Párizs, a szerelem városa – ezúttal négy keréken hódított
Repüléstől való félelem, 18 000 lépés, olasz konyha francia földön és több ezer négyzetméternyi csillogó autó. Párizsban az autóipar jövője költözött a kiállítócsarnokokba, én pedig motorrajongóként indultam felfedezni a négykerekűek világát. A motorok jelentik az igazi terepemet, az autókat sem vetem meg – különösen akkor, ha a Forma–1, a hosszú távú versenyzés és a Dakar autói is felbukkannak a láthatáron.
Vannak utazások, amelyek már az indulás előtt kalanddá válnak. Nálam a párizsi autókiállítás felé vezető út rögtön egy komoly kihívással kezdődött: a repüléssel. Nem mondanám, hogy a több ezer méteres magasság a komfortzónám, de hát valamit valamiért. Ha egy ekkora autós esemény a cél, az ember még a saját félelmeivel is hajlandó megküzdeni.
Bár a motorok világa az igazi terepem, az autókat sem vetem meg. Sőt, kifejezetten érdekel, merre halad a négykerekűek világa, milyen technikai újdonságok születnek, és mivel rukkolnak elő a gyártók. Ezúttal Párizsig utaztam, hogy mindezt a saját szememmel lássam.
A megérkezéskor a hírekben hallható zavargások miatt azért ott motoszkált bennem, vajon minden rendben lesz-e. De az autók iránti kíváncsiság erősebbnek bizonyult az aggodalomnál. Irány a kiállítás!
A francia konyhával még barátkozom, az olasz ételekkel viszont már régi a kapcsolatom. Így aztán Franciaországban sem okozott különösebb lelkiismeret-furdalást, hogy egy jó olasz étel mellett döntöttem. Az embernek legyenek biztos pontjai az életben – nálam ilyen a benzingőz és a tészta.
18 000 lépés az autók világában
A repülőtereken az ember hozzászokik a gyalogláshoz. Terminálok, mozgójárdák, kapuk, újabb folyosók – néha már az indulás előtt úgy érzi, teljesítette a napi lépésszámát. Csakhogy a párizsi autókiállítás egészen más tészta!
Amikor ennyi csillogó autó és technológiai újdonság vesz körül, valahogy elfelejted, hogy a lábad is van, ami akár fájhat is. Egyik standtól a másikig, egyik csarnokból a másikba, aztán vissza, mert az előbb kiszúrtál valamit, amit még közelebbről is meg kell nézned. Mire észbe kaptam, már 18 000 lépésnél jártam, és szinte meg sem álltam. Persze egy ilyen helyen nehéz is leállni: mindig akad még egy autó, egy érdekes részlet vagy egy újabb technológiai megoldás, amiért érdemes továbbmenni.
Csillogás, technológia és néhány merész forma
A kiállításra belépve az első gondolatom nagyjából ennyi volt: na, ezért megérte eljönni! A látvány egyszerűen letaglózó. Csillogó karosszériák, gondosan megvilágított standok, futurisztikus formák, hatalmas kijelzők és olyan technológiai megoldások, amelyek néhány éve még inkább egy sci-fi film díszletei közé illettek volna. Amerre néztem, valami újabb érdekesség várt. Az ember megpróbálja eldönteni, melyik autót nézze meg először, majd öt másodperccel később már egy másik stand felé indul.
És ez még csak a kezdet.
A Párizsi Autószalon méretei önmagukért beszéltek: több mint 100 kiállító, több mint 60 gyártó, öt csarnok, 70 ezer négyzetméter beltéri és további 15 ezer négyzetméter kültéri kiállítótér.
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy az ember elveszítse az időérzékét. Szinte minden sarkon várt valami érdekesség.
A kínai gyártók erőteljes jelenléte különösen feltűnő volt. Modern dizájn, digitális megoldások és elektromos hajtásláncok sorakoztak egymás mellett, miközben olyan nagy nevek hiánya is szemet szúrt, mint a BMW. Jól látszott, hogy az autóipar komoly átalakuláson megy keresztül, és a hagyományos márkáknak egyre több új kihívóval kell számolniuk.
Különösen tetszett, hogy számos, a kereskedésekben is kapható modellbe be lehetett ülni. Nemcsak kívülről lehetett megcsodálni az autókat, hanem a belső teret, a kezelőszerveket és a technológiát is alaposan szemügyre lehetett venni. Mert egy autó attól még nem lesz jó, hogy szépen csillog a reflektorok alatt. Az igazi kérdés az, milyen érzés benne ülni, mennyire átgondolt a belső tér, és valóban hasznosak-e a modern megoldások. Persze az sem baj, ha ki lehet próbálni az utakon, de ez nem az a rendezvény volt, legalábbis előzetes regisztráció nélkül.
