Voltam már az F1 kiállításon Bécsben, most pedig mivel nemrég Londonba költözött, és én is éppen Londonban jártam, úgy döntöttem, megnézem még egyszer. Főleg azért, mert tudtam, hogy néhány kiállított autó más lesz.
Bécsben 3 órát töltöttem el (pedig az ajánlott idő csak 1,5 óra), mert szerettem volna mindent elolvasni és megérteni, és sokan talán nem veszik észre, hogy a rövidfilmek a képernyőkön váltakoznak, legtöbbjük kettőt mutat körbe-körbe – nekem persze mindkettőt meg kellett néznem! Így igen, a második alkalom is 3 órát vett igénybe. Ez annak is köszönhető, hogy bár most már sok mindent tudok, sok másik dolgot még mindig nem, és az ismereteim olyanok, mint egy puzzle: még ha a legtöbb anyag ugyanaz is volt, a második átnézés során újabb darabok kerültek a helyükre, mert most már sokkal több mindennel tudom összekapcsolni őket.
A kiállítás elrendezése nagyrészt ugyanaz volt: történelmi bevezetés, aztán az út, hogyan lehet eljutni az F1-be, sisakok és ruhák, híres rivalizálások, a hírességek csarnoka a mellszobrokkal, a technikai fejlesztések és a Grosjean monocoque. De! Míg Bécsben a Red Bull Ringen volt a hangsúly (volt egy bika szobor, és néhány információ a történelméről és jelentőségéről), Angliában Silverstone kapott kiemelt figyelmet – és bevallom, Silverstone az egyik kedvencem, valószínűleg a történelme meg az egész hagyomány miatt.
Ami szintén nagyon tetszett (különösen a Spa versenypálya múzeuma után), az az, hogy a kiállítás teljesen naprakész volt. Ez akkor tűnt fel, amikor megemlítették Hamilton idei silverstone-i győzelmét (ez volt a 9. győzelme egy pályán, amit egyetlen másik pilóta sem tudott elérni), de versenyzők képei is megfeleltek a valóságnak: ott volt Franco Colapinto és Liam Lawson is. A kiállítás itt augusztus 23. óta nyitva van, így biztos vagyok benne, hogy először Daniel Ricciardo volt a képeken, akit később lecseréltek Lawsonra.
Bár most már tudtam, mire számítsak, mégis megint elérzékenyültem, ahogy beléptem, minden F1 iránti szeretetem előtört, és majdnem elsírtam magam. És lehet, hogy tényleg el is sírtam magam az F1 Academy-ről szóló kisfilm alatt, amikor Susie Wolff elmagyarázta, hogy „látni annyi, mint hinni”, mert a fenébe is, annyira igaza van – tudom, mert amikor anyukámnak meséltem az F1 Academyről, láttam a csillogást a szemében, miután háromszor is visszakérdezett, hogy a pilóták tényleg nők-e, és tényleg ezeket az autókat vezetik-e.
Grosjean autója is más hatással volt rám ezúttal
Susie Wolff szavai nyitották meg a könnycsatornáimat, és nem volt megállás – szerencsére sötét szoba volt, így senki sem látta, ahogy próbáltam lenyelni a könnyeimet.
Mindenesetre ismét rengeteget tanultam. Voltak részek, amikre nem is emlékeztem az előző alkalomról, pedig biztos vagyok benne, hogy ott voltak, és valószínűleg olvastam/láttam őket, de egyszerűen annyi minden volt, és ahogy mondtam, még nem volt meg minden összekötő szál.
Arra a kérdésre, hogy érdemes-e másodszorra is meglátogatni, a válaszom határozott igen. Ha egy másik európai városba költözik a kiállítás, valószínűleg újra elmegyek (és kicsit bánom, hogy kihagytam Barcelonában), de ha nem láttad Bécsben, akkor kötelező – nemrág meghosszabbították március 2-ig, úgyhogy van még időd!
Láttad a kiállítást Bécsben? Mit gondoltál róla?
View this post on Instagram
