Lando Norris elutasította azt az elképzelést, hogy a Holland Nagydíjon elszenvedett veresége valamilyen módon könnyítette volna a vállán lévő nyomást. Azt állította, hogy éppen ellenkezőleg, ez lett a katalizátora a bajnoki cím megszerzéséhez vezető hajrájának.
A McLaren pilótájának bajnoki címe, amelyet egy drámai háromszereplős párharcban szerezte meg Max Verstappen és Oscar Piastri ellen Abu Dhabiban, máris a lendület és a hit történeteként került be a köztudatba.
Norris azonban egyértelműen kijelentette, hogy a sokan által augusztus végén Zandvoortban megjelölt fordulópont egyáltalán nem jelentett felszabadulást.
Norris, aki a kiesését megelőzően Oscar Piastri mögött a második helyen haladt, 34 ponttal lemaradva csapattársától távozott Zandvoortból. Ez széles körben elterjedt vélekedést váltott ki a bajnoki cím sorsáról. Ezen vélekedés szerint bajnoki reményei gyakorlatilag véget értek, és a hátralévő versenyeket már csak úgy lehet megközelíteni, hogy nincs mit veszítenie.
De miután a bajnokság utolsó futama után bajnok lett, Norris gyorsan elutasította ezt a felvetést.
„Őszintén szólva csak nemet szeretnék mondani” – mondta. „Ez nem engedett megnyugodni. Amikor 34 ponttal követek egy olyan versenyzőt, aki ugyanolyan autóval versenyez, hihetetlen munkát végez, és akiről tudom, hogy hihetetlenül gyors, az nem tölt el bizalommal.
„És nem volt olyan, hogy ‘most már nincs mit vesztenem, csak menni kell’. Úgy éreztem, hogy korábban mindent megtettem, amit tudtam, és utána is folytattam, és mindent megtettem, amit tudtam.”
A kudarc nem mentálisan szabadította fel, hanem élesebbé tette az előtte álló kihívást – különösen tudva, hogy a hátrány nőtt. Annak ellenére, hogy 18 pontot vesztett, miközben a második helyen futott.
Prost szerint pokolian nehéz lesz a Renault számára a jövőben visszatérni az F1-be
A Holland Nagydíj volt az a pillanat, amikor Norris rájött, hogy egyszerűen nem elég, ha csak megtartja a megközelítését. Amikor Piastri formája később romlott, és a bajnokság küzdelme szorosabbá vált, Norris ellenkező irányba indult el – fokozta az intenzitását a pályán és azon kívül is.
„De egyszerűen csak fokoznom kellett azt, amit a pályán kívül csináltam. Azokhoz az emberekhez, akikkel együtt dolgoztam, továbbiakat vettem fel a csapatba. Keményebben kellett dolgoznom mind a szimulátoron, mind itt a pályán” – magyarázta.
„Meg kellett változtatnom a hozzáállásomat, meg kellett változtatnom….. igen, ahogy sokan mások is teszik. És mélyre kellett ásnom, és meg kellett próbálnom több dolgot gyorsabban és fejlettebb módon megérteni, mint valaha.”
Ez az önreflexió és fejlődés meghozta gyümölcsét. Mire a mezőny Mexikóvárosba ért, Norris négy fordulóval a vége előtt visszaszerezte a lendületet, és ezzel drámai végkifejletet hozott a szezonnak.
„Ez adta nekem az előnyt – nem az, hogy „Ó, megszűnt a nyomás, most már azt tehetek, amit akarok”. Valójában pont az ellenkezője volt” – mondta.
„Inkább így gondoltam: ‘A fenébe, elég nagy lemaradásban vagyok egy nagyon gyors pilóta mögött, és gyorsulnom kell.’”
Norris számára az áttörés nem a gondatlanságról vagy a szabadságról szólt, hanem arról, hogy jobban kibontakoztathassa magát.
„Külső tényezők miatt tudtam jobban önmagam lenni – több szakemberrel dolgoztam együtt különböző területeken, hogy jobban kibontakoztathassam a képességeimet.
„És szerintem amikor ezt látták, akkor értem el azokat a remek eredményeket, amelyek végül a bajnokság megnyeréséhez vezettek.”
Zandvoort nem könnyítette meg a terhet, hanem még nehezebbé tette – Norris pedig úgy reagált, hogy lépésről lépésre feljebb lépett, egészen az első Formula-1-es világbajnoki címéig.
