Ferraritól Fittipaldiig – autósportos fedőnevek az ügynökaktákban
Vámosi Péter2026. 11. 06.
A magyar állambiztonság egykori nyilvántartásait (alias „ügynökakták”) böngészve időnként egészen váratlan találatokba botlik az ember.
A nyitottaktak.hu adatbázisában nemcsak a történelem, a politika vagy a közélet iránt érdeklődők találhatnak izgalmas részleteket: az autók és az autósport világának kedvelői számára is akad olykor figyelemre méltó név.
Korábban már ismertté vált Morvay Péter, a Hetek egykori rovatvezetőjének története, akit az állambiztonsági nyilvántartásban „Hartmann László” fedőnéven szerepeltettek. Most azonban további érdekes találatokra bukkantunk. Van közöttük egy világbajnok Forma–1-es versenyző neve, a legendás harmincas évekbeli magyar autóversenyzőn kívül, de még „Ferrari”, „Renault” és „Opel” is akad a listán.
Hartmann László: egy harmincas évekbeli autóversenyző neve egy újságíró kartonján
Morvay Péter neve nem először kerül elő az állambiztonsági múltat kutatók körében. A Hetek közéleti hetilap egykori rovatvezetője és főmunkatársa 1985-ben, 21 éves egyetemistaként került kapcsolatba az állambiztonsággal. A történet azért is különösen érdekes, mert az érintett később maga számolt be nyilvánosan az együttműködéséről.
Az Átvilágítási Bizottság 2003-ban közzétett hivatalos határozata szerint Morvay Péter 1985. október 24. és 1987. szeptember 16. között volt a Belügyminisztérium III/III-as osztályának titkos megbízottja. A nyilvántartásban a 0177-194-1. számú hatos kartonon szerepelt, és a határozat szerint hozzávetőleg 15-20 írásos jelentést adott.
Morvay a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, amikor a rendőrség érdeklődni kezdett iránta. Saját későbbi beszámolója szerint baráti társaságában underground zenekarok koncertfelvételeit cserélgették, köztük a CPG és az Európa Kiadó felvételeit. A hatóságok figyelmét az keltette fel, hogy ilyen, a rendszer számára nem kívánatos zenéket terjesztett.
A beszervezést követően egyetemi évfolyamtársairól, a Rajk László Szakkollégium rendezvényeinek résztvevőiről, valamint különböző politikai megmozdulások látogatóiról készített jelentéseket. A korabeli dokumentumok alapján 1987 márciusában kezdeményezte a kapcsolat megszakítását, amit a hatóságok végül elfogadtak. A nyilvántartásból való hivatalos törlés azonban csak szeptemberben történt meg.
Morvay már 1990-ben, az Új Exodus című kiadványban megjelent írásában számolt be a történtekről. A 2003-as átvilágítási határozat később azt is megerősítette, hogy 1987 márciusában lelkiismereti konfliktus miatt kezdeményezte a kapcsolat megszakítását, és aktív tevékenysége ekkor befejeződött.
A történet tehát dokumentumokkal alátámasztott, és nem egy most előkerült, ismeretlen ügynökmúltról van szó. Az egyetlen érdekesség inkább a fedőnév.
„Hartmann László” ugyanis a harmincas évek magyar autóversenyzésének legendás alakjára, Hartmann Lászlóra is utalhat.
Hartmann az 1930-as években nemzetközi versenyeken is szereplő magyar autóversenyző volt, aki a korszak egyik legismertebb hazai motorsportolójaként tartották számon. A két világháború közötti autósport világában a neve egyáltalán nem számított ismeretlennek.
Hogy az állambiztonság valóban róla mintázta-e a fedőnevet, arra egyelőre nem találtunk bizonyítékot. Az is elképzelhető, hogy egyszerű névválasztásról volt szó, amelynek történetesen van egy autósportos párhuzama. A névegyezés mindenesetre különös.
„Fittipaldi”: egy kunmadarasi név a katonai elhárítás nyilvántartásában
A következő találat már egy sokkal ismertebb autósportos nevet idéz. „Fittipaldi” – a legtöbb motorsportot kedvelőnek természetesen Emerson Fittipaldi, a kétszeres Forma-1-es világbajnok brazil versenyző jut eszébe.
A nyitottaktak.hu adatbázisában azonban egy Vincze Bálint nevű, Kunmadarashoz köthető személy kartonján találkozunk ezzel a fedőnévvel.
Az adatlap külön érdekessége, hogy a szervezeti besorolásnál a BM III/IV szerepel.
Ez nem a közismert belső elhárítást jelentette, hanem a Belügyminisztérium Állambiztonsági Főcsoportfőnökségének katonai elhárítással foglalkozó csoportfőnökségét.