A szépség szubjektív, a bátorság pedig néha akár kifizetődő is lehet
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden autó előtt percekig álltam elismerő tekintettel. Láttam gyönyörű, arányos, szinte műalkotásnak beillő modelleket, amelyeknél az ember szíve egy kicsit gyorsabban ver. És láttam olyan formaterveket is, amelyek láttán felmerült bennem: biztosan ugyanazt az autót látjuk a tervezővel?
De éppen ez a szép az autóiparban és az ilyen rendezvényekben. A szépség szubjektív, az autóipar pedig nem fejlődne, ha mindenki ugyanazt a formát rajzolná meg újra és újra.
Elektromos jövő
Nem meglepő módon az elektromos autók kapták a főszerepet. A kiállításon jól látszott, hogy az autóipar egyre nagyobb hangsúlyt fektet az elektrifikációra és a digitális technológiákra. A gyártók igyekeznek megmutatni, hogyan képzelik el a jövő közlekedését, miközben a hatótáv, a kényelem és a használhatóság kérdései is előtérbe kerülnek.
Az autók és a motorsport világa iránt érdeklődve különösen jó volt látni, hogy a gyártók nemcsak a szalonokba szánt újdonságaikat hozták el Párizsba. Számos márka a versenypályák és a tereprali világának különleges gépeit is kiállította: Forma–1-es autók, hosszú távú versenyzésre épített Hypercarok, raliautók és Dakar-gépek sorakoztak a standokon. Ezek a járművek egészen más arcát mutatták meg az autóiparnak, és a hétköznapi modellek mellett igazi különlegességet jelentettek a kiállításon.
Itt már nem elég a látványos karosszéria vagy a hatalmas kijelző: a teljesítmény, a megbízhatóság és a mérnöki munka kerül előtérbe. A versenyautók látványa mindig emlékeztet arra, miért szeretjük a motorsportot: a határok feszegetése (mint nálam a repülés), a technikai megoldások és a teljesítmény iránti szenvedély miatt.
A autósport és a sportautók különlegességei
Számomra a kiállítás egyik csúcspontját pont ezek a versenyautók jelentették. A Forma–1 világából a Red Bull, az Alpine, az Aston Martin és az Audi is feltűnt, mellettük pedig rali-, Hypercar- és Dakar-gépek is előkerültek.
A Lancia raliautója a márka visszatérését idézte, míg a Škoda 130 RS a „kelet Porsche-jaként” ismert, farmotoros legenda előtt tisztelgett. A Ferrari 296 Speciale Piloti Ferrari a Ferrari versenyprogramjaihoz kötődő különkiadás, a hosszú távú versenyzés múltját a Porsche 962 C, jelenét a Peugeot 9X8 képviselte. A tereprali világából pedig a Dakarra fejlesztett Ford Raptor T1+ volt különösen érdekes.
A kiállítás egyik fontos premierje a CUPRA KIRO új, GEN4-es Formula–E-versenyautója volt, amelyet a 2026/27-es szezonra készítettek. A bemutató jól érzékeltette, milyen gyorsan fejlődik az elektromos motorsport.
A technológiai újdonságok közül a Toyota TR LH2 Racing Prototype is külön figyelmet érdemelt. A GR010 HYBRID Hypercar alapjaira épülő versenykoncepció folyékony hidrogént elégető belső égésű motorral működik, tehát nem üzemanyagcellás autó. Érdekes látni, hogy miközben az elektromos autók egyre nagyobb teret nyernek, a Toyota a hidrogénes belső égésű technológiában is lehetőséget lát a motorsport jövőjére.
A sportautók kedvelőinek a Passion Supercars standja is tartogatott látványosságokat. A ritka modellek között olyan különlegességek szerepeltek, mint a Ferrari F80, az SF90 XX, a Lamborghini Centenario Roadster, a McLaren Senna LM, valamint a Bugatti Chiron Sport. A kínálatot a Lamborghini Aventador SV Roadster és a Le Mans világát idéző Venturi 500 LM is színesítette.
A párizsi autókiállítás rengeteg élménnyel gazdagított, és betekintést engedett az autóipar jövőjébe. A repüléstől való félelmemet sikerült félretenni, a lábaim pedig 18 000 lépés után biztosan örültek a nap végének. Megérte elindulni? Egyértelműen. A motorok maradnak az elsődleges szerelem, de Párizsban a négykerekűek is gondoskodtak róla, hogy legyen miért lelkesednem.
