Legalább olyan mocskos, mint a nagypolitika: Ezt a könyvet olvasd el, ha igazán érteni akarod az F1-et

Caroline Reid és Christian Sylt Guruló milliók című könyve egy hiánypótló, brutálisan alapos munka, amely kíméletlenül rántja le a leplet a Forma–1 kulisszái mögötti valóságról.

Volt szerencsém már májusban elolvasni a könyvet, és közreműködni a magyar fordítás sportszakmai lektorálásában. Az alábbiakban tehát nem a fülszöveget és nem is a hivatalos ajánlót olvashatod, hanem a személyes benyomásaimat, ajánlómat.

A kötet olvasása közben egyértelművé válik, hogy a Forma–1 világa pontosan olyan, mint a nagypolitika: mocskos, tele összeférhetetlenséggel, intrikával és hatalmi játszmákkal. A különbség csupán annyi, hogy ebben a politikai rendszerben mi nem beleszólással bíró állampolgárok, hanem kizárólag külső szemlélők vagyunk.

A Mosley–Ecclestone korszak

A szerzők behatóan mutatják be a sportágat évtizedekig uraló Bernie Ecclestone és Max Mosley hátterét, inddíttatásaikat.

Bár Ecclestone-t rengeteg kritika érheti a módszerei és a „cél szentesíti az eszközt” típusú elvei miatt, de tagadhatatlan, hogy nélküle ma nem létezne Forma–1. Legalábbis ebben a formában biztosan nem. A csapatok olyannyira képtelenek voltak a versenyzés mellett az üzleti ügyekkel foglalkozni, hogy Ecclestone vaskeze nélkül előbb-utóbb mindegyik beadta volna a kulcsot.

A könyv kiválóan és közérthetően magyarázza el a történelmi FISA–FOCA háborút, és remekül szemlélteti az F1 és az FIA közötti, nehezen kibogozható összefonódásokat.

Ebben a könyvben a hangsúly a versenyzők helyett a háttérben mozgó, kulcsfontosságú üzleti arcok bemutatására helyeződik – de ez legalább olyan izgalmas, mint a sztárversenyzők élete.

Megismerhetjük a Jean-Marie Balestrével vívott, olykor gyerekes erőfitogtatásokat, és azt is, hogyan próbáltak kicseszni még a kamionversenyek közvetítését intéző figurával is, vagy éppen hogyan avatkozott be az FIA más bajnokságok közvetítéseibe a saját érdekeit védve.

Amikor az üzlet felülírja a sportot

A könyv egyik legerősebb szála annak a levezetése, hogy az F1-ben a sportszakmaiság és a gazdasági érdekek egyensúlya hogyan billen el szinte mindig az utóbbi javára – noha a kettő létezni sem tud egymás nélkül.

Kiváló példa erre Michael Schumacher esete: a szerzők feketén-fehéren bemutatják, hogy a német zseni üzletileg annyira kritikus fontosságú volt a sportág globális növekedéséhez, hogy a vezetőség látványosan elnézőbb volt vele.

De maguk a csapatok sem különbek. Csak addig hangoztatják a sport tisztaságának és szentségének fontosságát a felhajtással szemben, amíg ezzel magasabb pénzeket nem tudnak zsarolni maguknak a jogtulajdonostól.

A csapatok vakságát jól mutatja, hogy egészen 2017-ig tartott, mire egyáltalán leesett nekik a tantusz: a nekik járó pénzdíj valójában az ő közvetlen részesedésük az F1-ből mint profitorientált cégből.

Pénzügyi labirintus

A könyv szerkezete és stílusa egészen változatos. Az eleje kifejezetten izgalmas és olvasmányos, a történet a 2000-es évekhez érve azonban hirtelen átvált szárazabb pénzügyi elemzéssé.

Olvasói tipp: Ezt a könyvet szinte kötelező jegyzetelve olvasni. Az üzleti partnerek, háttéremberek, hitelek, kötvények és befektetések tengerében könnyű elveszni. 

A 2000-es évek eleji tőzsdei játszadozások és manőverek leírása a könyv legnyakatekertebb és legnehezebben emészthető része, de végeredményben érdekfeszítő.

Viszont még ha egy átlagember nem is látja át teljesen ezeket a komplex banki folyamatokat, a lényeg így is átjön: Ecclestone befolyása akkora volt, hogy az túlmutatott a sport világán. Olyan szerteágazó, globális kapcsolatrendszerrel rendelkezett, ami jószerivel még a hatalmas pénzügyi vagyonánál is értékesebbnek bizonyult.

A tőzsdei kifejezések és levezetések sokaságával bíró középső rész után azonban a könyv visszatér az olvasmányosabb, emészhető és izgalmas stílushoz.

A Liberty Media-lufi és a modern rajongói bázis

A Fast Money a jelenkorig nyúlva tűpontos (és számokkal alátámasztott) kritikát fogalmaz meg a jelenlegi jogtulajdonossal szemben. A könyv utolsó fejezetei némileg lerombolják a Liberty Media köré épített „megmentő, újító és marketingzseni” mítoszát, rávilágítva, hogy a jelenlegi amerikai tulajdonos nem stratégiai zsenialitásának, hanem a kedvező globális trendeknek, világpolitikának és technológiai újításoknak köszönheti a sikerét.

Kitér a rajongói közeg átalakulására is, és levezeti, hogy miért nem – vagy nem úgy – jó ez a Forma–1 számára, mint azt beállítani igyekeznek.

A Guruló milliók tehát egy olyan komplex olvasmány, amiből az ember nem szívesen felelne le egy vizsgán, mert annyira szerteágazó. Ugyanakkor zseniális perspektívát ad, és aki szeretne képben lenni az F1 minden aspektusával, nem csak a csillogó felszínnel, annak szinte kötelező olvasmány. Mert az F1 nemcsak a sebességről szól, hanem a legpiszkosabb üzletekről is.