Mivel ezen a héten Londonban nyaralok, természetesen meg kellett néznem a Williams fan zone-t, ami a Piccadilly-n található július 2-tól, és nyitva lesz vasárnap a futam kezdetéig.
Természetesen megnéztem előre a programot, és úgy döntöttem, hogy szerdán és csütörtökön megyek, mert szerdán nemcsak Logan Sargeanttal lesz egy kérdezz-felelek, hanem később Alex Albonnal ÉS Jenson Buttonnal is, csütörtökön pedig James Vowles-szal. Rengeteg információ volt a Williams weboldalán és az e-mailjeikben, de számomra nem volt világos, hogy ez az egész hogyan működik, ezért itt van az én kis sztorim, hogy te legközelebb okosabban és jobban csinálhasd, mint én.
Logan Sargeant 12:45-re volt beütemezve, de én körülbelül 11-re mentem oda. Ez kezdő hiba volt, mert nyitás előtt egy órával már ott kellett volna lennem. Csak beálltam a sorba, mint minden más ember, és szerencsére bejutottam a futottak még kategóriában, de éppenhogycsak. A rendszer az volt, hogy reggel a sor elején álló emberek kaptak egy karszalagot, amivel akár el is hagyhatták a fan zone-t és visszatérhettek, gyakorlatilag jegy volt a kérdezz-felelekre.
Mindenesetre bent voltam, de teljesen összezavarodtam, hogy mi is történik, ha ki fognak zavarni vagy maradhatok. Idegesen nézelődtem, hogy mit is tegyek, és először is regisztráltam magam a Krakennél, az egyik fő szponzornál, mert aki ezt megteszi, kap néhány extrát. Szóval második tipp, regisztrálj MIELŐTT odamész! Kaptam egy matricát (de választhattam volna más dolgokat is), és egy nyakbaakasztót a gridpassommal.
Némi tömegben való várakozás és a kocsik fotózása után (egy a ’80-as évekből, egy a ’90-es évekből, és természetesen a jelenlegi), Logan megjelent a galérián, ami szuper megoldás volt, mert így mindenki láthatta őt. Végre megnyugodhattam. A bemondó feltett neki néhány kérdést, aztán bárki kérdezhetett. Érdekes volt, bár Logan nem a kedvencem, de ő volt első (és ebben a pillanatban még az egyetlen) pilóta, akit személyesen láttam, szóval boldog voltam.
A kérdezz-felelek körülbelül 25 percig tartott, és amikor véget ért, mindannyiunkat arra kértek, hogy hagyjuk el a helyszínt, de még előtte sikerült vennem egy baseball sapkát. És itt jött jól a Kraken regisztrációm, mert 15% kedvezményt kaptam.
Ezután hibáztam
El kellett mennem keresni egy mosdót, és sajnos olyan sokáig távol voltam, hogy amikor visszatértem, a sor megint lehetetlenül hosszú volt, és még 2,5 órás várakozás után is körülbelül 40 embernyire voltam a bejutástól. Szóval ez egyben történet arról is, hogyan maradtam le Jenson Button és Alex Albon kérdezz-felelekjéről.
Eléggé csalódottan mentem haza, de legalább megtanultam, hogyan működik ez az egész, így másnap egy órával nyitás előtt érkeztem. Akkor még csak két másik ember volt ott, de biztos vagyok benne, hogy ha egy pilóta tartott volna kérdezz-feleleket, akkor két órával előbb kellett volna ott lennem. De mindegy, én szerettem volna látni James Vowles-t!
Vártunk ott egy órát, és a sor lassan, de folyamatosan formálódott mögöttünk, és amikor eljött az idő, egy nő kihirdette, hogy nála vannak a James Vowles kérdezz-felelek karszalagok, szóval csak keressük meg őt egyért, amit azonnal meg is tettem. Végre biztonságban voltam, így valóban volt időm (és lelki békém) körülnézni és csinálni a dolgokat – amiből jó sok volt!
