Valahol a semmi közepén, fent egy erdősávban megállt egy Mercedes furgon, amely mögé érkezett Ayrton Senna is.
Az előrehaladás már nem volt lehetséges, a sofőr csalódott volt. Az alacsonyan lógó ágak közé gabalyodott, majd előkerül egy létra, amelyet a furgonhoz támasztanak, hogy valaki felmászhasson és megmetszhesse a fát. Senna kiszállt az autóból, és egy pillanat alatt felkapaszkodott a létrára, a furgon tetejére, lefűrészelte a sérült ágat, miközben a körülötte állók csak álltak és bámultak. Senna nem vesztegette az időt, visszaült a Mercibe, és intett a konvojnak, hogy induljanak tovább. Így üdvözölte őt Wales, 1986-ban. A Team Lotus többszörös futamgyőztes pilótája beleegyezett, hogy Renault-motoros 98T-jét egy pár raliautóra cserélje egy igazi erdei szakaszon Carno mellett. Tekerjünk vissza néhány hetet az időben. Irány a Cars and Car Conversions szerkesztőjének, Russell Bulginnak az irodája, aki épp behívta helyettesét, Martin Sharpot, aki most ezt a történetet elmesélte a DirtFishnek:
„Közölte velem, hogy csukjam be az ajtót. Az egész igen konspiratív volt. Suttogva annyit mondott: „Rávettem Ayrtont, hogy egyezzen bele, hogy vezessen pár raliautót.” Bámultam rá, majd felkiállítottam: ‘Hát f*szom, akkor jobb, ha szerzünk néhány autót!”
Így kezdődött a motorsportos újságírás történetének egyik legnagyobb sztorija. A brazil, aki akkoriban még csak négy versenyt nyert ekkor, hamar a Forma-1 kedvence lett. Tehetsége éppoly tagadhatatlan volt, mint amennyire egyértelmű volt az előző szezonban a felázott Estorilban aratott első győzelme. Most pedig egy Vauxhall Novát (ugyanazt az autót, amelyet Colin McRae egy évvel később még híresebbé tett), egy Volkswagen Golfot, egy Metro 6R4-et, egy Ford Sierra RS Cosworth-ot és egy elég különleges Escortot vezetett. Hogyan lehetséges mindez? Sharp nevetve folytatta:
„Bulgin miatt volt minden, az ő és Ayrton kapcsolata miatt. Sajnos Bulgin már nincs közöttünk, de tollal a kezében hasonló képességekkel bírt, mint Senna. És hajtani is tudott egy kicsit. Azon a reggelen, amikor felmentünk a szakaszra, én Ayrtonnal mentem a Mercedesével, Russell pedig a saját autójával követte. Vagyis megpróbálta követni… Elvesztettük. Nem emlékszem, melyik Mercivel mentünk, de gyors volt, és Senna is. Annyira simán ment.”
Az A470-es útról lekanyarodva találták meg a furgont, amikor történt amit Sharp már korábban felvázolt:
„Látta, hogy mi történt, és egyből kiszállt, hogy segítsen megjavítani. Elképesztő volt. Ott volt Ayrton Senna, felmászott egy furgon tetejére, fűrészt kért, hogy levágjon egy ágat egy fáról. Ez nem igazán az a dolog, amit egy modern Forma-1-es versenyzőtől látni.”
Az erdőbe beérve egyértelmű volt, hogy Senna nagyon-nagyon messze van a komfortzónájától, árulta el Sharp:
„Elmondta, hogy még soha nem vezetett rallyautót, de a tévében látta már. Az egyik első autó, amit vezethetett, Phil Collins Sierra-ja volt. Legyünk őszinték, az egy brutális autó volt, borzalmas rossz választás a ralizás bemutatkozásához. Nem is ment jól.”
Collins vette át a szót:
„Körbevezettem a terepen, és megmutattam neki, hova megyünk. Kiszállt az autóból, és mindenkinek azt mondta, hogy én megőrültem. De aztán ő jött. Az első feladat egy kanyargós jobbos kanyar volt. Azt mondtam neki: „Ez nem Silverstone. Ne menj be nagy ívben, mert a sóderban fogsz landolni. Fogd szorosan az orrát. Arra is figyelmeztettem, hogy szükségem van az autóra a következő szombati bajnoki döntőn. Természetesen teljesen figyelmen kívül hagyott, szélesre ment be, rá a sóderre, és az autót az oldalára fektette egy fenyőfának. Szerencsére nem esett nagy kár, puhán landolt.
Visszamentünk az útra, és folyamatosan bocsánatot kért. Ezután otthagyott, és a többi autót vezette. Majd visszajött, és azt mondta: „Phil, el akarlak vinni egy menetre. Mondtam neki, hogy megleszek nélküle, de végül beültem az anyósülésre. Ez volt maga a költészet a mozgásban. Úgy terelte az autómat, mintha évek óta vezette volna. Kezdetben gyenge volt – borzasztóan gyenge -, de az a sebesség, ahogyan megtanulta az autót, lenyűgöző volt, és ahogy mondtam, néhány kör után természetessé vált.”
Bármennyire is élvezte az autókat – Senna saját bevallása szerint sokkal jobban, mint gondolta volna -, Sharp úgy emlékszik az Escortra, hogy az volt a különleges neki:
„Talán abban érezte magát a legjobban, és miért is ne élvezte volna? Emlékszik még rá valaki? Az volt Allan Edwards autója. Egy 3,4 literes Cosworth V6-os motor volt benne, nagyjából 450 lóerővel és összkerékhajtással. Elképesztő volt. Mondjuk valószínűleg nem olyan autókat kaptunk a tesztre, amilyeneket szerettünk volna – rövid idő alatt megszervezni őket nem volt könnyű -, de imádta az autókat, amiket vezetett. Valóban megmutatta, hogy képes volt bármibe beszállni, egy meglehetősen standard raliautótól egészen az Escortig, és nagyon gyorsan vezette, pillanatok alatt. Utána persze elmentünk egy szendvicsre és egy csésze teára az erdőn túlra. Elég szürreális volt az egész, miután Sennával töltöttük a napot a híres fekete overalljában és sárga bukósisakjában, ahogy raliautókat vezetett, és most megkérdezte, hogy akarjuk-e a tejet előbb…. Ezt egyikünk sem fogja soha se elfelejteni.”
Az emlék ezen a hétvégén tovább él, a Sierra és a 6R4 csatlakozik a Silverstone-i fesztiválon a Senna autóinak a kollekciójához.
Berger szerint Senna a legjobb, de van valaki, aki megközelíti őt
