Mindent a pirosra! A Ferrari szerencsejátéka majdnem elvitte Hamilton versenyét, aztán mégsem

Viták és komoly stratégiai kockázatvállalás előzte meg a Ferrari gumiválasztását a Malajziában rendezett Bahreini Nagydíj rajtja előtt.

A maranellóiak végül a száraz pályára való lágy keverékek mellett tették le a voksukat, ám az elgondolás hamar elvérezni látszott a még kellően nedves aszfalton. Lewis Hamilton eleinte nemtetszésének is hangot adott rádión a nemtetszésének. Végül azonban bejött a választás.

A piros zászlós késlekedéssel indult a verseny.

A csapat abban bízott, hogy a szünet ideje alatt a pálya rohamosan szárad majd, és úgy ítélték, hogy elérték azt a kritikus pontot, ahol a slick gumik már jobban működnek. Hamilton azonban sokkal szkeptikusabb volt. A brit versenyző a saját szemével győződött meg a bokszutcai viszonyokról, és többször is jelezte a stratégáknak, hogy az aszfalt még túl nedves.

A csapat döntése ennek ellenére a lágy gumikra esett. A hétszeres világbajnok rossz érzései a boxutca végén igazolódtak be, amikor meglátta, hogy a riválisok a köztes esőgumikat (intermediate) szerelték fel. Miután Max Verstappen autója mögött hatalmas vízfelhő csapott fel a kivezető körön, Hamilton úgy érezte, ezzel annyi is lett az ő egész versenyének.

A gyors pozícióvesztések ellenére a brit nem hajtott ki rögtön a boxba kerékcserére. Végül kifizetődhet a merész húzás és Hamilton dobogós helyen zárt – noha ehhez George Russell kiesésére is szüksége volt.

Hamilton így idézte fel a rajtrácson és a boxutcában lezajlott párbeszédeket: „Olyan hosszú volt a várakozás, és végig azon vitatkoztunk, melyik gumit tegyük fel.”

Nem hitte, hogy ez a taktika bejöhet

„Én mondtam nekik: ’Nézzétek, óriási volt a vízpermet, amikor kimentünk a rajtrácsra.’ Kimentem a boxutcába, ránéztem a földre, és úgy voltam vele: Ez még mindig nedves. Odamentem a boxfalhoz, és mondtam nekik, hogy még mindig nedves. Ők meg úgy voltak vele: ’Igen, de mivel ilyen sokáig tartott, határozottan nagyon gyorsan meg fog száradni. És lehet, hogy már el is értük az átmeneti pontot’.”

„Szóval mindegy, csapatként végül a lágyat választottuk. A boxutca végén pedig, amikor levették a gumimelegítőket és a nem-intereket láttam, a szívem egyszerűen kiszakadt, mert azonnal tudtam, hogy bajban vagyunk. Ahogy kikanyarodtunk, Max autójának hátuljából dőlt a vízpermet, én meg arra gondoltam: ’Rendben, nekem lőttek. A versenyemnek tényleg lőttek’.”

„Ezután viszont már ki kellett tartanunk mellette, meghoztuk a döntést, és együtt kellett élnünk vele. Azt hiszem, ahogy mindenki előzött meg, ők (a mérnökök) megkérdezték: ’Kiálljunk?’ Én meg azt mondtam: ’Nem, már úgyis összeszedtünk megint 26 másodperc hátrányt. Mi a különbség aközött meg az egy perc 40 vagy akármennyi között?’ Hátra csúsztam. Így hát úgy voltam vele, hogy kivárjuk, amíg megszárad a pálya.”

Max Verstappen viccelődésére reagálva a brit nevetve hozzátette: „Nem fogok kaszinóba menni a srácokkal.”

A poént félretéve, Hamilton előretekintve zárta gondolatait.

„Határozottan nyílt párbeszédet fogunk folytatni. Kétségkívül vannak olyan területek, amelyeken javítanunk kell, ezzel tisztában vagyunk, és nem tagadjuk. Szóval úgy gondolom, konstruktív megbeszélésünk lesz. Újraszervezzük a sorainkat. Levonjuk a hétvége pozitívumait – mert az autó tényleg nagyon jó volt –, és a jövő héten úgy térünk vissza, hogy harcolni fogunk.”