Könyvkritika: Kézifékkel a századelő Balkánján

Fehér Béla sajnálatos távozása után megjelent posztumusz kötete, a Balkán nagyoperett izgalmas történelmi kalandregények és az autósport korai időszakát megidéző olvasmánynak ígérkezett.

A regény kiindulópontja az 1912-es, valóságban is megrendezett Budapest–Konstantinápoly túraút, ám fikciós formában jelenik meg. A történet fő eleme azonban nem ez, ez csupán egy ürügy a sztoriban, de ezt előre lehetett tudni, ezzel semmi gond nincs.

Fontos előre bocsátanom, hogy a szerző korábbi munkásságát, irodalmi életművét nem ismertem, így semmilyen előzetes elvárás vagy személyes elfogultság nem befolyásolt az olvasás során. Ez az értékelés kizárólag és önmagában ennek a konkrét kötetnek a szövegére, szerkezetére és olvasói élményére reflektál – szubjektíven.

A történet

A regény a alapkoncepciója szerint az autós túraút valójában egy politikai összeesküvés és egy ahhoz kapcsolódó nyomozás háttere: egy Magyarországon élő török puccsara készül Törökországban. Ennek előkészítéséhez rendezi meg a versenyt, melyre benevez egy borotvás bérgyilkost és egy szökött úrilányt, hogy az autós mezőnyben rejtőző potenciális merénylőjét kiiktassák.

Ez a felütés egy izgalmas krimit ígér, ám a kivitelezés szétesik. A regény egyszerre próbál lenni politikai szatíra, történelmi emlék, kalandregény és abszurd paródia, ám egyik műfaj szerint sem kerekedig élvezhetővé a történet – az én értékrendem szerint.

Stílus

A szerző elképesztő mennyiségű mellékszereplőt mozgat, akiknek többsége nem viszi előre a cselekményt, bemutatásuk mégis indokolatlanul hosszú kitérőket eredményez. Ez a fajta anekdotázó technika ugyan illik a klasszikus magyar prózához, ebben a kontextusban viszont folyamatosan behúzza a kéziféket, és megakasztja az elbeszélés ritmusát. Miközben a szerző számára épp fontos lenne a ritmus – erre később még kitérünk.

A Balkán nagyoperett egyik legnagyobb problémája a mindentudó pozícióból való írás. A szerző stílusa olykor leereszkedőnek, modorosnak hat: a szöveg egyfajta intellektuális fölényből, pózból beszél az olvasóhoz, miközben nyelvileg ennek ellenkezője érzékelhető. A műveltség sugallata mellett a szöveg sok helyen kifejezetten vulgáris, öncélúan naturalista és jellem- és jellegtelen.

Ehhez társul a főszereplők végtelen felszínessége. Skrabek és Katinka párosa, valamint a környezetükben felbukkanó alakok nélkülözik a lélektani mélységet. Bár a szatíra műfajától elfogadható lenne ez, de a figurák közönségessége és ellenszenvessége miatt nem igazán lehet érzelmi kapcsolatot kialakítani a történettel vagy a szereplőkkel.

Komoly hiányosság, hogy a szövegben sűrűn felbukkanó idegen nyelvű (francia, török, német, román, szerb, stb.) dialógusok és kifejezések nem kaptak lábjegyzetes magyar fordítást. Ez a fajta nyelvi elitizmus feleslegesen rekeszti ki az olvasót a teljes megértéséből, és tovább erősíti a szöveg pökhendiségét.

Zeneiség

A címben is jelzett „operett” jelleg, a cselekményt időről időre megszakító dalbetétek formájában jelenik meg. Bár a szerző saját szerzeményű dalszövegei elméletben a korszak hangulatát, és/vagy a szereplők lelkivilágát lennének hivatottak jobban megérteni, de pusztán szövegesen olvasva ez nem működik. Ha már a kötet 2026-ban látott napvilágot, izgalmas és modern megoldás lett volna ezeket a dalokat megzenésítve, QR-kódos eléréssel integrálni a könyvbe. Így a multimédiás élmény valóban segíthette volna a kontextus befogadását, és szimbolikusan összeköthette volna a múltat a jelennel.

A Balkán nagyoperett egy ígéretes motorsport-történeti és geopolitikai alapötlet, ám nehezen befogadható. Fehér Béla utolsó regénye az ellenszenves karakterek és a kaotikus, feszességét vesztett cselekmény miatt sajnos nem kvalifikál sikerrel.

Balkáni utazás

Ugyanakkor azoknak az olvasóknak, akik rajonganak a békebeli idők hangulatáért, kifejezetten érdeklődnek a 20. század eleji történések iránt, vagy egyszerűen csak szeretik az átlagostól merőben eltérő irodalmi kísérleteket, a kötet tartogathat izgalmas pillanatokat. Ha valaki nyitott egy századelős balkáni autózásra, annak érdemes tennie vele egy próbát – a motorsport korai korszakának megidézése miatt mindenképpen egy egyedülálló darabja a hazai könyvpiacnak.

Köszönjük a könyvpéldányt a Magvető Kiadónak! A könyv ide kattintva érhető el.

Akit pedig tényszerűen érdekel a Budapest–Konstantinápoly túraverseny, annak a „Kalandra fel! Budapest-Konstantinápoly autós túraút” című könyvet is ajánljuk, amit Dr. Négyesi Pál autótörténész írt, gondos kutatómunka után.