Szerdán a tömeg egy kicsit túl sok volt nekem, szóval nem igazán néztem meg mást a bolton és a kocsikon kívül. De volt egy játék, ahol NFC-ket kellett szkennelni mindenhol, hogy nyerj valamit. Semmit nem vártam, csak azért csináltam, mert szeretem az ilyen játékokat, de az egyik terminálnál felvillant, hogy nyertem, szóval odamentem egy alkalmazotthoz, aki elmondta, hogy épp most nyertem egy meet and greet-et James Vowles-szal. Azt hiszem, ez ekkor még nem teljesen esett le, mert kaptam egy sárga karszalagot és egyszerűen mentem a dolgomra.Ami első körben a szimulátorokat jelentette – a szokásos F1-es riget az F1 24 játékkal, és Silverstone volt alapból beállítva. Ez is szuper volt! Most már értem, mit értenek a pilóták az alatt, hogy ez egy flowy és gyors pálya. Utálom a lassú kanyarokat, de Silverstone szerencsére nem ezekről híres, szóval szinte semmi fékezés… Megcsináltam a kis köreimet, és kaptam egy bókot az egyik operátortól, hogy elég jó időt mentem – azt kell mondjam, elég büszke voltam magamra, mert egyébként szimulátoros antitalentumnak tartom magam.
Ezután kipróbáltam a Komatsu bányagép szimulátort, ami egy teljesen más élmény volt, kevesebb sebesség, több manőverezés, de szintén nagyon szórakoztató. Úgy döntöttem, kihagyom a 360-as ring light cuccot, csak mert más dolgok jobban érdekeltek. Így ehelyett, a Krakenes gridpassomat használva, felmentem az emeletre, hogy megnézzem az “örökség” szekciót a sisakokkal és trófeákkal, ami elég menő volt.
Amikor végeztem, már majdnem idő volt, szóval lementem, és megpróbáltam elkerülni, hogy a bemondó interjút készítsen velem, miközben jó helyet kerestem, ahonnan jól látok. Szerencsére mindkettő sikerült!
James mondott néhány dolgot, majd jöhettek a kérdések. Számomra a legérdekesebb válaszai azok voltak, hogy egy pilótában azt keresi, aki nemcsak képes nyomás alatt jól teljesíteni, hanem kifejezetten élvezi is azt, és igen, Carlos jól nézne ki Williams-kékben, de jelenleg Carlos nem biztos abban, hogy mit akar, és James inkább olyan embert szeretne, aki elkötelezett és ott akar lenni. (Gondolom majd meglátjuk, mit jelent ez Alex jövőbeli csapattársa tekintetében.)
Amikor véget ért ez a rész, felhívtak a galériára, és sorban kellett várnom még 8 másik emberrel. Azt hiszem, ekkor esett le igazán, mi történik, amikor előttem egy 16 éves lány sírni kezdett (ez volt a 16. születésnapja, és nemcsak találkozhatott James-szel, hanem nyert egy hétvégi jegyet a versenyre is, szóval nem hibáztatom). Én nem sírtam, de helyette azt sem tudtam, mit kéne mondanom vagy kérdeznem James-től, teljesen üres lett a fejem, szerencsére nagyon karizmatikus, szóval nem volt semmi gond.
Megkérdezte a nevemet, majd megpróbálta kiejteni, és kicsit beszélgettünk róla. Azt is megkérdezte, hogyan kerültem ide Magyarországról, meg mit csinálok itt, és megdicsérte az angolomat. Ennyi nagyjából, kaptam két darab kézzel aláírt kártyát, aztán utamra bocsátottak.
Nem vagyok az a típus, aki sír, amikor találkozik olyan emberekkel, akikre felnéz. Nem, én az a fajta vagyok, aki utána sír. Az érzelmeim a tetőfokukra hágtak, azt hiszem, csak akkor fogtam fel, hogy mi történt. Eredetileg csak egy átlagos rajongó szerettem volna lenni, aztán ez lett belőlem: James Vowles-szel találkozó és síró rajongó.
De még egyszer, nagyon ajánlom meglátogatni a Williams fan zone-t (még akkor is, ha nincsenek vendégek). Londonban nyitva lesz a vasárnapi futam kezdetéig.
Nyitnak egyet a futam előtt Szingapúrban, Austinban és Las Vegasban is, de 2022 óta csinálják ezeket, szóval valószínű, hogy ha idén lemaradsz mindezekről, jövőre is lesz még lehetőséged. Te jártál már fan zone-ban?
