1993 lett volna Riccardo Patrese utolsó szezonja a Forma-1-ben – miután pályafutása során 256 nagydíjon hat győzelmet és 37 dobogós helyezést ért el a motorsport királykategóriájában. A legtöbb mércével mérve is rendkívül sikeres pályafutásnak mondható ez.
Mindazonáltal, annak ellenére, hogy az olasznak mennie kellett a Benettontól, messze nem akasztotta szögre a bukósisakját, hanem Frank Williamshez fordult, hogy 1994-ben tesztpilótaként folytassa hosszú pályafutását. Ugyanakkor, ahogyan azt a Motor Sport magazin e havi számában elmondja, érzései gyorsan megváltoztak az F1 legsötétebb versenyhétvégéje után.
Nigel Mansell (1992) és Alain Prost (1993) egymást követő világbajnoki sikerei után a Williams ’94-ben lemaradt, miután az új technikai szabályok áldozatává vált. Ezekben betiltották az aktív felfüggesztési rendszerük használatát – egy olyan technológia, amely az autót a mezőny klasszisává tette. Ennek eredményeképp még a nagyszerű Ayrton Senna – aki váltotta a visszavonult Prostot – is nehezen találta meg a teljesítményt a „passzív” FW16-osban. Kétségbeesetten szükségük volt tehát segítségre. Patrese a Motor Sportnak így emlékezett vissza:
„Elmentem Imolába, és beszéltem Frankkel és Patrick Headdel, felajánlottam a szolgálataimat, hogy teszteljek nekik. Én voltam ugyanis az utolsó, aki passzív felfüggesztéssel vezette a Williamst. Damon Hillnek is csak az aktív autóval volt tapasztalata, mert amikor ő volt a tesztpilóta, akkor már mindig az aktív autóval ment. Továbbra is vezetni akartam, részt akartam venni ebben. Szóval amikor Imolában beszéltem Frankkel, nagyon lelkendezett az ötletért, és Ayrton is nagyon pozitívan állt hozzá.”
A ’94-es San Marinó-i Nagydíj előtt – amelynek Imola volt a házigazdája – Senna a brazil szezonnyitón és a Japánban rendezett Csendes-óceáni Nagydíjon sem ért célba. A küzdelmek ellenére az időmérőn Imolában az ígéret jelei mutatkoztak: Senna a poleban volt, két tizeddel megelőzve Michael Schumacher Benettonját. A paddockra azonban fátyol borult, miután Roland Ratzenberger meghalt, aki az edzésen korábban vesztette életét. Másnap a brazilnak ugyanez a sors jutott: a Tamburello kanyarban egy nagy sebességű ütközésben életét vesztette.
Miután Patrese beleegyezett, hogy segít a korábbi istállójának a tesztelésben, szombat délután elhagyta a pályát. A szezon hátralévő futamaira már azonban bevetésre hívták, miután kezdett minden visszatérni a rendes kerékvágásba. Így folytatta Patrese:
„Frank azt mondta, hogy most szüksége van egy versenyzőre, és feltette a kérdést, hogy készen állok-e a visszatérésre. Azt válaszoltam, hogy igen, készen állok.”
Az olasz azonban most elárulta, hogy belső konfliktus kezdett emiatt elhatalmasodni rajta:
„Rossz érzéseim voltak Ayrton halála miatt, annyira rosszak, hogy nem tudtam rendesen aludni. Tizenhét év alatt rengeteg balesetem volt, és hála Istennek, túléltem. Ayrton egy biztonságos autóban ült, és tudtam, hogy Williams mindig komoly figyelmet fordított a biztonságra. Ayrton volt a legszakavatottabb pilóta, és azt gondoltam, hogy ez velem is megtörténhet, ezért most már kétségbe estem, és azt mondtam Franknek, hogy vége, nem akarok többé F1-es autót vezetni, túl sok kételyem van ahhoz, hogy olyan jól teljesítsek, mint a múltban. Szóval ennyi volt, kiszálltam a száguldó cirkuszból, és úgy döntöttem, itt az ideje végleg visszavonulni.”
