Nicoló Bulegának nem indult olyan meggyőző tempóval a hétvégéje a Balatonnál, mint amit az elmúlt időszakban megszokhattunk róla, de mégis megnyerte az első futamot, amivel nem mellesleg rekordot is döntött.
Bulega számára nem a Balaton Park Circuit a legkedvezőbb aszfaltcsík, ennek ellenére egy rekorddöntés küszöbén érkezett Magyarországra. Bár a rekordok eléréséért őrültségekbe nem menne bele, de nagyon örül annak, hogy futamgyőzelmével elérte a tizennégy zsinórban megszerzett győzelmet, ami egy elképesztő szám.
Lehetett volna szorosabb futam is
Nicolò Bulega magabiztos, mégis higgadt teljesítménnyel nyerte meg a futamot, de értékeléséből világosan kiderül: számára ez korántsem volt egy könnyű győzelem. A verseny elején sikerült előnyt kiépítenie. A Lecuonával való esetleges szorosabb küzdelemről reálisan nyilatkozott. „
Az első körökben nagyon keményen nyomtam, és amikor láttam, hogy már van négy másodpercem, egy kicsit visszavettem. De aztán Iker meglepett, mert gyorsan feljött, szóval akkor újra nyomni kezdtem. Nehéz megmondani. Az biztos, hogy nagyon erős volt és közeledett hozzám. Szeretnék javítani valamit holnapra, és biztos vagyok benne, hogy tudunk úgy állítani a motoron, ami segít a versenyen. De ha minden így marad, akkor biztosan jó kis csatánk lesz Ikerrel.” – mondta.
A győzelem ellenére Bulega nem volt teljesen elégedett. Már a következő napra tekintett: „Meg kell próbálnunk találni valamit holnapra… van még hova fejlődnünk” – fogalmazott, jelezve, hogy bizonyos szakaszokon még nem érzi tökéletesnek a motorozását.
Tudatos stratégia
A siker egyik kulcsa a tudatosan felépített stratégia volt. A reggeli edzésen nem a megszokott megközelítést választotta, hanem szándékosan erős versenytempót diktált: „Az volt a stratégiám, hogy egy egészen hihetetlen versenytempót mutassak… hogy megmutassam a többieknek, mire vagyok képes.” Úgy véli, ez egyértelmű üzenet volt a mezőny felé, és végül kifizetődött.
A rekorddöntés ellenére a Ducati versenyzője visszafogott maradt. Bár már 14 győzelemnél jár, hangsúlyozta, hogy nem ez vezérli: „Nem úgy vágtam neki a versenynek, hogy a rekordra gondoltam… számomra idén a bajnokság a legfontosabb.”
Amikor az esetleges jutalomról kérdezték, mosolyogva jegyezte meg: „Szeretném megkapni a motort, de lehet, hogy 14 győzelem nem elég egy motorhoz.”
Zanardi volt a „példakép volt a bátorság és a „soha ne add fel” hozzáállás terén.”
Az interjú hangulata azon a ponton komolyabbra fordult, amikor szóba került Alex Zanardi. Bulega ugyan nem találkozott vele, de méltatta. „Soha nem találkoztam vele, de tudom, hogy egy hihetetlen legenda volt. Nagyon szomorú vagyok, a kvalifikáció után láttam a rossz híreket ma reggel. Nagyon nagy veszteség a sport számára. Példakép volt a bátorság és a „soha ne add fel” hozzáállás terén.” – mondta.
A beszélgetés végén személyesebb hangot ütött meg, visszatekintve pályafutása nehezebb időszakaira. Úgy érzi, a jelenlegi sikerek emiatt még többet jelentenek számára. „Most, hogy nyerni tudok, minden egyes győzelem még többet jelent számomra, még ha ezt nem is mindig mutatom ki. Ilyenkor gyakran eszembe jutnak a nehezebb időszakok, amikor hátul voltam. Éppen ezért most különösen boldog vagyok, hogy megvan mindenem, amire szükségem van, és azt csinálhatom, amit igazán szeretek: motorozhatok, és jól érezhetem magam a pályán. Nagyon szerencsésnek érzem magam, és remélem, ez az érzés sokáig megmarad. A jó eredmények ráadásul a magánéletemre is pozitív hatással vannak – otthon is nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok. Egy sportolónak végső soron ez jelenti a legtöbbet: hogy jól teljesítsen, és ennek a hatását az élet minden területén érezze.”