A III/IV feladata a Magyar Néphadsereg, a katonai intézmények és a határőrség állambiztonsági védelme volt. Ide tartozott többek között a katonai alakulatoknál zajló tevékenység ellenőrzése, a katonai titkok védelme, valamint az ellenséges hírszerzési törekvések felderítése. A szervezetnek a fegyveres testületeken belül kellett információkat gyűjtenie.
Fontos azonban egy apró, de lényeges különbség: a III/IV-es besorolás önmagában nem bizonyítja, hogy az illető a szó hétköznapi értelmében vett beszervezett ügynök volt. A katonai elhárításnál ugyanis léteztek úgynevezett társadalmi kapcsolatok is. Ezek olyan személyek voltak, akik a katonai elhárítás számára információkat szolgáltattak, de nem feltétlenül estek át a hagyományos beszervezési eljáráson.
Ezt a különbséget Orgoványi István állambiztonság-történeti tanulmánya is részletesen bemutatja: a katonai elhárítás társadalmi kapcsolatai külön nyilvántartásban szerepelhettek, és nem feltétlenül rendelkeztek a klasszikus hálózati személyekre jellemző beszervezési és munkadossziékkal.
Vincze Bálint esetében tehát a Fittipaldi fedőnév és a III/IV-es szervezeti kapcsolat érdekes adat, de a karton további dokumentumai nélkül nem lenne helyes ennél messzebbre menni.
Az pedig egyelőre szintén megválaszolatlan kérdés, hogy a névválasztásnak volt-e bármilyen köze Emerson Fittipaldihoz, vagy egyszerűen egy könnyen megjegyezhető fedőnevet választottak.
Ferrari Celldömölkről, Renault Szihalomról
Amennyiben autómárkákra is rákeresünk az adatbázisban, még érdekesebb találatok kerülnek elő. A Ferrari név egyből adta magát, és a celldömölki Szántó Gyula pont ezt a fedőnevet kapta.
Persze nem kell rögtön arra gondolni, hogy a Kádár-korszak Magyarországán valaki egy maranellói sportautóval közlekedett. A fedőnév nem járműnyilvántartás, és a Ferrari szó megjelenése semmilyen autótulajdonlásra nem utal.
Szántó Gyula kartonján szintén a BM III/IV-es szervezet szerepel. Vagyis ugyanahhoz a katonai elhárításhoz kötődő nyilvántartási körhöz tartozott, mint a Fittipaldi fedőnevű Vincze Bálint.
A következő találat a Renault. Ezt a fedőnevet Joó György kapta, aki a nyilvántartás szerint Szihalomhoz kötődött.
A francia, illetve olasz autómárkanév után egy német márka következik, amelyből rögtön két különböző személyt is találunk!
Két Opel van a listán
Az egyik Huerta Marcelo Francz Moreno, aki a kartonja szerint a bolíviai Tupiza városából származik. Ez már önmagában is azt gondoljuk, hogy szokatlan találat: a dél-amerikai település neve egészen más földrajzi világot idéz, mint a többi, jellemzően magyarországi lakóhely. Még érdekesebb, hogy a jelek szerint 1974-től Ausztriában volt dolga, és ma is Bécsben él.
A másik Opel fedőnevű személy Pocsik Sándor, aki a ma Ukrajnához tartozó Csap városában született. Az ő kartonján egy további, megfejtésre érdemes szervezeti jelölés is szerepel: BM III/II-10-C alo.vez.
Itt érdemes egy pillanatra megállni, mert a rövidítés értelmezése fontosabb, mint maga az Opel fedőnév.
A BM III/II a polgári kémelhárítás szervezeti egysége volt. Ez a csoportfőnökség a Magyarországon tevékenykedő külföldi hírszerző szervek, illetve az állam biztonságára veszélyesnek minősített tevékenységek elhárításával foglalkozott.
Az „alo.vez.” az alosztályvezető rövidítése. A III/II-10-C jelölés tehát egy konkrét szervezeti egységre, illetve annak vezetői beosztására utalhat. A pontos C alosztályi feladatkör meghatározásához azonban további szervezeti dokumentumra lenne szükség.
Fontos, hogy ez a jelölés nem feltétlenül Pocsik Sándor személyes beosztását jelenti: a kartonon feltüntetett szervezeti hivatkozást és az érintett személy státuszát nem szabad automatikusan összemosni.
A III/II-10-es szervezeti egység feladatköreinek történeti értelmezésénél is érdemes az adott időszak szervezeti felépítését figyelembe venni, hiszen az állambiztonsági szervek belső struktúrája az évtizedek során többször változott.
