80 éves korában elhunyt az ausztrál Jones, aki elsőként nyert F1-es bajnoki címet a Williamsben

Csütörtökön közölte a családja, hogy elhunyt Alan Jones, az ausztrál pilóta, aki elsőként nyert Forma-1-es világbajnoki címet a Williams színeiben.

Jones, az 1980-as világbajnoka a száguldó cirkusznak, rövid betegség után 80 éves korában hunyt el. Közleményében felesége, Amanda így fogalmaz:

„Mély szomorúsággal jelentjük be szeretett Alanunk elhunytát. Nagyon fog hiányozni, és szeretettel fogunk emlékezni rá mindazok, akik közel álltak hozzá, valamint az a rengeteg rajongó, akiknek a támogatásáért mindig hálás volt.”

Jones 1946-ban Melbourne-ben született, és beválasztották az Ausztrál Motorsport Hírességek Csarnokába és a Sport Australia Hírességek Csarnokába. A második és eddig az utolsó ausztrál volt, aki megnyerte a Forma-1-es világbajnoki címet. Ez volt a királykategóriás karrierje csúcspontja, amely során 12 győzelmet és 24 dobogós helyezést ért el. Jack Brabham 1959-ben, 1960-ban és 1966-ban nyerte meg Ausztráliának a Forma-1-es pilóta-világbajnokságot.

Jones agresszív vezetési stílusáról és karcos személyiségéről volt ismert. Egy 2019-es podcastban ennyit mondott:

„Amennyiben valaki megelőzött, azt személyes sértésnek vettem.”

Egy olyan korszakban, amikor a halálos balesetek és a súlyos sérülések nem voltak ritkák a Forma-1-ben, Jones minden évet azzal kezdett, hogy ellenőrizte az életbiztosítását, és utazási terveket készített a feleségének arra az esetre, ha ő meghalna. Elmondása szerint személy szerint soha nem félt a haláltól a versenyeken:

„Soha nem aggódtam a veszély miatt, a pénz miatt aggódtam.”

Jones a Williamsnél találta meg a megfelelő istállót, amelynek alapítója, Frank Williams, ügyesen tudta csillapítani a temperamentumát és segített neki a koncentrációban. Vezetési stílusa és fizikai ereje kiválóan illett a csapat FW07-es autójához. Ugyanakkor nem törekedett arra, hogy barátságot kössön más F1-es pilótákkal, állította a „Beyond The Grid” adásában:

„Ők csak azok voltak, akiket meg kellett előzni.”

Miután nyilvánosan összetűzésbe keveredett argentin csapattársával, Carlos Reutemannnel, Jonesnak rendőri kíséretre volt szüksége a következő, argentin futamon. Csalódott volt amiatt, hogy a Ferrari visszalépett attól, amit Jones később aláírt szerződésnek nevezett, amely szerint 1977-ben az olasz csapatnál kellett volna versenyeznie, ezért megorrolt rájuk:

„Amikor a boxutcán hajtottam el mellettük, miközben az autóikon dolgoztak, mindig integettem nekik. Na jó, lehet, hogy csak egy ujjamat használtam, de attól még integetés volt!”

Jones Ausztráliában nőtt fel egy sikeres amatőr versenyző fiaként, majd az 1960-as évek végén költözött Nagy-Britanniába, ahol régi kisteherautók adás-vételével finanszírozta a Forma-1 felé vezető útját. Amikor megérkezett végül, Jones több kisebb csapatnál is versenyzett. Első győzelmét 1977-ben a Shadow színeiben szerezte, a 14. rajthelyről elindulva. Ez olyan meglepetésként érte az Osztrák Nagydíj szervezőit, hogy nem készítettek be az ausztrál himnusz felvételét a dobogós ceremóniára. Jones később így emlékezett erre:

„Ehelyett egy részeg, trombitán eljátszotta nekem a „Happy Birthday”-t.”

Miután 1981-ben sikertelenül próbálta megvédeni a bajnoki címét – Jones úgy vélte, hogy jobban vezetett, mint korábban, de az autó cserbenhagyta -, visszatért Ausztráliába, és vett egy farmot. Ebben szerepet játszott a honvágy és az is, hogy nem szerette a brit időjárást.

Mégis, Jones hamar ráunt új életére marhatenyésztőként, és 1983-ban F1-es visszatérésre szánta el magát az Arrows csapatnál, mielőtt a Haashoz csatlakozott volna – amelynek nincs köze a jelenlegi, azonos nevű F1-es csapathoz. Az autó nem volt versenyképes, és Jones legjobb eredménye egy negyedik hely volt, ezért 1986-ban ismét elhagyta a száguldó cirkuszt.

Az F1-en kívül Jones megnyerte az 1978-as Can-Am sportautó-bajnokságot, és harmadik lett egyetlen IndyCar-versenyén 1983-ban. Jones 2002-ig, még 55 évesen is versenyzett az ausztrál V8 Supercars sorozatban.

Jones a paddock közelében maradt televíziós kommentátorként és versenybíróként, de kritikus volt a modern pilótákkal szemben, akiket „primadonnáknak” és „túl üzletiesnek” titulált.