Charles Leclerc elárulta, hogy az Egyesült Államok Nagydíjára fájdalomcsillapítót szedett… és nem a Ferrari stratégiai katasztrófája miatt.
A monacói ugyanis foggyulladással küzködött, és a COTA-i hétvége kezdete óta fájdalmai voltak. Így fogalmazott:
„Volt egy foggyulladásom, és azt hiszem, ez a bölcsességfogam. Csütörtökön és pénteken igen nagy fájdalmaim voltak, aztán lenyugodott. Vasárnap már rendben volt. A versenyhétvége kezdete óta nagyon erős fájdalomcsillapítókat szedtem. Valamilyen oknál fogva most tulajdonképpen egész jól vagyok, mivel a verseny előtt is fájdalomcsillapítót vettem be. Voltak olyan pillanataim, amelyek igen intenzívek voltak, és olyanok, amelyek kevésbé, de semmi olyan, ami hatással lett volna rám az autóban.”
Foggyulladás ide vagy oda, a fiatalembernek minden bizonnyal további segítségre lesz szüksége a fájdalom csillapításához, mivel a Ferrari újra rossz irányba ment a stratégiát illetően. Egy nappal azután, hogy Carlos Sainz megfizette az árát annak, hogy ő volt az egyetlen pilóta, aki puha keveréket használt a sprintfutam során, a Ferrari úgy döntött, hogy Leclerc-et egykiállásos stratégiára állítja, amivel kiszolgáltatottá vált a kétkiállásos stratégiát használóknak. Leclerc, aki utolsóként hajtotta végre a tervezett (első) megállást, a 20. körben vette át a vezetést, amikor Lewis Hamilton kiállt a boxba. Három körrel később megállva a hatodik helyre állt vissza a versenybe Sergio Perez mögé.
Amikor a második szettekért is megkezdődtek a kiállások, a harmadik helyig előre keveredett, de mivel nem tudta tartani a lépést Max Verstappennel és Lando Norrisszal, hamarosan Hamilton is eléje került, mielőtt a ferraris csapattársának, Carlos Sainznak kellett volna átadnia a helyét. Mivel nem tudta, hogy a spanyol más stratégián van, Leclerc nem értett egyet a felszólítással, hogy engedje el a csapattársát. A futam végén a hatodik helyen ért célba, de még több szenvedés következett, amikor őt és Hamiltont is kizárták. A verseny végén Leclerc azt állította, hogy csapata rosszul számolt:
„A verseny elejétől kezdve azt hittük, hogy az egy- és a kétállásosok rendkívül közel lesznek egymáshoz. Majd a 12… 13 kör után láttam a számokat a műszerfalon. Elég jók voltak az egykiállásoshoz képest, legalábbis ami a lebomlást illeti. Nem vesztettem annyi időt körről körre, és a számainkat figyelembe véve ez volt a helyes döntés. Tehát az egy kiállás mellett döntöttem, és sajnos ez egyértelműen rossz döntés volt. Valamiért valami nem stimmelt ma az adatokkal, mert messze voltunk az ideális versenystratégiától. Hogy őszinte legyek, még nem tudom a választ, mert elég messze voltam a két kiállástól. Tíz másodperccel Carlos mögött végeztünk, ami jó összehasonlítás, mert mindkettőnknek ugyanolyan az autója. Ugyanakkor valami nem stimmelt.”
