50 éve történt az F1 legdrámaibb szezonzárója: Lauda az életet választotta, Hunt bajnok lett!

Ötven évvel ezelőtt, 1976. október 24-én zajlott le a Forma–1 történetének egyik legdrámaibb idényzáró futama a Japán Nagydíjon egy rendkívül drámai szezon végén.

A verseny nem csupán a világbajnoki cím sorsáról döntött a brit James Hunt és az osztrák Niki Lauda között, hanem alapjaiban formálta át a motorsport biztonsági kultúráját, a versenyzői etika megítélését és a széria kereskedelmi struktúráját is.

A zuhogó esőben, átláthatatlan ködben és veszélyes vízátfolyások közepette megrendezett viadalon Hunt a harmadik helyen ért célba McLaren-Fordjával, amelynek köszönhetően végül mindössze egyetlen ponttal, de megelőzte meg a Ferrarival versenyző Laudát a pontversenyben.

Az 1976-os világbajnokság során két merőben eltérő karakter és technikai megközelítés csapott össze. A címvédő Niki Lauda a precíz, kalkuláló, mérnöki alapossággal dolgozó versenyző prototípusa volt, míg James Hunt a gátlástalanul ösztönös, karizmatikus és hedonista életmódot folytató közönségkedvenc képét testesítette meg.

A szezon első felét Lauda és a Ferrari teljes dominanciája jellemezte. A hetedik futam, a Svéd Nagydíj után az osztrák versenyzőnek több, mint 30 pont előnye volt Hunthoz képest, ami a korabeli pontrendszerben szinte behozhatatlannak tűnt.

A bajnokság drámai fordulópontja az augusztus 1-jén megrendezett Német Nagydíjon következett be a Nürburgring Nordschleifén.

Lauda súlyos balesetet szenvedett, kigyulladó autójában a mérgező gázok belélegzése és a kiterjedt égési sérülések miatt a kórházban az utolsó kenetet is feladták neki.

Emberfeletti akaraterőről tanúságot téve Lauda mindössze 42 nappal a balesete után, még vérző sebekkel a sisakja alatt, de visszatért a monzai Olasz Nagydíjon, ahol a negyedik helyet szerezte meg.

Időközben Hunt szisztematikusan dolgozta le hátrányát, kihasználva Lauda kényszerű távolmaradását.

A szezont ráadásul bürokratikus és technikai csaták sora kísérte.

Hunt spanyolországi győzelmét először elvették a hátsó szárny szabálytalansága miatt, majd utólag visszaadták; a Brit Nagydíjon aratott győzelméből viszont utólag kizárták a piros zászlós újraindítás körüli szabálytalanságokra hivatkozva.

A szezonzáró versenyre érkezve Lauda előnye mindössze három pontra zsugorodott Hunt előtt.

Október 24-én reggel a Fuji Speedwayt heves trópusi monszuneső és sűrű köd borította be. A látási viszonyok veszélyessé váltak, a célegyenesben és a pálya gyors kanyarjaiban pedig komoly vízátfolyások alakultak ki. A versenyzők többsége – beleértve Laudát és Huntot is – határozottan kiállt a futam elhalasztása vagy törlése mellett a reggeli versenyzői eligazításon.

A döntéshozatalt azonban súlyos kereskedelmi és politikai szempontok befolyásolták. Ez volt a Forma–1 történetének első olyan futama, amelyet világszerte élőben közvetítettek televízión, és a szervezők, valamint a széria kereskedelmi struktúráját alakító Bernie Ecclestone óriási pénzügyi vesztességgel néztek volna szembe a törlés esetén.

A pályára kilátogató mintegy 77 000 néző és a szoros nemzetközi TV-műsoridő miatt a versenyirányítás a rajt mellett döntött, közel kétórás csúszást követően.

