Szafnauer elárulta: meglepő oka volt, hogy miért kapott pink festést az F1-es autó

Kevés F1-es festés vált olyan egyből felismerhetővé, mint a Force India rózsaszín autóinak festése.

Otmar Szafnauer, a csapat egykori vezetője szerint az ismert átalakulás egy idegesítő kockázatvállalásból született. Ez azonban könnyen látványosan vissza is üthetett volna.

A silverstone-i bázisú csapat a 2017-es idény előtt megdöbbentette a paddockot azzal, hogy elhagyta a csapat tulajdonosa, Vijay Mallya által annyira kedvelt hagyományos indiai zászló színeit. Helyette egy élénk rózsaszínű autót mutatott be, amely az új névadó szponzor, a Best Water Technology színe volt.

Andreas Weissenbachert, a BWT vezérigazgatóját egy frankfurti szakkiállításon sétálgatva ragadta meg ez a feltűnő szín. Amikor meglátta a végtelen sorban egymás mellett sorakozó azonos kék vállalati logókat, Weissenbacher rájött, hogy a rózsaszín a legjobb módja a feltűnő láthatóságnak. A vállalat kezdetben a jelenlegi F1-es top csapat, a Mercedes-szel való partnerségre törekedett. De Stuttgartban a német gyártónak nem állt szándékában feladni legendás ezüst színű arculatát, ahogyan Szafnauer is elárulta ezt a High Performance Racing podcastban:

„A Mercedes igazgatótanácsa azt gondolta: „Mi az ezüst nyilak vagyunk, nem a rózsaszín nyilak.” Elkezdtek egyeztetni róla, hogy rózsaszín nyilakká alakítanák őket, de a Mercedes végül nemet mondott.”

Ahelyett, hogy hagyta volna, hogy a BWT kivonuljon a Forma-1-ből, a Mercedes csapatfőnöke, Toto Wolff a Force India felé irányította a céget, amely rugalmasabban kezelte a szponzorálást. A Force India egykori csapatfőnöke ezért így folytatta:

„Toto azt mondta: „Nos, ahelyett, hogy egyszerűen kiszállnátok a Forma-1-ből, miért nem beszéltek Otmarral? Biztos vagyok benne, hogy ő megteszi ezt nektek.”

Bár Wolff nem várt el közvetítői díjat a kapcsolatért, Szafnauer viccesen megjegyezte, hogy meghívta a Mercedes-főnököt egy vacsorára, hogy kifejezze háláját. Az igazi nyomás nem sokkal később érkezett. Mivel Melbourne gyorsan közeledett, Szafnauernek csak körülbelül két hete volt arra, hogy meghozza azt a döntést, amely kellemetlen pénzügyi helyzetbe hozhatta volna a Force Indiát, ha a BWT nem teljesíti a vállalásait:

„Két héten belül, miután beszéltem Andreasszal, döntenem kellett. Még nem írtuk alá a szerződést, ő még nem fizetett nekünk semmit. Nekem viszont határoznom kellett, hogy rózsaszínre festjük-e az autókat Melbourne-re, vagy sem. Kockáztattam, feltettem rá a pénzem, mert azt gondoltam magamban: ‘Ha rózsaszín autókkal megyünk oda, majd végül nem fizetnek, a csapat tulajdonosa Vijay Mallya nem lesz túl boldog. Eltávolítjuk az indiai zászlót, hogy pinkek legyenek az autók, és még pénzt se kapunk.’ De Andreas betartotta a szavát, kifizette amit kellett, és így indult el az egész rózsaszín autós korszak.”

Ez egy látványos, óriási kockázatú lépés volt, de végül bőségesen megtérült. A rózsaszín Force India a száguldó cirkusz egyik legjellegzetesebb látványosságává vált. Túlélte a csapat Racing Point-tá való átalakulását, és végül az Aston Martin saját szponzori arculatát is befolyásolta. Ami potenciálisan katasztrofális festésként indult, a sport egyik legemlékezetesebb márkakapcsolatává vált.

És az egyből felismerhető festés mögött ott állt egy csapatfőnök. Ő aláírt szerződés és bankban lévő pénz nélkül egyszerűen úgy döntött, hogy bevállalja a pinket kérő embert. Bízott abban, hogy a pénzt is megkapja majd tőle.