F1: Pizsamás dühroham és lopott listák – Olvass bele a Guruló milliók című könyvbe!

A Forma–1 története nemcsak a pályán bemutatott előzésekről és a bajnoki trófeákról szól, hanem a háttérben zajló, brutális hatalmi harcokról és a dollármilliók elosztásáról is.

A sport ezen rendjívül izgalmas üzleti hatterét mutatja be Helikon Kiadó gondozásában megjelent „Guruló milliók” című könyv, 1950-től, napjainkig.

A sportág sorsát gyökeresen megváltoztató FOCA–FISA háború idején, 1980-ban a háttérben olyan filmbe illő jelenetek zajlottak, mint a pizsamában dühöngő F1-elnök, a konspiráló Bernie Ecclestone, vagy épp Enzo Ferrari trükkös postai csele.

Ha nem elégedsz meg az F1 felszínével, és tudni akarod, kik és hogyan mozgatták valójában a szálakat a kulisszák mögött, ez a könyv neked szól! Rendeld meg a Caroline Reid és Christian Sylt által megírt, Guruló milliók című kötetet és tekintd be a kulisszák mögé!

A Motorsportol.hu olvasói most exkluzív betekintést nyerhetnek a könyv ezen részletébe.

Az 1980-as szezon kezdete után néhány futammal Balestre úgy döntött, hogy kötelezővé teszi a versenyzők számára a futamok előtti eligazításokon való részvételt. A FOCA-csapatok megtagadták pilótáik részvételét, azzal az indokkal, hogy a rendelet hivatalosan nem került be a szabálykönyvbe. Balestre azonnal kétezer dolláros bírságot szabott ki minden versenyzőre. Több futamon keresztül a büntetések egyre csak gyűltek, mígnem Balestre bejelentette: minden pilóta, akinek elmaradása van, elveszíti az indulási jogát a spanyol nagydíjon, Jaramában.

A FOCA felajánlotta, hogy kifizeti a tartozásokat a versenyzők helyett, de Balestre ezt elutasította. Úgy vélte, a pilótáknak személyesen kell fizetniük, hogy ezzel is bűnbánatot tanúsítsanak. Ecclestone válaszul közölte: a FOCA-csapatok bojkottálják a versenyt.

A FOCA-nak ráadásul magas rangú barátai voltak. Spanyolország királya, János Károly nagy motorsportrajongó hírében állt, ezért beszélt unokatestvérével, Cubas márkijával, aki a versenyt rendező spanyol autóklub, a RACE elnöke volt. Az uralkodó utasította az autóklubot, hogy fizesse be a bírságokat a futam megtartása érdekében, ám Balestre ezt ismét visszautasította.

A verseny reggelén, hét órakor Balestre pizsamában rontott be Mosley hotelszobájába, ragaszkodva az azonnali tárgyaláshoz. Mosley végül a lobbyba szervezett egy találkozót Balestre, Ecclestone és a Ferrari képviselője, Marco Piccinini részvételével. Amikor leültek az asztalhoz, Balestre dühöngve lobogtatott egy papírt, amelyen állítása szerint az őt támogató autóklubok listája szerepelt. Hogy teljesen összezavarják a franciát, Ecclestone és Mosley cockney szlengben kezdtek egymással beszélni, miközben eltervezték, hogyan fújják meg a listát. Amikor Mosley felállt, „ügyetlenül” felborította az asztalt, Balestre papírjai pedig szétrepültek. Miközben Ecclestone segített összeszedni őket, észrevétlenül zsebre tette a fontos dokumentumot.

Balestre teljesen összeomlott. „Où est ma liste?” (Hol a listám?) – csak ezt kérdezgette, de az persze sehol sem volt. Ahogy Mosley később mesélte:

„Bernie mindig azt mondja: a régi trükköknél nincs jobb.”

A találkozó eredmény nélkül zárult, de Ecclestone-ék a pályára menet megoldást találtak. Bár a nagydíjat hivatalosan a FISA spanyol tagszervezete engedélyezte, FIA-tagként a RACE-nek is volt joga versenyeket hitelesíteni. Cubas márkija bejelentette, hogy a futamot mindenképpen megtartják. Balestre válaszul bajnokságon kívüli versenynek nyilvánította az eseményt. A FISA tisztviselőit, köztük Balestre szóvivőjét, Jabby Crombacot fegyveres rendőrök kísérték le a pályáról.

