Mit kell tudni a McLaren legújabb igazolásáról, a 18 éves filippínó Bianca Bustamantéról? Leginkább azt, hogy rendkívül elszánt, nem riad meg a kihívásoktól, és a célja érdekében képes bármire.
Hogy ez világossá váljon, a Vogue Fülöp-szigeteki kiadásának egy cikkéből szemezgettünk.
Bianca azóta tudta, hogy versenyző akar lenni, mióta hároméves korában először vezetett gokartot. Ebben valószínűleg közrejátszott, hogy édesapja, Raymund is gokartversenyző volt.
„Azt hiszem, a makaói győzelem hatéves koromban valójában a karrierem fordulópontja volt” – mondta nevetve.
Amilyen kislány volt még, annyira határozottan ér éretten vázolta tervét apjának.
„Első osztályos voltam, és azt mondtam apámnak, hogy ‘ezt kell tennünk ahhoz, hogy sikerüljön. Úgy érzem, megvan bennem, ami kell, de rajtad múlik, hogy vállalod-e ezt a kockázatot velem kapcsolatba. Ha hajlandó vagy rá, akkor mindent beleadok’.”
Raymund Bustamante saját versenyzői karrierjét azért adta fel, mert a versenyzés nagyon drága volt.
Az ő döntése, hogy támogatja Biancát, azonban újra felélesztette az álmot.
„Mivel egy nagyon középosztálybeli Fülöp-szigeteki családból származunk, egyszerűen nem engedhettük meg magunknak. Egyetlen külföldi verseny körülbelül 150 000 PHP (Fülöp-szigeteki peso)-ba (kb egymillió forint) kerülhet. Az apámnak három munkát kellett vállalnia, és el kellett költöznie, hogy OFW-ként (tengerentúli filippínó munkavállaló) Amerikába mehessen” – meséli a lány, hozzátéve, hogy apja egy garázsban aludt albérlet helyett, hogy odaadhassa neki azt a pénzt a versenyzésre.
„Elképesztő, hogy a szüleim támogattak engem, annak ellenére, hogy a Fülöp-szigeteken ez nem egy általános sport, különösen nem a nők számára” – mondja Bianca.
A fiatal lány már általános iskolásként is tudta, hogy szülei áldozatáért cserébe valóban mindent meg kell tennie a sikerhez. Ehhez pedig az is szükséges, hogy fizikailag is felkészítse magát, elkezdjen edzőterembe járni, ehhez pedig magántanulóvá kellett válnia.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nyolcéves korára Bianca szinte mindent megnyert, amit a gokartozásban lehetett, mind nemzeti szinten, mind az ázsiai régióban. Mivel a Fülöp-szigeteken rendkívül korlátozottak voltak a motorsport lehetőségei, a következő lépés az volt, hogy az Egyesült Államokba költözzön, hogy versenyezzen.
Biancának azt is meg kellett tanulnia, hogyan álljon szóba a lehetséges szponzorokkal. Amit hátránynak tekinthetett volna, azt a javára fordította.
„Megosztottam a történetemet és azt, hogy mit nyertem” – mondja. „Elmondtam nekik, hogy nagyon szorgalmas vagyok és gyorsan tanulok, és hogy ha betesznek a csapatba egy ingyenes versenyre, megígértem, hogy teljesíteni fogok.”
És teljesített is. Ugyanakkor elmondása szerint neme miatt gyakran lekezelték, a sikere ellenére is.
„Hiába nyertem, voltak olyanok, akik azt éreztették velem, hogy nem érdemlem meg, mert ez a férfiak világa, és én az ő területükre merészkedtem” – mondta Bianca.
Mégsem ezek a kritikák, sokkal inkább a koronavírus járvány tett keresztbe neki. Miután elnyerte az Év ázsiai gokartosa címet, Bianca hirtelen „bezárva” találta magát. Még akkor is, amikor Ázsián kívül már újraindult a versenyzés, Bianca nem tehetett mást, mint hogy otthonából figyelte a történéseket.
„Néztem őket, és csak arra gondoltam: ‘Hogy lehet, hogy ők versenyezhetnek, én meg itt vagyok, amikor én ennyi munkát fektettem be?’” – mondta.
Az apja szintén a Fülöp-szigeteken rekedt, nem tudott dolgozni, és nem volt több pénze.
Bianca pedig meghozta a fájdalmas döntést, hogy szögre akasztja a versenyruháját és a sisakját.
„Azt mondtam magamnak: ‘Mindent megtettünk, amit tudtunk. Keményen küzdöttünk, de lehet, hogy néhány dolognak nem így kell lennie’.”
Bianca ekor úgy döntött, hogy a tanulmányaira koncentrál, és azt tervezte, hogy mérnök lesz, és talán egy nap újra versenypályán lesz, mint női versenymérnök a Forma-1-ben. De végül másként alakultak a dolgok.
Amikor Darryl O’Young autóversenyző „boldog 16. születésnapot” üzenetet küldött Biancának, és megkérdezte, hogy megy a versenyzés, nem számított arra, hogy megtudja, hogy abbahagyta a versenyzést.
„Sok mindent láttam benne magamból, egy igazán keményen dolgozó embert, aki kész volt bármit megtenni a versenyzésért” – mondta Darryl, aki bár soha nem akart menedzser lenni, úgy döntött, hogy beszél Biancával és a szüleivel, hogy megtudja, hogyan tudna segíteni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Végül sikerült elérnie, hogy Bianca lehetőséget kapjon a W Series-ben, ahogy egyébként némi hátrányból indult: csak gokartos tapasztalata volt még és közel két évig nem versenyzett.
„De amikor Biancának ilyen kritikus pillanatai vannak, mindig felnő a kihíváshoz és végrehajtja a feladatot” – jelenti ki Darryl.
„Odamentem, és kihajtottam a szívemet” – mondja Bianca érzelmekkel telve. „Ez volt az. Az egész életem, amiért dolgoztam, a szüleim és az összes kemény munkájuk és áldozatuk. Az egyetlen lehetőség, hogy egy egész szezonon át ingyen vezethessek, és ráadásul F1-es betétfutamokon. Nem hagyhattam ki. Nem hagyhattam ki.
Végül ő lett a leggyorsabb versenyző a selejtezőn, aminek köszönhetően végül kapott a W Series mezőnyében. Dark Horse, avagy „sötét ló” lett Bianca támogatói közösségének neve, így elég találó becenév.
Bianca olyan lányok/nők közé került, akiknek már volt formaautós tapasztalatuk. De gyorsan belejött, két hét alatt megtanult Formula 3-as autót vezetni, és csatlakozott a kaliforniai Olimpiai Edzőközpont edzőtáborához. Az intenzív edzések során Bianca 10 nap alatt 12 kilogramm izomtömeget szedett fel.
„Két évig nem mehettem edzőterembe. Az egész testem már nem volt hozzászokva az edzéshez. Nagyon fájdalmas volt” – meséli.
Bár a W Series tavaly becsődölt, az idei év mégis jól alakult Bianca számára. Helyet kapott a vadiúj F1 Academy bajnokságban, a napokban pedig junior versenyzőnek szerződtette a McLaren csapat. Nem csoda hát, hogy meghatódott a lány, mikor magára ölthette a McLaren pólóját, hiszen ez bizonyította, hogy családja áldozatai nem voltak hiábavalók.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Wolff szomorú, hogy mindig csak Hamilton nyit a női versenyzők felé