Olaszország búcsút vett Alessandro Zanarditól, aki új értelmet adott a „kitartás” szónak

2026. május 5-én, délelőtt 11 órakor Olaszország összegyűlt, és végső búcsút vett Alex Zanarditól a padovai Santa Giustina-bazilikában, miután május 1-jén, 59 éves korában hunyt el.

A szertartást, amelyen családtagok, barátok és a sport világának képviselői vettek részt, Zanardi közeli ismerőse, Don Marco Pozza celebrálta. Bologna és Noventa Padovana városok állami gyásszal emlékeztek meg róla.

Kezdetek

A karriert gyakran a bajnoki címek alapján mérik. Alexet a visszatérései alapján volt mérhető. Ő az, aki új értelmet adott a „rugalmasság” szónak, miután két, szinte halálos balesetet is túlélt: az egyiket a motorsportban, ahol mindkét lábát elvesztette, a másodikat pedig egy kézi kerékpáros országúti versenyen, amikor egy teherautóval ütközött. Halálának dátuma, május 1., már eleve jelentőséggel bír a motorsportban, hiszen 1994-ben ezen a napon vesztette életét Ayrton Senna. Emlékeztetve mindenkit így arra, hogy a sportban milyen vékony a határ a dicsőség és a tragédia között.

1966. október 23-án született Bolognában, és gyermekkora óta szenvedéllyel bírt a versenyzés iránt. Tehetségét már a motorsportban való felemelkedése során is észrevették. Zanardi pályafutása a gokarttal kezdődött, majd a Formula 3-ban, később a Formula 3000-ben jeleskedett, mielőtt a Championship Auto Racing Teams (CART) sorozatban dominált. Tehetsége megvolt, de kitartása is.

„Alexnek a motorsport soha nem csupán karrier volt, hanem a nyelve. Akkor is, amikor minden mást elvettek tőle, az az ösztön, az a vágy, hogy előrehaladjon, soha nem hagyta el.” – Felesége, Daniela Zanardi így idézte fel a sport iránti szenvedélyét.

A Forma-1 világa

1991-ben a Jordan Grand Prix csapatával jutott el az F1-be, majd a Minardi és a Lotus csapatoknál folytatta a pályafutását. Az eredményei szerények voltak. Legjobb helyezése – egy hatodik hely Brazíliában 1993-ban – aligha jelezte, mi történik majd vele. 1999-es visszatérése a királykategóriába a Williams csapatnál a bizonyítás lett volna. Ehelyett azonban nem jött össze a dolog. Az autó nem felelt meg neki, az eredmények elmaradtak, és ez a fejezet csendben lezárult. Az amerikai CART sorozatban vált igazán sztárrá végül.

Dominancia a CART-ban

A CART-ban, a Chip Ganassi Racing csapatában uralta a sorozatot, 1997-ben és 1998-ban egymást követően bajnokságokat nyert. Tizenöt győzelmet szerzett. Agresszív, leleményes, kompromisszumok nélkül volt merész. A 1996-os Laguna Seca-i, a Corkscrew-ban végrehajtott előzése ma is okkal kerül visszajátszásra. Ez volt Zanardi csúcspontja: gyors, félelem nélkül és némileg kiszámíthatatlan.

A mindent megváltoztató baleset

2001. szeptember 15-én, szombaton, a Lausitzringen kijött a boxból, elvesztette a kontrollt, és nagy sebességgel oldalról ütközött. Az baleset katasztrofális volt. Mindkét lábát amputálták. Hihetetlen mennyiségű vért vesztett, leállt a szíve, többször is. Ezzel véget is érhetett volna az ő története… de, újrakezdte.

A gyógyulás

Alex rehabilitációja nem volt könnyű, de az élet iránti elszántsága erősebb volt, mint a baleset. Felesége, Daniela egyszer találóan fogalmazta meg: „Alex soha nem kérdezte, hogy „Miért pont velem?” – a balesete után azt kérdezte, hogy „Most mi lesz a következő dolog?” Újra megtanult állni, majd járni. Majd kézi vezérléssel vezetni. 2003-ra visszatért a Lausitzringre, ahol egy speciálisan átalakított autóval teljesítette a köröket. Nem szimbolikus köröket, hanem igaziakat. Túraautó-versenyeken indult, és újra rendesen versenyzett.

Újabb karrier

2007-ben kezdett el kézi hajtással kerékpározni. Nem terápiaként, hanem versenyszerűen. A 2012-es londoni paralimpiára már bajnok lett, két aranyéremmel. A 2016-os riói játékokon újabb kettőt szerzett. Ha ehhez még hozzáadunk két ezüstöt és tizenkét világbajnoki címet, a számok szinte másodlagossá válnak.

Az utolsó visszatérés

2020. június 19-én, pénteken, a toszkánai Obiettivo Tricolore váltóverseny során Alessandro Zanardi ütközött egy teherautóval, súlyos feji és mellkasi sérüléseket szenvedett. Több műtéten átesett, és Olaszország több szakosodott intézményében kezelték. 2021-től áthelyezték otthonához közelebb, a padovai térségbe, ahol folytatta a hosszú távú ápolást és rehabilitációt, és utolsó napjaiig a családja közelében maradt.

Giorgio Armani úgy jellemezte, mint „a nyugalom és a méltóság emberét, aki soha nem engedett az önsajnálatnak, még akkor sem, amikor minden oka meglett volna rá”.