Fotó: Xavier Bonilla/DPPI/courtesy of Scuderia Ferrari HP
Nem csak a versenyzésével, hanem egy különleges autós projekttel is maradandót alkotott Lewis Hamilton. A hétszeres F1-es világbajnok nyerte el a Meta x SportsPro Athlete Honours „Az év tartalma” díját a „My Very Own F40” című projektjéért.
Az elismerést az olyan sportolói projektek kapják, amelyek a versenyzésen kívül mutatnak fel kiemelkedő közösségi médiás tartalmakat.
A brit versenyző nem akármilyen Ferrari F40-et szeretett volna. Hosszas keresgélés után olyan példányt talált, amelynek alacsony a futásteljesítménye, eredeti, és egyedi történettel bír. Az autó első tulajdonosa mindössze 69 kilométert vezetett vele Maranellótól a házáig, majd leparkolta, és soha többé nem indította be. Az autó annyira régóta állt, hogy az utasoldali ajtaját addig még ki sem nyitották.
A történetbe egy olyan különleges csavar is került, amelyet szinte elhinni sem lehet: amikor kiszerelték a motort, a szerelők rábukkantak a rajta elhelyezett 44-es számra, amely megegyezik azzal a rajtszámmal, amelyet Hamilton az F1-ben használ.
„Szóval ez eléggé a sors akarata” – nyilatkozta Hamilton az újságíróknak Monzában.
A Ferrari Classiche teljesen darabjaira szedte az autót, kiszerelték a 2,9 literes, ikerturbós V8-as motort, és heteken át dolgoztak azon, hogy gyári állapotba hozzák anélkül, hogy modernizálták volna.
Az erőfeszítések szeptember 3-án érettek be, amikor Hamilton öltönyben, nyakkendőben, sapkában és kabátban, az elején 44-es rendszámmal gurult be a monzai pálya egykori, dönött részére.
A projekt azért emelkedett ki a mezőnyből, mert míg sok sportoló csupán kész autókról oszt meg fotókat, Hamilton betekintést engedett a poros részletekbe, a várakozásba és a motor kiszerelésébe is, elhozva a nézőknek egy 35 éven át mozdulatlan autó feltámadásának történetét.
A díj bejelentését követően Hamilton így fogalmazott: „Az F40 gyerekkorom óta az álomautóm volt.”
„Számomra ez egy műalkotás, és mivel ismertem ennek a konkrét autónak a történetét, a visszahozása a életbe még különlegesebbé tette.”
Hozzátette, hogy a kisfilm, ami a YouTube-ra is kikerült, többet akart bemutatni egy csillogó végeredménynél.
„A filmmel ezt az érzést akartam megosztani, nemcsak a kész autót, hanem a restaurálás útját egészen addig a pillanatig, amíg el nem tudtam vezetni a monzai nagydíjra.”
„Nagyon élveztem, hogy kreatív lehetek abban, ahogyan elmeséltük ezt a történetet. Köszönöm a Metának az elismerést, és a csapatomnak, akik segítettek elmesélni egy ilyen személyes történetet.”