Lauda mindent eldöntő döntése

Hunt rajtolt jobban a pole pozícióból induló Mario Andretti mellől, és azonnal átvette a vezetést. A vízfüggöny mögött haladók számára a látótávolság szinte nullára csökkent, a felúszó autók kordában tartása pedig meglehetősen nehéznek bizonyult.

A második kör végén Niki Lauda lassan behajtott a boxba, leállította a motort és kiszállt az autóból.

A Ferrari akkori sportigazgatója, Daniele Audetto és a főmérnök Mauro Forghieri azonnal felajánlották Laudának, hogy a közvélemény és Enzo Ferrari haragjának elkerülése érdekében kommunikáljanak műszaki hibát a feladás okaként. Lauda ezt határozottan visszautasította, vállalva döntésének minden következményét.

Az osztrák versenyző kijelentette, hogy az élete többet ér egy világbajnoki címnél.

Lauda kiesésével Hunt számára leegyszerűsödött a feladat: a bajnoki cím megszerzéséhez legalább a negyedik helyen kellett célba érnie. Sokáig magabiztosan vezette a versenyt, ám ahogy a csapadék elállt, a pálya aszfaltja gyorsan száradni kezdett.

Amíg a versenyt végül megnyerő Andretti (Lotus) és a csapattársa, Jochen Mass tudatosan keresgélték a célegyenesben megmaradt tócsákat az esőgumik hűtése és élettartamának meghosszabbítása érdekében, addig Hunt a száraz ideális íven haladt tovább. Ennek következtében a McLaren esőgumijai drasztikusan túlmelegedtek, leváltak róluk a futófelület darabjai, és az autó kezelhetetlenné vált.

A 68. körben Hunt kénytelen volt kiállni a boxba egy nem tervezett kerékcserére. Emiatt Hunt az ötödik helyre esett vissza, ezzel pedig a világbajnoki cím kicsúszni látszott a kezéből.

Az utolsó körökben Hunt elképesztő felzárkózást mutatott be a friss gumikon és felverekedte magát a harmadik helyre.

Amikor Hunt áthaladt a célvonalon, a rádión keresztüli kommunikáció hiánya és a kijelzőtáblák pontatlansága miatt fogalma sem volt a elért helyezéséről. Meg volt győződve arról, hogy a késői kerékcsere miatt elveszítette a világbajnoki címet.

A boxutcába beérve Hunt dühödten pattant ki a McLarenből, és számon akarta kérni a csapatfőnököt, Teddy Mayert az állítólagos taktikai hiba miatt. Mayer azonban a kaotikus tömegben a fülébe kiabálta, hogy harmadik lett és megnyerte a világbajnokságot.

A konstruktőri világbajnoki címet a Ferrari szerezte meg 83 ponttal a McLaren 74 pontjával szemben.

Hunt a győzelmi mámor közepette is rendkívüli sportemberi tartásról tett bizonyságot. A futam után úgy nyilatkozott, teljes szívéből sajnálja Laudát, és tiszteletben tartja az osztrák döntését, hozzátéve, hogy a legigazságosabb az lett volna, ha megoszthatják az idei világbajnoki címet.

Üzlet vs. biztonság

Ez a futam az indikátora volt azon a későbbi szabályozási protokollok létrejöttének, amelyek a versenyirányítás kezébe adták a szélsőséges időjárási körülmények közötti döntéshozatalt, függetlenítve azt a helyi szervezők és a közvetítési jogtulajdonosok azonnali pénzügyi nyomásától.

Lauda kiállása lebontotta azt a „hitrendszert”, miszerint a versenyzőknek minden körülmények között kockáztatniuk kell a testi épségüket.

A világbajnoki cím megszerzése után James Hunt pályafutása viszonylag gyorsan lezárult: a címet nem tudta megvédeni 1977-ben, majd 1979-ben végleg visszavonult a versenyzéstől. Ezzel szemben Niki Lauda 1977-ben a Ferrarival, majd 1984-ben a McLarennel ismét felért a csúcsra, megszerezve második és harmadik világbajnoki címét.