A Ferrari, a Renault, az Alfa Romeo és a kis olasz Osella azonnal visszalépett, a mezőny többi része azonban rajthoz állt. Ironikus módon a szezon egyik legizgalmasabb futama volt ez, de a háború mindkét félnek óriási károkat okozott. A szponzorok elégedetlenkedtek; a Marlboro tulajdonosa, a Philip Morris elszörnyedve nézte a történteket, de mivel egy csapata a FOCA- (McLaren), egy pedig a FISA-táborban (Ferrari) volt, nem foglalhatott állást. Az Elf és a Goodyear is a távozással fenyegetőzött. A spanyolországi botrány és a két tábor közötti szakadék volt a másnap reggeli FIA-közgyűlés fő témája. Balestre nem az a típus volt, aki beérte volna szerény körülményekkel: a találkozót az athéni Riviérán, a Grand Resort Lagonissiban, egy ötcsillagos luxusszállodában tartották. Ecclestone és Mosley tudták, hogy ott a helyük, de Madridból Athénba ilyen rövid idő alatt képtelenség volt jegyet szerezni. Ecclestone végül a reptéren meggyőzött egy amerikai olajmágnást, hogy a Szaúd-Arábiába tartó magángépével tegyen egy kis kitérőt Athén felé. A páros a verseny utáni reggelen, pontban kilenckor sétált be a terembe, nem kis meglepetést okozva a reggeliző delegátusoknak.

Balestre azzal torolta meg a betolakodást, hogy eltávolította őket a FISA végrehajtó bizottságából. Azonban a lopott listával a zsebükben pontosan tudták, kik a szövetségeseik. Néhány nappal később Lausanne-ban a baráti tagszervezetekkel és a Philip Morrist képviselő Aleardo Buzzival béketárgyalást tartottak. Aláírtak egy dokumentumot, amely szerint a FISA felel a sportszabályokért, a FOCA pedig megtartja a kereskedelmi jogokat.

Balestre, aki továbbra is a pénzre fente a fogát, nem volt hajlandó aláírni, pedig a befolyásos klubok többsége támogatta az egyezséget. Ahogy Tom Binford, az amerikai szövetség (ACCUS) elnöke fogalmazott: „Ez egy jó megállapodás. De annak, aki vissza akarja állítani a FOCA előtti állapotokat, nem tetszik. Úgy tűnik, Jean-Marie-nak most ez a célja.”

Balestre megpróbálta elszívni a levegőt a FOCA elől azzal, hogy követelte a gyártók azonnali kilépését a szervezetből. Amikor Piccinini jelentette ezt Enzo Ferrarinak, a Commendatore nem volt hajlandó szakítani Ecclestone-nal, hiszen Bernie tízszeresére növelte a Ferrari bevételeit a nyereményalapból. Enzo a sofőrjét küldte el a postára a kilépési nyilatkozattal, ahol a feladásról elismervényt kért, majd – mintha mi sem történt volna – visszakérte a levelet. Piccinini bizonyítékként megmutatta a nyugtát Balestre-nek, de a levél persze sosem érkezett meg, így a Ferrari mindkét oldalon ott tudott maradni. Ahogy mondani szokás: a Ferrari egyszerre akarta a kecskét is jóllakatni és a káposztát is megtartani.

Abban a hitben, hogy a gyári csapatok már a zsebében vannak, Balestre nekilátott, hogy megossza a többi FOCA-tagot. A Le Mans-i 24 órás versenyen Balestre megkereste Chapmant, és felajánlotta: visszavonja az oldalszoknyákra vonatkozó tilalmat, ha a Lotus főnöke kitúrja Ecclestone-t a FOCA elnöki székéből. Chapman rábólintott az egyezségre, és azt az utasítást kapta, hogy beszéljen Enzo Ferrarival. Balestre meglepetésére azonban a puccs elmaradt. Nem világos, hogy Chapmannek soha nem is állt szándékában véghezvinni a tervet, vagy Ferrari beszélte le róla. Ettől függetlenül a következő futamon, Balestre hazai versenyén a francia Paul Ricard-pályán Chapman már Ecclestone oldalán állt, és bojkottal fenyegetőzött.

