Az egyik legújabb F1-es könyv a nemzetközi piacon Susie Wolff „Driven” című önéletrajzi könyve, ami október végén jelent meg. Ezt olvastam legutóbb, így jöjjön egy kis beszámoló róla!
A könyv jelenleg csak angol nyelven érhető el, de könnyen olvasható.
Kezdeném a külcsínnyel, a borítóval, ami nekem kimondottan tetszik. Letisztult, elegáns. Örülök, hogy nem „csajos”, jó a fotó Susie-ról és jó, hogy szürkeárnyalatos, továbbá nagyon mutatósak a fényes, ezüst betűk. Nem tudom, hogy tudatosan ez volt-e a cél, de így számomra már a borító is utal a férjre, Toto Wolffra és az általa képviselt Mercedesre. Ez nem kritika, ez határozottan tetszik!
A könyv klasszikus önéletrajz: olvasmányos, őszinte, végigvezet Susie pályafutásán, egészen gyerekkorától kezdve napjainkig.
Kiderül honnan ered a versenyszelleme, hogyan kapott rá a gokartozásra, milyen nehézségekbe ütközött mind versenyzői, mind iskolai pályafutása során. Talán nem meglepő módon nagy hangsúlyt kap a nemek megítélésének témája, hogy milyen sztereotípiákkal kellett női versenyzőként szembesülnie karrierje során. A könyv maga alapvetően kimondottan tetszett, így a nemtetszéseim nem is konkrétan a könyvnek szólnak, hanem szubejktív álláspontok, melyek nem egyeznek Susie Wolff nézeteivel. De ez valóban csak személyes meglátás, így ezt nem is itt, hanem a saját Facebook oldalalom fogom kivesézni.
A kötet azonnal egy hatásosan, szépen megírt fejezettel nyit, amelyben azt a reggelt és napot írja körül, mikor első alkalommal vezetett F1-es autót.
Majd visszaugrunk időben Susie gyerekkorára, ahonnan lineárisan haladunk előre.
„Versenyzős” könyvnek indul, és bár a központi téma végig a motorsport, valójában egy inspiráló életút tárul elénk, ami remekül le tudja kötni a figyelmet. Susie jelleme is jól összáll a könyv során, kimondottan szimpatikus, határozott, küzdő szellemű, és felelősségteljes nő mutatkozik meg.
Bár számos ponton kiemeli a motorsportok diverzitásbeli hiányosságait, és elmesél minden hátrányt, ami nőként érte, érdekesmód nem éreztem túl panaszosnak, vagy „hisztisnek”. Ez határozottan pozitív.
A nehézségek mellett továbbá a szerencsés fordulatok is jelentős részét képezik a történetének, legyen szó akár az iskolai, akár a magánéleti élményeiről.
Amellett pedig, hogy ez alapvetően Susie életútja, a vége felé igencsak alaposan megismerhetjük Toto Wolffot is. Ez nem meglepő, hiszen nyilvánvalóan jelentős résztvevője Susie karrierjánek is, nem csupán a magánéletének is.
Toto jelleméről is sokat meg tudhatunk, ok-okozatokkal, mindazokon túl, amilyen percepciói az embereknek lehet az alapján, ahogyan ő a versenyhétvégéken látható és ahogyan nyilatkozik.
Határozottan szimpatikus, ahogyan ők – bár közhelyesen hangzik, de – tényleg hibátlanul egészítik ki egymást és tudnak koherensen együtt működni, létezni.
A Driven nemcsak egy motorsportos memoár: ez egy jól felépített, őszinte történet a küzdésről, az elhivatottságról és az önazonosságról – bármilyen közegben. Akár a sport, akár az emberi történetek érdekelnek, Susie könyve megér egy olvasást.
