A ma 30 éve éve átadott Pannónia-ringről árulunk el eddig nem ismert titkokat!

1996. augusztus 20-án került hivatalosan is átadásra a Vas megyei Ostffyasszonyfa mellett a Pannóniaring, amely ma már valamiért kötőjellel írja a nevét.

Történetesen volt olyan szerencsém, hogy a pálya első menedzsere, Farkas Attila a nevelőapám volt. Így tényleg első elmondhatom, hogy ott voltam már a kezdetekkor. A pályát egy 19 főből álló osztrák konzorcium építette, melynek az egyik vezetője Gaál Alexander volt.

Ismert volt Szombathelyen is a vállalkozásairól, már a 90-es évek eleje óta. Ő egyébként lelkes motoros is volt, nem egyszer repesztett „csak úgy” az elkészült pályán akkoriban.

A pályát a szombathelyi Gáspár mérnöki iroda tervezte, de kikérték például Niki Lauda véleményét is.

Akkori pályabiztonsági viszonyok közt egyébként alkalmas lett volna akár Forma-1-es futamok rendezésére is, a Hungaroringnél hosszabb aszfaltcsíkkal, azonban ez sosem volt terve a tulajdonosoknak.

Az építkezést nagyban segítették a talajviszonyok, mert eléggé agyagos kemény kavics réteges talajra épült, ami természetes kavicságynak bizonyult. Valójában pedig mindig is tesztpályának épült, elsősorban motorosok számára, a Pannóniaring. Később készült el a gokartpálya, a pályán található szálláshelyek, illetve a természetes lelátók.

A kezdetek

1996. augusztus elejére mér kész lett egyébként a létesítmény, amelyet rögtön több osztrák autós- és motoros klub is tesztelt. 4740 méter hosszú lett, átlagban legalább 11 méteres szélességgel, és 18 kanyarral. Kezdetektől fogva népszerű volt, gyakorlatilag már a nyitáskor 1.5 évre előre lefoglalták a pályát különféle klubok.

Augusztus 20-án aztán tényleg a közönség is birtokba vehette a pályát. Volt evangélikus és katolikus pályaszentelés is, valamint este „Ring-bál”, sörrel, koncertekkel. A szeptemberben megérkezett „menetrendszerinti” eső viszont egyből rámutatott a generálkivitelezés hibáira. Nem mindenütt volt megfelelő a vízelvezetés, és a torony is beázott. Itt, bizony az irodák, az időmérő helyiség, és például az étterem is volt.

A nyitó évben a magyar autó- és motorsportolók ingyen edzhettek. Ugyanakkor egy bizonyos, később még ismertebbé vált motoros, Talmácsi Gábor 1997-ben is élhetett ezzel a lehetőséggel.

Az a bizonyos fejléces fax

És akkor jöjjön némi meglepő, és személyes: a versenypálya első logóját én terveztem – tinédzserként! Történt ugyanis, hogy rágtam anyám fülét, – aki a pálya első számú titkárnője volt a kezdetekben –, hogy ugyan, hívjuk már meg az akkori kedvenc csapatomat, a Williams Racinget.

Ráadásul a Magyar Nagydíj a Hungaroringen abban az évben pont egy héttel volt korábban, augusztus 11-én, így a fejemben teljesen összeállt a kép, hogy nyilván pont azt szeretné Damon Hill és Jacques Villeneuve is, hogy első Forma-1-es csapatként tesztelhessék Magyarország új versenypályáját.

Micsoda promó lett volna mindez!

Ha más nem is, hát anyám ezt elhitte, hogy milyen logikus, így a tettek mezejére léptünk. Interneten (!), – ez akkoriban nagy szó volt –, kiderítettük, hogy mi a csapat fax száma, így már fogalmaztuk is angolul a szívhez szólót. Már küldenénk is, mikor megkérdezem, hogy van-e céges, fejléces papír? Mondja anyám, hogy hova gondolok…

Ekkor ültem villámgyorsan egy Windows 95 beépített Paintje elé, és pixeleztem le egy olyan feliratot, és pályarajzos logót, amit én jónak gondoltam, címmel, meg minden hasonlóval együtt. Mivel átment az előzsűrin (anyám), így mivel jobb akkor tényleg nem volt, ezt küldtük el végül Britanniába.

Pont elégedetten hátradőltem, mint aki jól végezte a dolgát, amikor beviharzott Gaál Alexander, akit nyilván roppant mód érdekelte, hogy mégis mit keresek én anyám székében, és mivel foglalatoskodom. Hamar fel is fedezte az asztalon kinyomtatva a művemet, nézegette, forgatgatta, majd végül kibökte: „Hát ez kurvajó!”

Így történt, hogy az én hirtelen ötletből készült rajzom került alkalmazásra évekig, bármiféle fizetség nélkül…

Megérkezett a válasz is

A Williams viszont válaszolt másnap!

Ann Bradshaw, a csapat akkori sajtósa küldött klasszikus konzervatív angol választ, melyben kifejtette, hogy nagyon örül a megkeresésnek, de most értsük meg, rohannak haza, de sok sikert kívánt az új pálya üzemeltetéséhez.

Bizony, akkoriban nem volt nyári szünet, mert a Magyar Nagydíj után két héttel már Spa-Francorchampsban folytatódott az idény…

Erről a faxváltásunkról vagy 15 évvel később beszéltem már a Forma-1-es paddockban Ann-nek, amikor végre személyesen is találkoztunk, és emlékezett rá! Kárpótlásul anno küldött egy hivatalos csapat press kitet, benne minden nyalánksággal, fényképekkel a pilótákról, életrajzok, csapat adatok, és mindez nagyon szexi Williams Racinges mappában.

Most épp nem találom ezt a faxot, de ígérem, hogy a 40. évfordulóra előkerítem, az eredeti változatot. Erre biztatom Kordos Szabolcs, ismert írót is, aki akkor még, mint szemtelenül fiatal ifi újságíró, szintén tudósított a pálya megnyitásáról, és édesapja több tekercsnyit fényképezett akkor a Pannónia Ringen. (Igen, így is helyes az írásmód.)

Reméljük, legkésőbb 10 év múlva azokból a kordokumentumokból is közreadhatunk egy válogatást!

Boldog születésnapot Pannónia-Ring, köszönjük az élményeket!