az online térben, ahol egy-egy mondat vagy bejegyzés óriási károkat tud okozni. Egy sportág nem tud erősödni, ha közössége folyamatosan rombolja önmagát. Látom, a személyem a legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudta megteremteni azt az egységet, amelyre a magyar autósportnak szüksége van. És ezt az összefogást, a sportág jövőjét sokkal fontosabbnak tartom saját, egyéni ambícióimnál.”
„Van egy másik, gyakorlati oka is a döntésemnek: társadalmi munkában már nem tudok beletenni annyi energiát, amennyi az autósport egyetlen hazai sportági szakszövetségének professzionális irányításához szükséges. A Magyar Nemzeti Autósport Szövetség vezetése teljes embert kíván, a szemléletváltás, a kultúraépítés pedig pláne. Ezért döntöttem úgy, hogy nem kérek felhatalmazást újabb négy évre.”
„Köszönöm mindazoknak, akik ebben a rendkívül nehéz és sokszor viharos időszakban mellettem álltak. Köszönöm azoknak is, akikkel sok mindenben nem értettünk egyet, de képesek voltunk egymással beszélni, a sportág érdekeit szem előtt tartva közösen kompromisszumokat és döntéseket hozni, vagy legalább egyszer-egyszer jót »szakmázni«. Büszke vagyok arra, amit közösen elértünk. Továbbra is hiszem, hogy a magyar autósportnak van jövője. Ehhez azonban nem egymást kell legyőznünk, hanem újra meg kell tanulnunk közösen építkezni.”
„Az autósporttól természetesen nem búcsúzom. Ezt a világot ugyanúgy szeretem, mint korábban, és ez aligha fog megváltozni attól, hogy milyen tisztség szerepel – vagy éppen nem szerepel – a névjegykártyámon. Ki tudja, egyszer talán sportbíróként tűnök fel valamelyik versenyen… Ígérem: akkor megpróbálok ugyanolyan megértő lenni az adott szervezővel, a versenyzőkkel és az aktuális elnökkel, amilyen megértést én is mindig reméltem másoktól. A magyar autósport összes szereplőjének biztonságos és izgalmas versenyeket, nyugodt és kiszámítható éveket, a sportág mindenkori irányítóinak pedig kitartást és bölcs éveket kívánok!”