És, hogy mi történt 2004 után? Rossi és a Yamaha 2005-ben még dominánsabb volt. 11 futamot nyert, és egy kivételével mindegyiket a dobogón fejezte be, 147 ponttal verte a Honda versenyzőjét, Marco Melandrit. Egyértelműen az M1 volt a MotoGP-ben az a motor, amelyet meg kellett verni.
„Az akkori gondolkodásmód 2002-ben, 2003-ban az volt, hogy a motor a legfontosabb, függetlenül attól, hogy ki lesz a pilóta” – magyarázta Brivio. „És azzal, hogy Valentino a Yamahához került, megmutattuk, hogy mindkét elem fontos ebben a világban. És erre nagyon büszke vagyok. Úgy gondolom, hogy visszaadtunk az értékét az embernek, a sportnak. Oké, egy gyártónak dolgozva nem kellene ezt mondanom, de azt hiszem, akkoriban úgy éreztük, hogy hozzájárultunk ahhoz, hogy egy kicsit jobban kiegyensúlyozzuk a motor fontosságát a versenyző fontosságát szem előtt tartva.”
„Szóval ez egy jó emlék. És persze nagyon jól éreztük magunkat, nagyon élveztük, és volt valami lenyűgöző abban az időszakban. Olyan, mintha – nem tudom – ha Pecco Bagnaia úgy döntene, hogy elhagyja a Ducatit, mert nem boldog. Elmegy egy másik gyártóhoz, ami versenyképtelen, és megnyeri a következő évben a bajnoki címet. Akkoriban ez volt a helyzet. Szóval, ez valami nagy dolog volt. Nagyon szép volt. Én is sokat tanultam. És azt kell mondanom, hogy Valentino megváltoztatta a mentalitást és a kultúrát a Yamahán belül”.”
Rossi addig b*szogatta Biaggit, amíg az fejbe nem rúgta egy liftben
Valóban, Rossi mögött a következő legjobb Yamaha-pilóta 2005-ben gyári csapattársa, Colin Edwards volt a negyedik helyen. 188 ponttal lemaradva és három dobogós helyezéssel büszkélkedve.
Valójában 2004 és 2007 között Rossin kívül egyetlen más Yamaha-pilóta sem tudott futamgyőzelmet aratni az M1-essel. Egészen 2008-ig, amikor Jorge Lorenzo újoncként érkezett, hogy felborítsa a Yamaha erőviszonyait, a japán márka két olyan versenyzővel rendelkezett, aki képes volt győzni a gépén.
Brivio szerint Rossi 2004-es érkezése nélkül a Yamaha a régi gondolkodásmód szerint folytatta volna, és a motorra helyezte volna a hangsúlyt, abban a reményben, hogy a márka később egy csúcspilótát tud majd magához csábítani.
„Valószínűleg ha Valentino nem megy [a csapathoz 2004-ben], akkor a Yamaha valószínűleg megpróbált volna egy jó motort készíteni. Nyilván tovább tartott volna, kellett volna egy jó motor, ami bizalmat kelthetett volna a top versenyzőkben, és talán a következő két-három évben megpróbálhattunk volna egy ilyen pilótát a Yamahához csábítani. Majd győzni. Szóval tovább tartott volna. Talán Jorge Lorenzo később érkezett volna, vagy talán valaki más, és valószínűleg győzött volna, de talán két, három, négy évvel később.”
Lorenzo 2015-ről: Persze, hogy mindenki elhitte Rossi verzióját
A Rossi-Yamaha partnerség még két bajnoki címet hozott, 2008-ban és 2009-ben, mielőtt Lorenzo 2010 és 2015 között háromszor is megnyerte volna a bajnokságot. Rossi 2010 végén elhagyta a Yamahát, amikor a feszültségek elmérgesedtek közte és Lorenzo között.
Amire Rossi és Burgess a Yamahánál képes volt, azt a Ducatinál nem lehetett megismételni, mivel a Ducati akkoriban versenyképtelen volt. Ezt Gigi Dall’Igna 2014-es kinevezése tette semmissé, és ezzel a Ducati elindult azon az úton, amely a MotoGP modern kori királyává tette őket.
Rossi 2013-ban visszatért a Yamahához, és 2015-ben közel került a bajnoki címhez. A 2021-es visszavonulásáig a Yamaha versenyzője maradt.
