„Talán a tükörbe kellene néznie!” – Piastri kőkeményen beleszállt Sainzba

Beleállt a Williams spanyol versenyzőjébe az ausztrál, aki az összeérésük miatt vesztette el a vezetést a Magyar Nagydíjon

Nem meglepő módon dühösen nyilatkozott Oscar Piastri. Arra hívta fel a figyelmét Carlos Sainz-nak, hogy innentől kezdve „nézzen a tükörbe”. Mindezt azok után, hogy a Magyar Nagydíjon összeütköztek a verseny során.

A 39. körben Piastri utolérte Sainzot, aki Fernando Alonsoval csatázott. A Williams versenyzője nem vette észre, hogy a Mclaren ausztrál versenyzője akarja lekörözni. Emiatt védekezőíveken ment, amivel összeért a két versenyző a hármas kanyarban. Piastri ennek köszönhetően komoly másodperceket bukott Lando Norris-szal szemben, aki ekkor még nem ment be a második kerékcseréjére.

Nehezen, de megelőzte Sainzot, de ez éppen elegendő volt ahhoz, hogy Norris megelőzze őt és átvegye a vezetést.

Maga a baleset nem okozott semmi olyan szituációt, ami Piastri kiesését előidézte volna, hiszen az ausztrál végül sebességváltó meghibásodás miatt esett ki a futamon. Érthető módon az eset nem nyerte el a tetszését, főleg az az indoklás, amit a Williams adott ki. Tudniillik, azt állították, hogy rendszerhiba miatt Sainz kormányán nem jelent meg a kék világítás. Emiatt nem tudta, hogy nem versenyben van Piastrival, hanem éppen le akarja körözni a spanyolt.

Piastri az incidens következtében nem rejtette véka alá a véleményét és frusztrációját és ez a megítélése a futamot követően sem változott.

„Az volt a helyzet, hogy egy autó belém ütközött” – mondta Piastri. „A boxkiállásunk időzítése tökéletes volt. Lemaradtunk Hamiltonról, ami teljesen normális volt anélkül, hogy nekiütköztünk volna, és még mindig Lando előtt jártam volna. Abban a pillanatban hihetetlenül ideges voltam, sőt, az ideges nem az a szó, amit használnék, rengeteg ilyen van, amit Carlossal csinálnék. Aztán amikor Lando megelőzött, tudtam, hogy nincs sebességem támadni. Így onnantól kezdve elvesztettem az esélyeimet a győzelemre. Abban a pillanatban [a rádióban] dühös voltam, hogy elvesztettem a vezetést, de ez nem a csapat hibája volt.”

„Kék zászlók voltak mindenfelé a pályabírói posztokon, én pedig egy szektoron át közvetlenül mögötte mentem, és nem hittem el, mi történt. Ha egy lekörözött autó beleütközik az emberbe, az sosem tartozik azok közé a dolgok közé, amikről az ember azt várná, hogy rosszul sülhetnek el a versenyén. Nem igazán érdekel, ha nem látta meg őt. Az a tény, hogy nem tette, és senki sem szólt neki, vagy hogy teljesen tájékozatlan volt, elfogadhatatlan. Úgy értem, úgy küzdött Fernandóval az utolsó helyért, mintha a világbajnoki cím lenne. Ez nekem a verseny vezetésébe került. Elég kritikus másokkal, mások megbotránkoztatták, amiért frusztráló volt a pályán, de amikor az ember ilyesmit tesz, szerintem talán a tükörbe kellene néznie.”