Balestre rengeteg energiát fektetett abba, hogy biztosítsa hazai nagydíja zökkenőmentes lebonyolítását. Kormányzati kapcsolatait latba vetve mentességet eszközölt ki a Ligier csapat hétszázötvenezer dolláros, Gitanes-nal kötött szerződésére a helyi dohányreklám-tilalom alól. Így rendkívül kínos lett volna számára, ha a verseny az összes kijárt szívesség ellenére elmarad. Kétségbeesésében beleegyezett, hogy öt évvel elhalasztja az oldalszoknyák betiltását. Ehelyett a sebességet úgy csökkentették volna, hogy a mintázat nélküli, sima abroncsokat barázdált gumikra cserélik. A verseny így zöld utat kapott.

Miután azonban a Michelin elutasította a gumikra vonatkozó javaslatot, ez a terv is meghiúsult. A Goodyear és a csapatfőnökök is dühöngtek a közeledés kudarca miatt. Az egyik leghangosabb kritikus Frank Williams volt, akinek autói vezették a bajnokságot. Balestre imádott, túlméretezett akkreditációs karszalagjára utalva Williams kijelentette: „Balestre-nek nincs egyebe, csak egy karszalagja. Nem üzemeltet autókat, nem fizeti a számláimat, és egyetlen fillérje sincs befektetve az én vállalkozásomba vagy bármelyik másik csapatéba. Nem vagyok hajlandó egy hozzá nem értő alak irányítása alá kerülni. Ez a megélhetésem.”

Nem mindenki vette komolyan a csapatok üzleti hátterét. Európa egyik legnagyobb mérnöki cégének névtelen ügyvezetője megvetően nyilatkozott Denis Jenkinson újságírónak: „Egyiküknek sem jósolnék többet egy hétnél a mérnöki tudományok és a nagyvállalatok valódi világában; valójában csak amatőrök.” Ironikus módon Ecclestone, Williams és más csapattulajdonosok később Nagy-Britannia leggazdagabb emberei közé emelkedtek. 1980 augusztusának végére a FOCA már öt külön pert indított a FISA ellen, de Balestre-t ez sem tántorította el. Találkozót hívott össze a Ferrari, a Renault, az Alfa Romeo és a Ligier képviselőivel saint-cloudi otthonába, Franciaország egyik legelőkelőbb negyedébe. Guy Ligier alapvetően a FOCA támogatója volt, de nemrég partnerségre lépett a francia Talbot autógyártóval, amely Balestre oldalára akart állni – különösen a dohányreklámok ügyében nyújtott segítség után. Balestre megígérte a csapatoknak, hogy keresztülviszi az oldalszoknyák tilalmát, feltéve, ha feltétel nélkül támogatják őt a közelgő csatákban. A felek egyhangúlag beleegyeztek. Balestre a háború eszkalálására készült. Októberben a francia L’Équipe-ben megjelent cikkében kijelentette: a FISA átveszi az F1 kereskedelmi irányítását. Hozzátette, hogy a szövetség hamarosan saját maga köti meg a szerződéseket a versenyhelyszínekkel, és kézbe veszi a pénzdíjak elosztását, az összegeket pedig nyilvánossá teszi. Cserébe a FISA a nyereményalapnak mindössze két százalékát tartaná meg, ami a becsült tizenkétmillió dolláros bevételből szezononként körülbelül kétszáznegyvenezer dollárt jelentett volna.

A FISA új bajnoksági szabályai több olyan pontot is tartalmaztak, amelyek más körülmények között tetszettek volna Ecclestone rendszerszemléletének. A javaslat kötelezte a csapatokat a bajnokság minden fordulóján való részvételre, súlyos bírságot kilátásba helyezve a távolmaradóknak. Egységesítette a hétvégék menetrendjét, és bevezette a versenyzők számára a szuperlicencet, hogy garantálja: csak arra érdemes pilóták indulhatnak az F1-ben.

A szabályzat emellett gyakorlatilag betiltotta a bajnokságon kívüli versenyeket, mivel Balestre rögzítette: csak a világbajnoki futamok rendezhetők meg F1-es technikai szabályok szerint. Ezzel a spanyolországihoz hasonló incidenseket akarta elkerülni, de a döntésnek később súlyos következményei lettek.

Mivel a FOCA-csapatok így teljesen elveszítették volna befolyásukat a versenynaptárra és a pénzdíjak elosztására, úgy érezték, csak egyetlen út maradt: a szakítás.