Éjszakai para a trópusi vadonban: Átugrott egy óriási gyíkot és megkergették a kutyák Valtteri Bottast

A Sepangban megrendezett Bahreini Nagydíj után a Forma–1 mezőnye a szomszédos Szingapúr felé vette az irányt. Míg a többség az egyórás repülőutat választotta a két város közötti mintegy 360 kilométeres táv leküzdésére, a Cadillac finn versenyzője, Valtteri Bottas egészen rendhagyó módot talált az átutazásra: nyeregbe pattant, és a vadonban kerékpározott át az új helyszínre.

Az ötlet eredetileg Bottas partnerétől, a profi kerékpárversenyző Tiffany Cromwelltől származott.

Bottas végül helyi gravel-versenyzők segítségével egy alaposan átgondolt, háromnapos, összesen 420 kilométeres útvonalat tervezett meg.

„Azt hiszem, Tiffany amolyan poénként említette. ‘Hé, akár át is tekerhetnél innen, nincs is olyan messze.’ Én meg úgy voltam vele, hogy hmm, lehet, hogy meg tudnám csinálni…” – mondta.

„Nyilván ellenőriznem kellett a távolságot, az utak állapotát, az időzítést, majd készítettem egy biztos tervet minden napra. Az összes útvonal meg volt tervezve. Azt is elterveztem, hogy a két komolyabb nap hétfőre és keddre essen, így nincsenek túl közel a versenyhétvégéhez. Ha mondjuk szerdán csinálnék egy nehezebb napot, az már veszélyeztethetné a péntekemet a regeneráció szempontjából.”

A szingapúri éjszakai futam ritmusához igazodva Bottas délutánonként indult útnak, így a tekerések egy része már sötétedés utánra esett.

A trópusi hőséghez való alkalmazkodás mellett az éjszakai vadon tartogatta számára a legemlékezetesebb – és egyben legijesztőbb – pillanatokat.

„Nyilvánvalóan nem csinálnám meg, ha tudnám, hogy árt a teljesítményemnek. Így viszont biztos, hogy elég jól akklimatizálódtam. Az az izzadságmennyiség azokban a napokban egészen lenyűgöző volt. Határozottan hozzászokik az ember a hőséghez, minél több időt tölt benne, úgyhogy remélhetőleg ez segíthet nekem egy kicsit.”

„Mindig délután 2 körül indultam, így az első két óra volt mindig a legnehezebb a hőség miatt. De aztán kezd egy kicsit lehűlni az idő, és éjszaka is egy kicsit. A legvadabb rész az éjszakai tekerés volt a dzsungelben.”

„A zajok olyanok, hogy… az agyad elkezd trükközni veled. Ki tudja, mi van ott, de aztán csak nyomnod kell és menni tovább. A lámpákkal tekerés éjszaka, valószínűleg az volt a legepikusabb rész az erdőben. Soha nem csináltam még ilyet azelőtt. Szóval az első rész egy kicsit stresszes volt.”

A túra során a helyi vadvilággal is közelebbi kapcsolatba került: tehenek állták útját, kutya vette üldözőbe, sőt kígyókkal és óriási gyíkokkal is találkozott – az egyik hüllőt konkrétan át kellett ugratnia a kerékpárral.

„Láttam néhány kígyót, amik miatt aggódtam egy kicsit, de valójában elég nyugisak voltak. Csak a saját dolgukkal foglalkoztak. Láttam egy kobrát. Láttam egy pitont, amint épp átkelt az ösvényen előttem. Láttam néhányat azokból a nagy gyíkokból is, amiket itt is (a pályán) látni. Egyik az ösvényen volt, át kellett ugranom felette a biciklivel, mert csak az utolsó pillanatban vettem észre.”

„Megkergetett egy kutya. Beragadtam egy tehéncsorda mögé egy kis ösvényen. Végül elmentek az útból.”

„Legalább tudod, hogy a vadonban nincs semmi, ami vadászni fog rád. Nem hiszem, hogy lennének tigrisek vagy ilyesmi…”

Amikor egy újságíró figyelmeztette, hogy a maláj vadonban bizony élnek tigrisek, Bottas mosolyogva reagált: „Ó, jó tudni így utólag… Senki nem mondta nekem, úgyhogy a fejemben nem volt ilyesmi…”

A kaland nemcsak fizikai felkészülésként szolgált, hanem mentális feltöltődésként is a csalódást keltő sepangi futam után.

„A helyiek, az autósok igazán udvariasak voltak. Mindig sok helyet hagytak. Amint elkezdett terjedni a hír, hogy tényleg megcsinálom, mindig voltak helyiek, akik szurkoltak nekem, ami tök jó volt.”

„Határozottan azonnal kitisztította a fejemet. Csalódást keltő verseny volt, így nagyon gyorsan megszabadultam a frusztrációtól a biciklin, ami kifejezetten jó dolog.”

„A tekerés alatt sok időm volt gondolkodni, ami leginkább erről a hétvégéről szólt. Ez egy sprint hétvége, ami valóban lehetőség lehet számunkra. És remélhetőleg jobb hétvégém lehet.”

„Nagyon örülök, hogy megcsináltam, mert négy nap alatt szinte egész Malajziát láttam, és annak a vad oldalát is. A biciklim nélkül soha nem láthattam volna ezeket a dolgokat.”