Győzelmei és sikerei ellenére a világbajnok Jorge Martín szeretne a földön maradni, és mindig emlékezni arra, hogy honnan indult. Ezzel a hozzáállással szeretne MotoGP-legendává válni.
Jorge Martín 2024-ben elérte pályafutása legfőbb célját – MotoGP-világbajnok lett. A spanyol és Pecco Bagnaia egészen az utolsó barcelonai futamig szoros csatát vívott a világbajnoki koronáért.
Sikereikkel Martín és Bagnaia a királykategória legjobban kereső versenyzői közé tartoznak. A gyakran tabutémának számító pénzzel kapcsolatban Martín bevallotta, hogy hogyan alakult a fizetése az évek során.
„17 évesen már évi 70 000 eurót kerestem a Moto3-ban az Asparral – ez az összeg fix fizetésből és szponzori pénzből állt össze. Ha jó vagy, akár évi 150 000 eurót is kereshetsz ebben a géposztályban. De azt kell mondani, hogy a kis kategóriában a versenyzők 60 százaléka általában fizet azért, hogy ott lehessen. Ugyanez vonatkozik a Moto2-re is, ahol akár évi 300 000 euró körül is lehet keresni. De ha aztán a királykategóriában végzed, akkor sokkal kevesebbért teszed, mert csak az érdekel, hogy ott legyél. De ott 600 ezer és 12 millió euró között kereshetsz évente.”
„Amikor a királykategóriára váltottam, egyedülálló voltam, és az első ausztriai győzelmem után elkezdtem ünnepelni. A GP-k után mindig vasárnaponként Barcelonába utaztam, ahogy az andorrai edzések után is. Versenyképes voltam, és nem volt ezzel semmi bajom, de aztán egyszer egy éjszakai klubban kaptam egy számlát, egy őrült összeget, és miután kifizettem, rájöttem, hogy változtatnom kell. Később találkoztam a barátnőmmel, Mariával, és ez segített nekem.”
A családja is segített neki abban, hogy a földön maradjon és a lényegre koncentráljon. „A szüleim és a nagyszüleim mindig a földön tartották a lelkemet, mert ha elpazarolod a pénzed, a végén csődbe jutsz, eltűnnek a barátaid, és vége a karrierednek. Tudom, hogy mim van, boldog vagyok, és igyekszem élvezni, hogy másoknak is segítek. Azzal, amim van, ma visszavonulhatnék és jól élhetnék, de szeretnék valaki lenni – egy MotoGP-legenda. Azt akarom, hogy emlékezzenek rám, és örökséget hagyjak a jövő generációinak.”
