Coulthard szerint a mai F1 elvesztette a harciasságát, éhségét és a küzdőszellemet

David Coulthard szerint a Forma-1 nem csupán fejlődött – hanem eltunyult.

A 13-szoros futamgyőztes úgy véli, hogy valami alapvető dolog veszett el, miközben a sport az évek során biztonságosabbá, kifinomultabbá és összekapcsoltabbá vált. A királykategória egyik legveszélyesebb korszakát átívelő karrierjére támaszkodva Coulthard éles ellentétet lát a saját generációja és a jelenlegi F1-es versenyzők gondolkodásmódja között. A Channel 4 és az F1TV kommentátora a legsúlyosabb körülmények között lépett be a sportba. 1994-ben, Ayrton Senna imolai halála után vette át a Williams versenyülését. A tragédiához való közelség mély tiszteletet ébresztett benne a pilótafülke bizonytalan természetével szemben – egy valóság, amely szerinte ma már kevésbé kézzelfogható a mezőnyben. Coulthard az Up To Speed podcastban beszélt erről:

„Egy nagyon veszélyes korszakot éltem meg. Olyan időszakot éltem át, amikor azért kaptam lehetőséget, mert az akkori generáció legnagyobb versenyzője meghalt. Tehát azt hiszem, hogy valóban éreztük, mennyit jelentett az, ha egyrészt nem ütközöttünk, másrészt pedig elég szerencsések voltunk ahhoz, hogy nyertes pozícióba kerüljünk.”

Az a korszak másfajta pszichológiai ellenállóképességet igényelt, különösen akkor, amikor az időjárás a pilóták ellen fordult:

„A mi generációnk még minden időjárási körülmény között versenyzett. Nem láttál semmit, csak hajtottál, amíg neki nem ütközöttél valaminek. Ma már a világ annyira megváltozott, hogy a futamok el sem indulnak, ha túl nedves a pálya.”

A fizikai kockázatokon túl Coulthardot a jelenlegi versenyzői gárda közötti társadalmi dinamika változása is meglepte. Míg a 90-es évek paddockjait gyakran fagyos rivalizálás és elszigetelt táborok jellemezték, a mai sztárok gyakran osztoznak magánrepülőgépeken és a közösségi médiában a pillanatokon. Ez a barátságosság, érvel, elrejtheti azt a „gyilkos ösztönt”, amely a sport csúcsára jutáshoz szükséges:

„Ez továbbra is egy veszélyes sport. Még mindig a technológia vezérli, de szerintem eltűnt belőle a harag, az éhség, a küzdelem bizonyos elemei. Úgy tűnik, a pilóták remekül kijönnek egymással, együtt utaznak, és összehasonlítják az autóikat: „Nézd a Ferrarimat, nézd a Lamborghinimet!”

Úgy véli, ez a változás részben a modern világ elleni védekező mechanizmus:

„Ez részben annak is köszönhető lehet, hogy a közösségi média miatt lehetetlen nekik nyilvánosan ünnepelni az életüket. Mindig ott van valaki egy okostelefonnal.”

A legmegfontolandóbb figyelmeztetését azonban a jövőbeli sikerre vonatkozó feltételezésekre tartogatta. Egy olyan sportágban, ahol a lehetőségek ablaka egy pillanat alatt bezáródhat, Coulthard attól tart, hogy a mostani mezőny túl kényelmes helyzetben van:

„Kicsit az az érzésem, és most belemegyek egy kicsit… kicsit olyan érzésem van, mintha mindenki azt gondolná, hogy eljön az ő ideje, a bajnokság megnyerésére. Nincs garancia arra, hogy eljön a te időd.”

Valóban, a győzelmet nem tekintették a hosszú távú pályafutás részének; az volt, amit meg kellett ragadni, amikor csak lehetőség adódott.