„Az apám azért küzdött, hogy enni tudjon” – Az F1 újonca nem hajlandó Monacóba költözni

Bár sok kritika éri, a Forma–1-es versenynaptár ékköve továbbra is Monaco. De a városállam nem csak ezért érdekes F1-szempontból.

Noha a mezőnyben csak egyetlen monacói állampolgár van, Charles Leclerc, a rajtrács közel fele azért Monacóban él.

Van azonban egy versenyző, aki nagyon tudatosan kerüli azt, hogy Monacóba költözzön.

„Több oka is van” – az F1 2026-os újonca, Arvid Lindblad a Motorsport.comnak adott interjúban.

„Az első nagyon egyszerű. A Forma-1-es szezon annyira intenzív, hogy amikor ki akarok kapcsolni, akkor tényleg teljesen el akarok szakadni a versenyzéstől. Monacóban még akkor is jelen van a Forma–1, ha nem vagy a pályán. Ott vannak a pilóták, ott vannak a csapatok, mindenki állandóan a versenyzésről beszél. Nem akarok ilyen környezetben élni.”

A 18 éves versenyző szabadidejében inkább eltűnne a világ, de legalábbis a kíváncsi szemek elől.

„Inkább valahol a tengerparton élnék, egy csendes helyen, ahol senki sem ismer fel. Olyan helyen, ahol moziba mehetek, sétálhatok, találkozhatok a barátaimmal, vagy egyszerűen úgy élhetek, mint bármelyik másik fiatal srác. Ez nagyon fontos számomra.”

„Gyerekkorom óta az életem teljesen más, mint a barátaimé. Amikor a pályán vagyok, Forma–1-es pilóta akarok lenni. De amikor hazamegyek, csak egy 18 éves fiú akarok lenni. Normális életet akarok. És ahol most élek, pontosan ezt kapom.”

Van azonban más oka is annak, hogy Lindbladnak esze ágában sincs a monacói luxusba költözni. Ez az ok pedig: a család. Lidblad betekintést engedett családja múltjába és elmondta, mennyire büszke arra, hogy kemény munkával honnan hova jutottak a szülei.

„Olyan családból származom, amely hihetetlenül keményen dolgozott azért, amije van. Apám fiatalabb korában kicsit versenyzett, de biztosan nem azért, mert pénzünk volt. Épp ellenkezőleg.”

„A nagyszüleimnek semmijük sem volt. Voltak időszakok, amikor apámnak még a napi három étkezés biztosítása is nehézséget jelentett. Már 11–12 éves korában dolgozott.”

„Anyai ágon is rendkívüli a családom története. A nagyszüleim Pakisztánból jöttek. Egy időben mindent elvesztettek. Szó szerint mindent. Egyik napról a másikra semmijük sem maradt, csak a ruhájuk és az, amit magukkal tudtak vinni. Az Egyesült Királyságba jöttek, és a semmiből kellett újjáépíteniük az életüket. Hihetetlenül keményen dolgoztak orvosként, hogy jövőt teremtsenek maguknak” – magyarázta a Racing Bulls versenyzője.

„Olyan emberek között nőttem fel, akik mindent kemény munkával értek el. Azt hiszem, ez az egyik oka annak, hogy mindig is ilyen céltudatos voltam. Egyszerűen így neveltek. Számomra soha nem volt opció, hogy megelégedjek egy átlagos élettel. Mindig is valami különlegeset akartam csinálni.”

Monaco olyasmit jelképez számára, amivel nem tud, és nem akar azonosulni.

„Tudom, hogy sok ott élő ember azt mondja, hogy végső soron ez valójában egy meglehetősen átlagos élet. De nekem még mindig nehezen megy le a torkomon az a gondolat, hogy egy olyan helyen éljek, amely a gazdagság legfőbb szimbóluma.”

„Amikor arra gondolok, hogy apám fiatal korában azért küzdött, hogy naponta háromszor enni tudjon, és hogy a nagyszüleim mindent elvesztettek, számomra ez szinte helytelennek tűnik. Ez egy személyes érzés. Nem azt mondom, hogy Monaco rossz hely. Csak egyszerűen jelenleg nem érzem jól magam ettől a gondolattól.”

„Természetesen én is csak egy átlagos fickó vagyok. Néha szeretek vásárolni valami szépet. Talán ebben az értelemben kicsit ellentmondásos vagyok. De ma így látom a dolgokat.”